7.

 A kellemetlen találkozás után a srác fénysebességre kapcsolva igyekezett munkahelyére, hogy kitombolhassa magát egy kicsit.
Ma Papa, és Zoli volt az ügyeletes szolgálatos, de Attila nem lepődött meg azon, hogy mikor odaért, Gyökér Laci és Imre is ott voltak civilben.
Itt nem számított újdonságnak a munkaidőn kívüli megjelenés.
Széles mosollyal nyitották ki neki a nagykaput, majd mielőtt leparkolta volna az autót, már ott is termettek körülötte:
- Na, akkor már nem is kell hívni – mondta Zoli.
- Megvan a hiányzó láncszem is – nevetett Gyökér Laci, miközben nagy pacsikkal üdvözölték barátjukat. Attila szinte azonnal lehiggadni látszott egy kicsit:
- Mi van srácok? Lemaradtam valamiről? – érdeklődött.
- Most akartunk hívni. Rendeltünk két XXL-es pizzát – büszkélkedett Imre.
- Most? – döbbent meg – Alig múlt fél kettő!
- Dehogyis! Telefonáltunk, hogy este kilencre hozzák ki. Lefixáltuk, így nem kell várakoznunk majd.
- Na, az jó ötlet! – helyeselt frissen érkezett kollegájuk – Én is hoztam ám valamit – mondta sejtelmesen.
- Na, mit? – érdeklődött Laci.
- Hoztál nekem somlóit? – reménykedett Zoli.
- Nyissátok ki a csomagtartót, s lássatok csodát! – mondta nekik mosolyogva. Imre lépett oda elsőként, majd gyorsan felnyitotta a kocsi hátulját. Szinte arcára volt írva a látvány.
Hálásan nézett Attilára, miközben a többiek is a csomagtartó köré gyűltek.
- Na, mit szóltok? – érdeklődött az autónak támaszkodva Ati.
- Testvérem vagy, tisztellek! – lelkesedett Imi, miközben megölelte Attilát.
- Hűha! – fogta a fejét Papa. – De mi most szolgálatban vagyunk, ha kijön valaki nagy baj lesz – aggódott.
- Ki nem szarja le Papa? – vágta rá Zoli, aki szintén dolgozó volt ma. – Csak nem jön ki senki.
- Ne hezitáljatok túl sokat, mert ha belelendülök, nem ülök már autóba, és egész éjszakára itt maradok – sürgette őket Attila.
- Na és? Holnap úgyis te vagy a váltó! Benne vagyok! – mondta Zoli.
- Ma nagy bulit csapunk a melóhelyen! – nevetett Laci is, majd apránként az öreg is elfogadta a „sorsát.”
Ezek után Imre gondosan szétnézett, majd kivette a csomagtartóból azt az egy rekesz sört, amivel Attila lepte meg őket.
Miután minden apróságot elintéztek és egy cigit is elszívtak, mind az öten beültek a lakókocsiba.
A szerencsétlen megviselt járgány csak nagy erőfeszítések árán tudta magát tartani az öt nem éppen pillekönnyű férfiember alatt, ráadásul már ott lapult a lábaknál a rekesz nedű is.
- Gyerekek! – pattant fel Imi – Bár messze van még este kilenc, igyunk meg egy sört! Mit szóltok hozzá?
- Nem kéne! Nagyon korán van még, este talán már nem jön ki senki – aggódott továbbra is az öreg, de természetesen vele egyidejűleg a többiek már rábólintottak egy kis „megelőző” ivásra, és már elő is került az alkalmi sörnyitó egy öngyújtó személyében.
- Fater, most iszol vagy nem? – érdeklődött Attila.
- Nem is tudom – hezitált.
- Ne játszd meg magad öreg! Itt van! – vágta hozzá Laci – Igyál Papa! – majd némi fintorgás után az öreg is alaposan meghúzta az üveget.
- Van egy forradalmi ötletem! – tört ki Zoli.
- Ezentúl élve eszed a csirkét? – kérdezte Imre jókorát böfögve közben.
- Hülye! – rendezte le ennyivel – Dobjunk össze egy kis pénzt, átugrom a boltba, és hozok valami ütősebbet is!
- Mire gondolsz? – érdeklődött Attila.
- Vodkára! – vágta rá. – A sört meg csak kísérgetjük vele.
- Felőlem – mondta Attila.
- Most már úgyis mindegy. Hozzál valami jó vodkát! – egyezett bele az öreg. Csak a kezdő lökést kellett neki megadni.
Miután összedobták a szükséges összeget, Zoli átcammogott a „rövidért.”
És ahogyan ez lenni szokott, a jó hangulat egyre fokozódott a sör és a vodka fogyásával egyenesen arányosan.
Mire leszállt az est, az öt őr lényegében hullarészegen „randalírozott” a lakókocsiban.
Jó egy órával a pizzák érkezése előtt már nem nagyon tudtak magukról a srácok.
Papa a kerítésnek dőlve könnyített magán, természetesen mindezt a forgalom felé irányítva.
Imre megmutatta nekik, hogyan is gitározik egy igazi rock sztár, miközben a haját próbálta rázni.
Ennek mindössze annyi szépséghibája volt, hogy Imre évek óta kopasz.
Gyökér Laci az izmait mutogatta, miközben a sört és a vodkát vegyítette a napi fehérjeturmix adaggal.
Zoli pedig olyan részeg volt, hogy folyton a konténereknél levő őrkutyát akarta nyárson megsütni, mondván: egyes kultúrákban kutyát esznek, miért ne próbálnák ki ők is?
- Hát miféle begyepesedett nép vagyunk mi, hogy nem vagyunk képesek kipróbálni a nyárson sült kutyát? – értetlenkedett.
- Hagyd már azt a szerencsétlen dögöt! – mondta röhögve Attila.
- Ezért tart… Ezért… Ezért tart itt ez az ország, mert nem vagyunk elég nyitottak az új dolgokra! – állt fel dülöngélve.
- Most meg hova mész? – kérdezte az öreg.
- Megezsem a kutyát…
- Ülj már le te ökör! Mindjárt jön a pizza! – próbálták visszatartani.
- Idejön? A saját lábán?
- Ne zaklasd azt a kutyát, mert a végén megharap! Ülj már le, mielőtt elesel! – próbálta jobb belátásra bírni Imi.
- Öcsém, ha ez felborul, mind leszakadunk a pokol legmélyebb bugyraiba! – csuklott Laci.
- Ülj már le te szerencsétlen! Jön a pizza haver! – vigyorgott Attila – Olasz konyha, tudod?
- Nemm,…érdekel. Én őrkonyhát akarok nyitni! Bebizonyítom, hogy kutyából igenis lehet szalonna! – mondta, majd azzal a lendülettel visszazuhant a székbe, ami persze mint a fogpiszkáló, ripityára tört az óriási test súlya alatt.
Zolinak szerencsére nem esett komolyabb baja, csak kényelmesen ült ott.
- Na, most legalább nyugodtan maradsz egy kicsit! – mondta Imre.
- Hozzátok ide a kutyát… - mondta elhalkuló hangon, majd mintha kicsit álomba szenderült volna.
- Ati! – szólt az öreg.
- Mondjad Papa…
- Van még sör?
- Van.
- Adsz?
- Mit?
- Sört.
- Mondom, hogy elfogyott. – válaszolta. Nem voltak már tisztában semmivel sem igazán.
- Ja, akkor félreértettem…
- Hé, srácokkk! – erőlködött Gyökér. – Van eldugva a szekrényben két üveg spanyol bor. A félszemű hozta be anno, s miután kirúgták, nem vitte el. – mondta.
Erre aztán nagy keresgélés vette kezdetét. Egy emberként rontottak rá a szekrényre, s kisebb nehézségek árán valóban megtalálták a ruhák és a rossz tévé alatt a „dugi” piát.
Óriási örömmel nyitogatták ki, majd egymásnak átadva kortyolgatták a viszonylag ízletes, és jó minőségűnek mondható bort.
Néhány perccel később nagy lett ám az üdvrivalgás, mikor befutott a futár autója…

folyt.köv.