VELED A BALATON

Lágy szellők suhannak végig a parton,
Tarajos hullámok csapódnak a sziklák tetején.
Kezemet, mint árnyékot, homlokomhoz tartom,
Csodáljuk a naplementét, kéz a kézben: te és én…

Oly régóta vártunk rá, de percek alatt véget ért,
Egy kis darab belőlünk tán örökre itt marad,
Ha tudnék úszni, megtenném, egy csodálatos életért,
Újra szerelmet vallanék a szabad ég alatt.

Érzelmek kis viharában csónakom még bírja,
Kapaszkodom erősen, a mentőmellényt eldobom,
S míg a szívem minden szavát a víztükrére írja,
Megcsókollak Újra, majd két kezedet megfogom.

Csak forr a nagy medence vize a nap erejétől,
Varázslat az egész világ, jaj, de szép az élet!
Ha letelik a pár nap, kezdjük hát az elejéről,
Hozzád bújok, s megsúgom: Nagyon Szeretlek Téged!