13.

Pásztor Krisztián ahelyett, hogy egy ilyen borzalmas nap után hazament volna, inkább az egyéni sportolást választotta.
Még így, kisebb sérülésekkel is szeretett volna edzeni. Óriási düh munkálkodott benne, talán így sikerül valamelyest levezetni.
Amennyire emlékezett a napi beosztásra, valószínűleg egyedül lehet a teremben.
Ráadásul abban az időben már talán diák sincs az iskolában, egyedül a takarítók.
Mellesleg Dettivel meg van beszélve a délutáni találkozó is, amikor nagyon komolyan el kell beszélgetniük egymással.
Krisztián magányosan dekázgatott egy teremfoci labdával, amikor nyikorogni kezdett a tornaterem ajtaja.
Tekintetét azonnal a hang irányába szegezte, majd meglepetten nyugtázta a belépő Klárit teniszütővel a kezében, teljes teniszfelszerelésben.
A sportos kis miniszoknya a feszülős fölsővel.

- Hát te mit keresel itt? – kérdezte sértődötten Krisztiánt.
- Pont ezt akartam kérdezni én is. Ma nincs tenisz, ha nem tudnád. – közölte gúnyosan Krisz, majd leült.
- Akkor menj le, és olvasd el a kiírást, nagyfiú! – vágott vissza a lány.
- Jól van, ezen nem veszünk össze. De amint látod, senki más nem flangál itt teniszütőkkel. Valamit elírhattak. – mondta unott képpel a srác.
- Az arcoddal meg mi a fene történt? – gázolt bele a lány.
- Mintha nem tudnád… A hódolóddal volt egy kis afférom. Hárman támadtak rám, és mégis én kerültem szarba az igazgatónál. Valószínűleg megyek a levesbe hamarosan… - közölte, majd leült a padra.
- Talán nem is lesz ez olyan nagy baj. Legalább megszabadulok tőled. – mondta váratlanul a lány, miközben hátat fordított a srácnak, és egykedvűen pattogtatni kezdte az ütővel a labdát.
- Mi bajod van? – pattant fel mérgesen Krisztián. – Azt hiszed, ez valami játék? Nem érted? Ki fognak rúgni az iskolából egy ilyen hülye barom miatt! Erre te megkönnyebbülsz, mert „megszabadulsz tőlem?” – mérgelődött a srác.
Klári válaszolt ugyan, de továbbra sem fordult volna a fiú felé:
- Igen, ahogy mondod. Talán még hálás is lehetek Kollárnak, hogy összehozott egy ilyen balhét. Mellesleg megjegyezném, hogy ha kicsit is tudnál uralkodni magadon, most nem lennél nyakig a slamasztikában… - rakta helyre a fiút, aki erre aztán rendesen bedühödött. Két lépéssel a lány mögött termett, megfogta vállát, és egy erős mozdulattal maga felé rántotta:
- Tudod te egyáltalán, hogy mi a francról beszélsz?!
- Látod? Megint hagyod, hogy az érzelmeid irányítsanak…
- Neked fogalmad sincs arról, hogy mi folyik ebben az iskolában! Mi történik velem, mi az én kis titkom, miken kellett ma keresztülmennem, hogy mi az oka annak, hogy nem tudtam védeni magam! Te csak itt próbálod osztani az észt, mintha mindent olyan nagyon jól tudnál! – osztotta ki Klárit, de a lány továbbra sem vette fel a kesztyűt.
- Nem, valóban nem tudom. És az igazság az, hogy egy cseppet sem érdekel. Engedj el! – mondta a lány.
- Az a bajod, hogy elutasítottalak? Ezért vagy velem ilyen?
- Engedj el! – ismételte kérését Klári, de Krisztián továbbra is két kézzel fogta vállait.
- Válaszolj a kérdésemre! – Krisz egyre inkább bepörgött, de természetesen semmi rosszat nem tett.
- Engedj már el te szemét! – erősködött a lány – Semmivel sem vagy különb, mint az a rohadék Kollár!
- Válaszolj!
- Engedj már el! – majd egy határozott mozdulattal kiszabadította magát Krisztián enyhe szorításából, s azzal a lendülettel egy erősebbnek mondható pofont is lekevert a fiúnak.
Krisztián talán fel sem fogta mi történt, nemes egyszerűséggel a pofon után a távozni készülő lány után nyúlt, és cseppet sem gyengéd mozdulattal visszahúzta.
Klárinak esélye sem volt megakadályoznia, hogy a fiú meg ne csókolja őt.
Egy pár másodpercig még próbálta magát eltaszítani a fiútól, de utána már ő is átkarolta Krisztiánt.
Ez a csók nem olyan volt, mint amit Kollár előtt műveltek a buli estéjén.
Ez sokkal vadabb, sokkal szenvedélyesebb volt. A nyelvek vad táncot jártak, olykor egy-egy apróbb harapást is „elszenvedett” egyik másik fél.
Krisztián két kézzel túrt bele Klári dús fürtjeibe, miközben a lány a srác fenekét markolászta.
Közben Krisztián kezei is egyre lejjebb és lejjebb csúsztak, egészen az aprócska tenisz szoknya aljáig, majd benyúlva a kicsiny ruhadarab alá újra egyre följebb.
Néhány perccel később már nyilvánvaló volt: Klári kitartása – még ha csak ideiglenesen is – meghozta a gyümölcsét…

 folyt.köv.