Sírni kéne már

Melléd fekszem csendesen.
Melléd, ha a hajnal reggelizni indul.
Melléd fekszem Kedvesem.
Melléd, míg a világ egy újabbat fordul.
Kellemes a fáradtság, s hívogat a táj,
Tökéletes minden, mégis… sírni kéne már…

Üvegezett tekintetem farkasszemek párja,
Mozdulatlan világban egy kis csoport az élet!
Csodálatos emberek, szívük kitárva
Szebbet nem is kívánhatnék, legyen ez a végzet!
Az én világom akkor is, s ha nem enged a zár,
Ajtóstól a házba rontok! … Sírni kéne már…

Hold tükréből Ördögöm szüntelenül kacsintgat,
Kinevetem, elfordulok, nem leszek a játéka!
Elém kerül szüntelenül, nincsen benne tapintat
Felettem száll hűtlen kutya, nem leszek az árnyéka!
Nem számít a múlt a jelen, a jövő is későre jár,
Itt az idő, lámpaoltás… Sírni kéne már…