8.

A srácok meglehetősen nagy robajjal törtek ki a lakókocsiból.
Egyedül Papa nem került elő, de ezzel most nem is foglalkoztak különösebben.
Attila újabb cigarettát gyújtva tántorgott a többiekkel együtt a futár irányába, miközben jókat röhögtek.
A pizzás azonnal észlelte, hogy a megrendelők közül egyetlen egy sincsen beszámítható állapotban.
Kissé remegni kezdett a lába, nehogy valami baj legyen.
Nagyot nyelt, miközben előhalászta a csomagtartóból a két óriási méretű pizzát.
Ekkorra már a többiek is odaértek:
- Na mi az ábra Albínó feka? – kezdte a „támadást” Zoli.
- Te vagy a pizzás csávó? – folytatta Laci.
- I… igen… - válaszolt dadogva. Kissé meg volt ám ijedve, hiszen négy totálisan részeg, talán „mindenre elszánt sorozatgyilkos” állt vele szemben. 
- Milyen pizzát hoztál? – érdeklődött Zoli.
- Két darab XXL pizza, hat különböző hús feltéttel.
- Pazar! Mennyi lesz az? – érdeklődött Imre.
- Egészen pontosan ötezer, és hatszáznegyven! – vágta rá, miközben Attila már nyújtotta is neki a pénzt jattal együtt.
- Apropó, míg el nem felejtem! – kapta fel a fejét a futár – Mivel a rendelés meghaladta az ötezer forintot, ajándékba kaptok kétszer két liter narancslevet! – mondta vidáman, miközben Zoli és Attila értetlenül, míg Laci és Imre mérgesen néztek rá:
- És vodkát is hoztál hozzá, egyem meg a zúzádat? – tette fel a kérdést Ati.
- Hát azt… azt… Szóval alkoholt mi nem árulunk…
- Milyen perverz egy mocsoktanyánál melózol? Nem árultok piát? – kerekedtek ki Gyökér szemei.
- Hát… Ná… Nálunk csak üdítő van… - mondta ijedt hangon.
- Jól van Pöcsöm, nyugi! – csapott a vállára mosolyogva Attila – Csak hülyülünk! – mondta, miközben a futár erőltetetten mosolygott.
- Menjünk már, rohadt éhes vagyok! – hisztizett Zoli.
- Iszol egy pohár spanyol bort öcsi? – invitálta Attila a pizzást.
- Ó, köszönöm nem! Még van pár címem…
- Ugyan már! Gyere, igyál egy kortyot!
- Nem, tényleg nem lehet. – válaszolta, miközben félig már a kocsiban ült.
- Te tudod! – hagyta rá.
- Figyeljetek, túl… Túl sokat adtatok srácok. Ez majdnem egy ezressel több! – számolgatta becsülettel a pénzt a futár.
- Te figyelj, láttad a Reszkessetek betörőket? – kérdezett vissza Zoli.
- Persze, azt mindenki látta! – büszkélkedett.
- Akkor meg csak annyit mondok: „Tartsd meg az aprót te mocskos állat!” – vágta oda, miközben a többiek újra nagy röhögésben törtek ki.
A futár nem várta meg az újabb támadásokat, megköszönte a borsos borravalót, majd padlógázzal elhagyta a helyszínt.
A többiek pedig a lakókocsiba befelé sétálva eszméltek fel először, hogy Papa hiányzik közülük.   
- Srácok, hol az öreg? – forgolódott Imre.
- Nyugi! – intette le Attila – Ott alszik a bokorban. – mutatott a kocsi mögötti bokros kis rész irányába.
- Azok ott a lábai? – érdeklődött dülöngélve Imre.
- Bizony!
- Szerinted nem kéne neki szólni, hogy itt a kaja? – kérdezte Gyökér.
- Á, ne zavarjuk most! Hagyjuk pihenni. – válaszolta Attila.
Miután újfent jót nevettek mindenen, nekiestek a hatalmas pizzának.
Két pofára tömték magukba a hatalmas szeleteket, majd mikor már nem bírták tovább, az utolsó csepp spanyol bort is megitták.
Mint egy kocsmában a részegek, úgy hevertek az őrök is szanaszét.
Az öreg továbbra is odakinn aludt, Gyökér Laci a kerítést támasztva próbált meg könnyíteni magán.
Ezzel mindössze annyi volt a probléma, hogy a nadrágját elfelejtette lehúzni…
Attila, Zoli és Imre a lakókocsiban ültek, félig meddig már lehunyt szemekkel.
Ati egy pillantást tett a kietlen puszta másik irányába, majd halkan így szólt:
- Figyeljetek srácok…
- Hm? – emelte meg a fejét Imre.
- Ott… Hátul világít valami. Mintha… Mintha elemlámpával rohangásznának a trafóházon túl a régi nagy épületeknél… - mutatta ujjával.
- Haver, én szart se látok már… - jött a válasz Zolitól.
- Pedig van ott valaki…
- Ne hozd már ránk a parát! – lépett be közbe Gyökér is.
- Én nem… én csak…
- Nincs ott semmi, hidd el! – próbálta meggyőzni.
- Bebi… - csuklott közben – Bebizonyítom, hogy van ott valaki. – mondta, majd nagy nehézségek árán felkelt, és kocsija felé kezdett dülöngélni.
- Hova mész? – kérdezték szinte egyszerre a többiek.
- Hátramegyek, és kiderítem, mi van ott. Lopják a telepet…
- Innen nincs mit elvinni. Maradj veszteg! – erőlködött Gyökér Laci, miközben Attila már kinyitotta az ajtót.
Feje jobbra-balra járt, mintha le akarna esni a helyéről. A jelentős alkoholmennyiség rendesen kezelésbe vette az agysejteket.
Miközben a vezető ülést bámulta, - amiből így is jóval többet látott, mint a valóság – így szólt:
- Haverok, buli, pia, pizza… Imádlak Bébi… - majd valósággal bezuhant az autóba, s ezzel együtt hosszas szunyókálás vette kezdetét…

folxt.köv.