Jéghideg ölelés II./2

2.

A lány lakása a város egyik legelhagyatottabb, legmocskosabb kerületében volt.
Az utcán mindenféle rosszarcú kétes alak rohangált.
A környéken ritkán látott jó öltözetű srácot sokan meg is bámulták, de nem igazán foglalkozott ezzel.
„Hűha, nehogy a végén belőlem is prostituáltat csináljanak estére!” – járt az agya.
Nagy nehézségek árán megtalálta az utcát, amelyikben Ariel lakott.
Néhány méter megtétele után a házszám is stimmelni látszott.
A kapucsengőt keresve Attila meglepődve tapasztalta, hogy valamikor biztosan volt ilyen „műszer”, de a panel körvonalai még látszódtak a falban, ahonnan kitépték azt.
Nem sokáig zavartatta magát a srác, a félig már leszakadt ajtón könnyedén bejutott az udvarba, ahonnan a „lépcsőt” is sikerült megtalálnia.
Legalábbis a lépcsőnek látszó tárgyat. Bár elég széles volt, nagyon meg kellett néznie, hova lép, ha nem akart „kellemetlenségeket” a cipője talpára.
Miután sikerült megtalálnia a keresett lakást is, még pár percig várakozott.
Szíve egyre gyorsabban kezdett verni, majd a veríték is határozottan megjelent homlokán.
„Gyerünk! Itt az idő!” – vett nagy levegőt, majd bekopogtatott.
Nem is váratták sokáig, alig pár másodperccel később ajtót nyitott a nő.
Tényleg olyan volt, ahogyan Zoli korábban leírta. Csinos, jól öltözött, kicsit durva vonású de egyáltalán nem csúnya, vörös göndör hajú hölgy.
A srácnak határozottan tetszett, amit látott. Kedvesen üdvözölte vendéglátóját:
- Szia! Attila vagyok! – nyújtotta a kezét a nő felé.
- Ariel. – erőltetett mosolyt arcára, majd a kézfogást elkerülve beinvitálta a srácot.
A kis lakás valóban olyan csöppnyi volt, hogy egy embernek is csak végszükség esetén felelhetett meg.
- Helyes kégli. – nézett gyorsan körbe a megilletődött fiatalember.
- Mi van, azt hallottad valakitől, hogy a kurvákkal kezet kell fogni? – kérdezte gúnyosan.
- Jaj, dehogy! – mentegetőzött – Nem akartalak megbántani, félre ne érts!
- Nyugi fiú, csak ne olyan görcsösen! – mosolyodott el visszafogottan, miközben rácsapott a srác fenekére.
- Akkor jó. – könnyebbült meg kissé Attila.
- Miért nem csöngettél?
- Akartam, de ellopták a csengőt. – közölte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Már megint? Ez hihetetlen! – mérgelődött.
- Ugyan, ne is törődj vele! Ez nap, mint nap megesik, hogy lekapják a kapucsengőket. – vigyorgott erőltetetten.
- Na persze. – hagyta rá Ariel a gyenge poént.
- És, amúgy, hogy vagy? – érdeklődött Attila.
- Mi van? – grimaszolt értetlenül Ariel.
- Hát… Jól vagy? Mizu veled? – vörösödött bele a srác a lehetetlen szituációba, miközben Ariel megvető pillantásokat eresztett meg irányába.
- Te most dugni jöttél, vagy dumálni?
- Hát… Csak gondoltam, megkér…
- Ne gondolj semmire. Nem a csajod vagyok, hanem egy szolgáltatás. Semmi több. Apropó! Zseton? – tartotta a markát.
- Ja, persze… Máris! – kotorászott farzsebében. Miután a korábban lefixált összeget előre kicsengette, Ariel bevezette a hálószobába, ami közel az egész kis lakás területe volt.
- Akkor, ahogy megbeszéltük! – tért a lényegre határozottan Ariel. – Gumival, egy óra, kétszeri próbálkozás. A francia okés, az anál még véletlen se jusson eszedbe. Értve vagyok?
- Abszolút. De lehetne egy kérésem?
- Éspedig?
- Nem lennél egy kicsit megértőbb velem? Tudod, nekem ez az első alkalom, hogy igénybe veszek egy ilyen „szolgáltatást.” Nincs benne gyakorlatom, nem úgy, mint Zolinak. – vázolta a helyzetet Attila.
Ariel láthatóan elgondolkodott egy percre, majd hangosan felnevetett.
- Mi olyan nevetséges ezen? – kérdezte sértődötten a srác.
- Jaj, ne haragudj! Olyan édes voltál azzal az ártatlan tekinteteddel! Nem tudtam, hogy ez lesz az első ilyen élményed! – mondta már kedvesebben.
- Pedig valóban így van. Ez az első. – erősítette meg.
- Akkor ez nekem is kihívás ám bébi! Vedd úgy, hogy újra elveszíted a szüzességedet.
- Úgy is érzem magam.
- Ne aggódj! Csak bízd rám magad. Ígérem, hogy a pénzedért cserébe kellemesen fogod érezni magad, szüzikém! – keresztelte el.
- Akkor jó. – mondta megkönnyebbülve.
- Nos, átadod nekem a kezdeményezést? – érdeklődött.
- Abszolút! – vágta rá – Így nekem is könnyebb lesz, azt hiszem.
- Jól van, de elég a dumából! Már tíz perc így is eltelt, de nem fogom levonni. – mosolygott.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy. – hálálkodott a srác, miközben Ariel izgatóan elnyúlt az ágyon csak arra várva, hogy Attila rávesse végre magát.
Nem is habozott tovább a „kuncsaft”, immár határozottan nekilátott a dolognak.
A következő percekben Attila igénybe vette az előre kifizetett szolgáltatást…

folyt.köv.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=18705