Aluljárók hangjai

-Bárcsak tudnám, honnan is érkeztem...
-Egy padra száműztek, s az emberek köpködnek!
-De a múltamban elveszett ingatag jelenem!
-Ha föld alatt jön sebes fény, akkor miért nem lökdösnek?

-Ellazulva sodródom az elfáradt tömeggel...
-De a kirakatok üvegében feltárul a valóság!
-Ugyan, mit érnek az emberek a sopánkodó szöveggel?!
-Igaz soha nincs mit ennünk, de nincs nyakunkon adósság!

-Kutyákkal fekszem, de már patkánnyal ébredek.
-Nem számít, neked már mindegyik a barátod!
-Csak Ők maradtak nekem, velük tán még élhetek...
-Ha hajnalodik, vagy esteledik, húzd össze a kabátod!

-Néha még elbódít az a kanna borocska...
Néha talán csak egy picit álmodozni kéne,
S a félig rágott lángosból olykor fejedelmi vacsora,
Nem számít cimbora, idén is így megyünk a télbe…