ROSSZ KEDV

Nem tudom miért, nem tudom, hogyan.
Nem tudom van-e ember, ki követné az utam.
Ellenem az emberek, ellenem a tárgyak,
Ellenséges világban cipelek sok vádat…

Testemben a kín, fejemben szurkál a görcs,
Nem kell sem a jó szó, sem, hogy poharamba tölts!
Az Antikrisztus kelyhét már érintette ajkam,
Se Isten, se ember, senki nem segíthet rajtam.

Az ébredésben nem fáj semmi… csak maga a reggel,
Megérint a nap sugara vállaimon sok rossz tettel,
Háborúkat szítva szívében a lánynak,
Teret adva konfliktusnak fájó bús magánynak…

Ha elfogadnád végre, elfogadnád kedvességem,
Később hidd el idegen lény, te lennél az ellenségem.
Homályossá válik a táj, és rég ízetlen a bor,
Ha nem segít a megtisztulás úrrá lesz a kór!

Mi van velem, mit tegyek? Könyörögjek tán,
Hogy megbocsásd, ha bántottalak nehéz nap hajnalán?
Hiába tépem számat, s minek tépném hajamat…
Ha megérint egy rossz szellem…egyedül érzem magamat…