6.

 Alig negyed órával később kissé lehiggadva nyalta fagylaltját a cukrászdában, ahol oly sok időt töltött Ildikóval.
Ült a széken, s minden erejével próbálta maga elé képzelni a lányt, de ez sehogyan sem sikerült neki.
Amolyan önkínzás volt számára ez az egész.
Fejében ott kavargott még az anyjával lezajlott vita, és apránként be kellett látnia, nem teljesen voltak alaptalanok a szülői vádak.
Anyja tényleg nem tett semmi rosszat, mindössze aggódik a fiáért, erre ő alaposan leteremtette, és valóban tiszteletlenül bánt vele.
Csak ült a cukrászda belső, fedett részén asztalánál, és még a fagylalt is keserűvé vált szájában.
Úgy döntött, mielőtt meglátogatná kollegáit, előtte hazamegy, és bocsánatot kér szüleitől a viselkedéséért.
Hirtelen felpattant a székből, majd a kijárat felé indult.
Ekkor érte azonban az igazi meglepetés: az ajtón éppen kilépett egy jó adag süteménnyel a kezében Ildikó, és egy meglehetősen drága autó felé sétált, ahol egy tipikus, szoláriumozott szépfiú várta.
Attilában egy pillanat alatt úrrá lett a harag, elfeledte hova is indult valójában, s nyomban a lány után igyekezett.
Valósággal kivágta az ajtót, és „akcióba” lendült:
- Nézzenek oda! – szólalt meg oly hangosan, hogy Ildikó és a srác is azonnal Attilára néztek. A lány ereiben a vér is meghűlt volt párját látva, tudta, hogy sok jóra most nem számíthat.
- Ez meg ki a fene? – nézett értetlenül az új barát.
- Viktor, most ülj be az autóba, egy perc és elintézem. Ülj csak be! – tuszkolta valósággal. Mindeközben Attila gúnyosan mosolyogva állt, majd „megtapsolta” a lányt:
- Gratulálok Bébi! Már ezt is ide hordod nassolni?
- Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá, kivel, mikor, mit, és hol csinálok!
- Ó, valóban?
- Valóban! – vágta rá.
- Nem vagy ám semmi! Tényleg gyorsan befektetted a helyemre ezt a majmot!
- Állítsd le magad! – figyelmeztette a lány, miközben a „majom” is kiszállt az autóból, de nem tett egy lépést sem, csak gyilkos szemekkel bámulta elődjét.
- Mi van faszikám, én is kellek neked? – incselkedett Attila Viktorra nézve.
- Fogd vissza magad köcsög! – vágott vissza.
- Fejezzétek be mindketten! Olyanok vagytok, mint az óvodások! – szólt közbe Ildi.
- Ugyan már! Mit eszel ezen? Régen rá sem néztél az ilyenekre! Ekkorát fordult veled a világ Bébi? Nem akarom elhinni!
- Mondtam már, hogy semmi közöd hozzá!
- Tudod, az a véleményem, hogy egyáltalán nem illetek össze. – állapította meg gúnyosan.
- Ó, mert melletted jobban mutatnék, ugye? – kérdezett vissza a lány.
- Százszor! Most még meggondolhatod magad! Hazaküldöd ezt a nyálas barmot, és velem tartasz! Na? – kérdezte, de persze végig vigyorgott az egészen.
- Ne húzd ki a gyufát kisgyerek! – szólt rá újra Viktor.
- Ajánlom, hogy nagyon gyorsan ülj vissza a kurva autódba! – emelte hangját Attila.
- Nyugi, Drágám! Ülj be a kocsiba, kérlek! – nézett rá Ildi.
- Nem hallottad? – kérdezte Ati – Ül a kutyus.
- Fogd már be a szádat! – kiáltott rá Ildi, miközben Viktor „jobb a békesség” alapon végül tényleg beült a kocsiba, és várta a színjáték végét.
- Látom jól beidomítottad! Velem ez volt a bajod? Nem tudtam pitizni? – folytatta továbbra is a megszokott stílusban.
- Na ide figyelj, „Bébi!” – kezdte nagyon határozottan Ildikó.
- Csupa fül vagyok.
- Ha most látnád, milyen szánalmas, és milyen gyerekes vagy, saját magadat köpnéd szemen!
- Ó, tényleg?
- Igen. Továbbá nem érdekel, mit hiszel, de én nem így akartam ezt az egészet, de úgy látszik, veled nem lehet szót érteni.
- Viktorkával lehet?
- Valamint ettől a perctől kezdve végképp leszarom, mi van veled! Egy cseppet sem érdekelnek a problémáid! Viktorral jól érzem magam, boldog vagyok vele! Ami veled volt, elmúlt, vége! Ideje lenne felfognod! – vágta oda könyörtelenül.
- Igazából eddig is szartál arra, mi van velem. Csak nem szóltam érte mindig, de éreztem. – válaszolta már halkabban a srác.
- Te tényleg nem vagy normális. – mondta beletörődve – Ha tényleg így gondolod, akkor jobb lesz, ha elfelejted azt a három évet.
- Sajnos én érző ember vagyok, nem megy egyik napról a másikra, mint neked.
- Tudod mit?
- Mit?
- Nekem nincsen erre időm, és kedvem se! Pusztulj csak bele az önsajnálatba, ha neked ez jó! Felejtsd el a számomat, a címemet, mindent! Még azt is felejtsd el, hogy valaha együtt voltunk! De mindenekelőtt kezeltesd az agyadat, mert egyre súlyosabbnak tűnik az „állapotod.”
- Ez minden mondanivalód? – kérdezte.
- Igen! Ez minden! – kiabálta, majd bevágódott Viktor mellé az autóba, és elhajtottak.
Attila még hosszú percekig állt ott leforrázva a súlyos mondatok után.
Újfent be kellett látnia, hogy ezúttal megint baromságot csinált azzal, hogy cikizni kezdte Ildit és azt a bájgúnárt.
Sokkal okosabb lett volna csendben elosonni onnan, erre tessék…
A szülőkkel való vita után itt az újabb kellemetlen élmény alig egy órával később, mert megint nem tudta visszafogni magát.
Talán tényleg kezd már orvosi esetté válni. Ennek megfelelően úgy döntött, több orvossal is megnézeti magát. Zolival, Gyökér Lacival, Imrével és Papával…

folyt.köv.