43.

Az egykoron szebb napokat is megélt páros ezúttal halálos ellenségként nézett farkasszemet egymással.
Krisztián ökölbe szorított kézzel, remegő arcizmokkal emésztette a történteket, miközben Halmos tanárnő folyamatosan rá irányította a fegyver csövét.
Laci mozdulatlanul feküdt a földön, Klári pedig folyamatosan sírt.
Krisz még mindig képtelen volt megszólalni, egyszerűen csak nézte a régebben olyannyira imádott gyilkost.
- Azért azt beláthatod, egész jól sikerült a visszatérésem! – vigyorgott a nő.
- Ez vitathatatlan… - válaszolt a fiú, majd gondolkodni kezdett, hogyan húzhatná az időt, ugyanis minden plusz perc talán életet menthet.
- Szóval! – kezdte mondókáját Bernadett, miközben Klárihoz sétált – Én voltam az! Én nyírtam ki Kollárt is a laborban, és én végeztem Kerekessel is. És amint látjátok, Lacit is én intéztem el! – mondta büszkén.
- Egy szaros kis földrajz tanártól nem kis teljesítmény! – gúnyolódott Krisz, de Detti ügyet sem vetett rá, csak folytatta:
- És ez még mind semmi! Lelövöm ezt a kis kurvát is, aztán téged! És minden úgy fog kinézni, mintha te tetted volna! Mit szólsz ehhez, Bébi?
- Azt, hogy egy undorító ribanc vagy!
- Ó, csak ne olyan hevesen! Elfelejtetted már, amikor még szerelmes szavakkal becéztél? – rebegtette szempilláit színészi tehetséggel.
- Mindig is tudtam, hogy egyszer még lesz ebből rohadt szemét kurva is, Bébi! – erőltetett vigyort Krisz.
- Pofa be te görény! – tört ki a düh a nőből, majd Klári fejéhez nyomta a fegyvert.
- Ne, kérlek! Ne tedd! – könyörgött Krisz, miközben Klári összeszorította kisírt szemeit.
- Szereted a kis pipit? – nézett a srácra, majd megint Klárihoz fordult – Szereted ezt a szarházit? Nem olyan nagy szám, hidd el! Az ágyban jó, de semmi extra. Szereted Krisztiánt? – piszkálódott a nő továbbra is.
- Hagyd már abba! – kiabált rá a srác, de szinte meg sem hallotta.
- Leveszem a szádról ezt a szart, és válaszolj a kérdésre! – mondta, majd egy hirtelen mozdulattal letépte Klári szájáról a tapaszt.
- Dögölj meg, szemét kurva! – üvöltött szinte a lány, miután már tudott beszélni.
- Szereted ezt a köcsögöt? Válaszolj te kis ringyó! – utasította, miközben szabad kezére valósággal feltekerte a lány haját, majd erősen hátrarántotta. Ennek következtében újabb könnycseppek gyűltek Klári szemében:
- Igen, szeretem! Szere…tem… őt! – nyögdécselt.
- Helyes! – ujjongott valósággal – Nagyon helyes! Szép dolog is a szerelem, igaz Krisztián? – nézett a srácra, majd még mindig Klári haját szorítva közel hajolt a lányhoz, és nemes egyszerűséggel az ajkától a fültövéig végignyalta az arcát.
- Ez, hogy tetszik, Krisz? – kérdezte, majd újra eljátszotta az iménti nyalakodós jelenetet – Tetszik, Bébi? Akár hármasban is mulathatnánk, nem? Benne vagy, Krisz? – nevetett hangosan, majd elengedte a lányt.
- Te beteg vagy! Orvosra van szükséged! – erőlködött a srác.
- Nincs nekem szükségem senkire! Akire szükségem lett volna, azt elvették tőlem! – ordított.
- Mire célzol? Mit akarsz ezzel mondani? – értetlenkedett egyre idegesebben Krisz, miközben lassan, óvatosan lopni kezdte a távolságot.
- Neked fogalmas sincs, ugye?
- Hát nincs! Úgyhogy ha egy kicsit is fontos voltam neked, akkor még mielőtt megdöglenék, áruld el végre miért csináltad? Mi okod volt erre a sok szörnyűségre? – könyörgött szinte a válaszért Krisz.
- Elmondom én nektek. Remélem a kisasszony is figyel! – vetett egy pusztító pillantást Klárira.
- Ki vele! – követelőzött Krisz.
- Ám legyen! Emlékszel arra a napra, amikor úgy volt, hogy tanítás után jössz át hozzám délután?
- Igen, emlékszem…
- Hát akkor történt! Ugyebár arról volt szó, hogy nem tudok érted jönni, mert azzal a szemétláda férjemmel kell vásárolnom az utazás előtt! Nos, mire hazaértem, csak egy cetlit találtam otthon, hogy a korábbi géppel ment el, mert sürgős dolga akadt. Rendben van, nem is bántam.
Azután, meglepetést akartam neked szerezni azzal, hogy visszajövök érted a suliba. Tudtam, hogy a tornateremben vagy, így egyenesen odaindultam.
Aztán mikor végre, csak rád vágyva megnyitom a terem ajtaját, azzal kell szembesülnöm, hogy te a Klárikát dugod a kurva szivacsokon! Erre mit lépsz, nagymenő? – tette fel a kérdést, de Krisz nem tudott rá válaszolni.
Arcára kiült a döbbenet, amint kiderült számára, hogy Detti végignézte a tornatermi jelenetet Klárival.
- Nézd, én… Sajnálom, de ez még nem indok arra, ho…
- Kuss legyen! Még nem fejeztem be! – szakította félbe a srácot. Krisztián és Klári egymásra néztek, de egyikük szeméből sem sugárzott most a magabiztosság, vagy a megnyugtatás a másik számára.
- Ha nem haragszotok, folytatnám! – vette észre a szemkontaktust Detti – Ezek után zokogva rohantam ki az iskolából, majd a kocsiban megírtam neked azt az üzenetet, amiben közöltem, hogy a „férjem beteg, ne gyere!” Emlékszel?
- Igen. – bólogatott Krisztián.
- De ez nem volt elég! Kollár Feri felkeresett telefonon, és közölte, hogy lebuktató fényképek vannak a birtokában rólunk. Először nem igazán értettem, majd amikor az egyiket elküldte az e-mail-emre, világossá vált, hogy bizony többé nem titok az egész…
- És Kollár miért nem buktatott le minket azonnal? – jött egy fontos kérdés Krisztiántól.
- Látod, erre is van magyarázat! Felkerestem, és a képekért, valamint a hallgatásáért cserébe felajánlottam neki valamit. Tudod mit? – vigyorgott.
- Gondolom magadat. – válaszolt szomorúan a srác.
- Nagyon ügyes! – tapsolta meg a fiút, miközben kis híján elsütötte a fegyvert – Valóban felajánlottam, hogy szétteszem a lábaim neki a laborban kora reggel, amikor senki sem jár arra! Az volt a feltétel, hogy még mielőtt hozzámérne, megmutatja a fotókat. És meg is tette. Aztán mikor már kellőképpen bemelegedünk, és Kollár a legsebezhetőbbé vált, leszúrtam a tanári asztalon! Kivéreztettem a rohadékot, mint egy csirkét! Utána eltüntettem minden nyomot, és leléptem. Tudtam, hogy téged fognak gyanúsítani, és innentől kezdve már gyerekjáték volt az egész!
- És a szétszórt fényképek az aulában? – jött a következő kérdés.
- Én szórtam szét őket. Egytől egyig. Sokszoroztam őket, és mindet szétszórtam!
- De miért?
- Két okból is: egyrészt így volt alapos okom eltűnni a városból szégyenemben, másrészt te még inkább gyanús lettél annak a nagyképű nyomozónak. Én meg így eljátszhattam, hogy az anyámhoz költözöm, és ennyi. Végleg eltűntem a látószögből.
- Mindezt azért, mert lefeküdtem Klárival? – hitetlenkedett a srác.
- Én szerettelek téged! – akadt ki a nő – Jobban szerettelek, mint az életemet!
Bármit megadtam volna azért, hogy a nyilvánosság előtt megölelhesselek, megcsókolhassalak, hozzád bújhassak! Annyira szerettelek, tudod!? Tudod, te szemét?! Megbíztam benned! Hittem neked! Van fogalmad róla, mennyire szerettelek? – kiabálta, majd elsírta magát.
- Detti, annyira sajnálom. – hajtotta le fejét a srác, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy egykoron imádott tanárnőjének teljesen elment az esze.
- Hát sajnálhatod is! És ne feledd, hogy egyedül azért lehetsz még itt, mert én úgy döntöttem azon az éjszakán! – utalt a kalandos éjszakára az iskolában.
- Miért nem öltél meg akkor?
- Mert nem voltam rá képes. És szerettem volna még szórakozni kicsit.
Hámorit nem volt nehéz behálózni. Beszari kis pöcs! Hazudott, mert félt. Egy apró kis „kütyü” segítségével eltorzítottam a hangom, de ezt te is ismered már.
Kerekest is itt akartam elintézni, de a bravúros szökésed után célszerűbb volt házhoz menni. Bár a kutyát azért sajnálom. – mondta apró mosollyal.
- Hihetetlen… - elégedetlenkedett Krisztián. – Hihetetlen, hogy mivé lettél…
- Ez mind neked köszönhető! – vágott vissza, majd enyhülni látszott egy percre – Sokszor elgondolkodtam, hogy talán együtt lehetünk-e még? Azok után is, amiket elkövettem… - csuklott el a hangja, de Krisztián ekkor határozottan, gyilkos tekintettel a szemében közölte a nővel:
- Tőled már nem kell nekem semmi!
- Valóban? – kerekedtek ki szemei – Akkor minek is húzzuk az időt, nemde? Megfeledkezel a tényről, hogy kettőnk közül nálam van a fegyver! – majd újra Klári felé fordult.
- Nem, Drágám! Te is megfeledkezel egy apró, ámde nagyon fontos tényről! – vigyorgott a srác.
- Mi van? – ráncolta szemöldökét.
- Nézz a hátad mögé, és megtudod!
- Dobja el a fegyvert! – szólt az ellentmondást nem tűrő parancs. Halmos tanárnő megfordult, és látta amint már ő is célkeresztbe került Kovács Gabriellának köszönhetően.
Érdekes szituáció alakult ki az aulában…

 folyt.köv.