Krisztián nehezen tért magához abból a kisebb fajta sokkból, amelyet a Kollárral való beszélgetés okozott. Vajon mire jöhetett rá? Ráadásul ott volt vele a két hülye haverja is, akik szintén hallották az egészet.
Krisztián híres volt jó megérzéseiről, és most is volt egyfajta baljós kép a fejében.
Pontosan nem tudta volna megfogalmazni, hogy mi lehet a baj, de megérezte, hogy valami rövidesen történni fog.
Ezek a gondolatok cikáztak szüntelenül a fejében, mikor megpillantotta Detti autóját, amint a buszmegállóban várakozik.
Ekkor megszaporázta lépteit, majd mikor odaért az autóhoz, felületesen még körülnézett, majd bepattant a kocsiba.
- Szia Édes! – csókolta meg Detti azonnal.
- Csók, tanárnő!
- Jaj, fejezd már be! Lassan már a kurva iskolában is nehezemre esik elviselni! – förmedt rá Detti.
- Jól van, na! Ne húzd fel magad, kérlek! – majd a még parkoló kocsiból idegesen szétnézett minden irányba.
- Mi van veled Krisz? – aggódott Detti.
- Nem tudom, rossz előérzetem van.
- Ne fesd az ördögöt a falra!
- Beszélnünk kell. Fontos dologról van szó.
- Jól van, hallgatlak. – mondta a tanárnő.
- Basszus, ne itt! Húzzunk már el innen a fenébe, még mielőtt valaki észrevesz! – támadta le Dettit Krisztián.
Bernadett kicsit sértődötten ugyan, de a gázpedálra lépett.
Alig negyed órával később már Detti lakásán voltak, pontosabban annak a lépcsőházában.
- Biztos, hogy a férjed nem várható haza? – aggódott Krisztián.
- De, mindenképpen. Szólni is akartam, hogy ha esetleg hazajön, akkor korrepetáláson vagy itt. – mondta fapofával Detti, erre persze teljesen kiakadt a fiú.
- Jézusom, te eszednél vagy? Mi az, hogy korrepetáláson? Ez most komoly?
Bernadett ekkor nagyot nevetett. Amolyan elégedett nevetés volt ez, hogy most aztán rendesen beugratta Krisztiánt.
- Te kis naiv buta diákom! Persze, hogy nem várható! Hacsak nem itt a tetőn száll le a Párizsból hazafelé tartó gép, és legalább öt órával korábban.
- Hú, rendesen rám ijesztettél! – könnyebbült meg Krisz. – Szar vicc volt, mára elég volt ezekből Bébi!
Majd beléptek a lakás ajtaján. Krisz szeretett volna elkezdeni beszélni, de erre már nem maradt lehetősége, hiszen Detti azonnal leteperte a srácot.
Krisztiánnak esélye sem volt megnyikkanni, de igazából nem is nagyon akart.
Majd elmeséli a történteket később. Kicsit később…

- Van egy kis gond Kollárral. – mondta.
- Kollár Ferivel? Az egy elkényeztetett kis pöcs. Mégis, hogy kerül a képbe? – érdeklődött Detti.
- Hát ez az! A fejébe vette, hogy én meg a Németh Klári…
- Már értem! Akkor akár a szövetségesem is lehetne ez a Kollár gyerek! – viccelődött Detti, ám Krisztián hamar lerohanta az optimális kedélyállapotot:
- Ez még semmi. Valamit tud rólunk is Drágám! – mondta halkan, ám határozottan. Ekkor Bernadett hirtelen felült az ágyon, és szemrehányóan Krisztiánra nézett:
- Mi a szart jelentsen az, hogy tud rólunk valamit? Te most szívatsz Krisz?
- Szerencsére azon már túl vagyunk vagy egy órája Bébi! – vigyorgott kajánul a srác. Természetesen őt is baromira idegesítette a dolog, de nem mutatta. Egyelőre azt akarta elérni, hogy Detti is komolyan vegye a rájuk leső fenyegetést, és el is érte célját:
- Mondd már el mi történt, kérlek! – ölelte át a fiút.
- Kollár csak ennyit mondott. Hogy tudja azt, van valami titkolnivalóm, vagy mifene. És látja, hogy állandóan a női vécé előtt várakozok, meg ilyenek.
- De hogyan láthatott meg?
- Fogalmam sincs. Gondolom arra volt kíváncsi, hogy a szünetekben álmai nőjével vagyok-e. Aztán vagy megfigyelt, vagy figyeltetett valamelyik köcsög spanjával, nem tudom. De a lényeg az, hogy megneszelt valamit, és nem fog tágítani addig, amíg ki nem deríti, mi az ábra.
- A kis szarházi! – pattant fel Detti. – Kibaszok vele!
- Ugyan már! Mit tudnál tenni? – hitetlenkedett Krisztián.
- Nagyon is sokat! Elvégre tanár vagyok!
- És? Minden órán le fogod feleltetni? Vagy lepontozod a dolgozatait?
- Ha kell…
- Baromság ez Bébi! – rázta a fejét Krisz.
Detti megint csak beletörődötten fejet hajtott diákja előtt, és elismerte: ez valóban butaság.
- Nos, akkor mit javasolsz? Mit tegyünk?
- Semmi különlegeset. Nem fogunk találkozni az iskolai vécében és kész. Minden csoda három napig tart, és lassan Kollár is leszáll rólam. Én pedig meggyőzőm a kis pipijét, hogy nálam semmi esélye, feleslegesen ne pazarolja az idejét. Aztán elcsitulnak majd a dolgok. – mondta magabiztosan.
- Igazad van. De mégis mikor akarsz beszélni Klárival?
- Még a héten. Mondjuk pénteken, a bulin. Te is jössz?
- Sajnos nem tudok ott lenni. Úgy néz ki, hogy itthon lesz a ház ura. Már ha egyáltalán még megtalálja a kerületet…
- Értem. Nem baj Bébi, én elintézem ezt a hétvégén. Most azonban mennem kell. Holnap írunk kémiából, és szart sem tudok. – kelt ki az ágyból, majd öltözni kezdett.
- Jól van, de azért nem ártana odafigyelned még a többi tantárgyra is. Matek, fizika, történelem…
- Mi van velük? – érdeklődött, mintha nem tudná.
- Mindháromból bukásra állsz Szívem! Jó lenne, ha összekapnád magad. – figyelmeztette Bernadett.
- Matekból Kerekes tutira megszívat! Az a rohadék élből utálja a pofámat! – mérgelődött.
Detti ezen már csak jót mosolygott, majd takaróját magára csavarva elkísérte az ajtóig a tökéletes szeretőt…

folyt.köv.