8.

 A vad és szenvedélyes együttlét után a jól megérdemelt pihenőjüket töltötték a felek.
Csendes volt a délután, a nap fel-felbukkant a redőny hanyag résein át.
Angéla félálomba volt, míg Attila boldogan a plafont bámulta.
Régen érezte már ilyen jól magát, mintha egy egészen más dimenzióba lépett volna át.
A lány óvatosan felé fordult, kezét a srác mellkasára tette, majd az ébredések rekedtes, fáradt hangjával szólalt meg:
- Lábra sem tudok állni…
- Én is rendesen kifáradtam – mosolygott Ati, miközben megcsókolta Angi homlokát.
Érezhetően nagyon jólesett ez a gesztus a lánynak. Mintha már régóta ki lett volna éhezve a szeretetre, a törődésre.
- Mennyi az idő? – kérdezte.
- Majdnem hat – nézte telefonját Attila – Kicsit elhúzódott a dolog…
- Nem érdekes, ne törődj vele – nyugtatta.
- Vissza kell mennem melózni. A kollegám már így is biztos idegbeteg – utalt Zolira.
- Nem lesz baj? Nem fog beárulni a főnöködnél? – ült fel az ágyban Angéla, miközben maga elé tartotta a takarót.
- Nem, dehogy! Zoli egy óriási kedves mackó. Vannak hülye dolgai, de nagyon jó ember, a légynek sem tudna ártani – mondta, miközben nagy szeretettel gondolt barátjára.
- Szerencsés vagy, hogy ilyen emberekkel dolgozhatsz együtt.
- Igen, valóban így van. De nem csak Zoliról mondható el ez, hanem a többiekről is. Papa, Imi, Gyökér Laci. Jó barátság köt össze minket.
- Ez tényleg nagyon jó dolog ám – mosolyodott el a lány, miközben a lecsúszni készülő takaró után kapott, de mellbimbói így is fedetlenül maradtak pár másodpercre.
- Miért takargatod magad előttem? Már nem olyan mindegy? – jött a jogos kérdés Attilától – Láttam már a gyönyörű cicijeidet, nem kell elrejtened őket – vigyorgott.
- Igazad van, de most mégis olyan fura…
- Nyugi, nem kell nagy ügyet csinálni belőle – mondta Attila, majd lerúgta magáról a takarót, és kikelt az ágyból. Anyaszült meztelenül állt a lány előtt:
- Ugye használhatom a mosdót?
- Hát… Persze! – válaszolt kissé megilletődve Angi.
Attila kicsit rendbe szedte magát, majd visszatért a hálószobába.
Még mindig fedetlen testét már inkább vágyakozva, mint meglepetten figyelte a lány, majd megjegyezte:
- Nem mondom, szép nagyra nőttél – utalt a srác férfiasságára.
Attila lenézett „szerszámára” majd mosolyogva így szólt:
- Köszönöm szépen az ő nevében is! – mondta, majd öltözködni kezdett.
A lány hosszú, s jelenleg kócos haja nagyon tetszett a srácnak, felváltva méregették újra és újra egymást.
Percekkel később már mindketten fel voltak öltözve, Angéla természetesen a konyhában tevékenykedett.
Feltakarította a kávéscsésze darabkáit, amit korábbi „elfoglaltságuk” miatt törtek össze.
- Iszol azért egy kávét? Még maradt – érdeklődött.
- Igen, köszönöm.
- De ezúttal várd meg, amíg a szobába érek vele – szólt vissza nevetve a lány.
- Most panaszkodsz?
- Eszem ágában sincs – mosolyogtak.
Attila közben kotorászni kezdett tárcájában, hogy fizessen a lánynak.
Kissé bajban volt, mert mindenképpen többet szeretett volna fizetni, hiszen majdnem kétszer annyi időt töltött ott, mint amit előzőleg megbeszéltek.
Az éjjeliszekrényre tette a pénzt, melyet megtoldott plusz ötezer forinttal.
- Parancsolj, a kávé! – érkezett meg közben a lány a csészével.
- Nagyon köszönöm. Az erkélyen lehet dohányozni?
- Te dohányzol? – lepődött meg.
- Újabban elég sokat.
- Hm – érkezett a nem túl velős reakció, miközben szigorúan nézett végig Attilán. – Az erkélyre kimehetsz dohányozni, de oltsd el rendesen a csikket!
- Rendben van. Mindjárt jövök, utána nem zavarlak tovább – mondta, majd kisétált a „kijelölt” helyre, és a kávé mellé rágyújtott.
Nagy élvezettel szívta a cigarettát, az elmúlt órák történéseire való tekintettel igazán jólesett most neki.
Közben Angéla rendbe tette az ágyat, és szellőztetésbe kezdett.
A kicsiny lakásban erősen megvetette lábát a szerelem jellegzetes illata.
Attila megfelelően eloltotta a cigarettát, majd amint visszalépett a lakásba, Angi szigorú tekintetével találta szembe magát:
- Rendesen eloltottam – mentegetőzött.
- Ez meg mi? – kérdezte szúrós tekintettel, miközben felmutatta a pénzt, amit Attila rakott ki. 
- Bocs, most nincs nálam több pénz… - mentegetőzött, de Angi közbeszólt:
- Látom, nem értesz – mondta mérgesen – Nekem ne adj jattot! – emelte hangját, majd a többletet visszaadta Attilának.
A srácnak esélye sem volt ellenszegülni, inkább csendesen visszavette a pénzt.
- Csak gondoltam, mivel sokkal több időt töltöttem itt, mint…
- Nem számít, már mondtam! – vágott bele megint – Nekem is jó volt, nagyon is. Rendben vagyunk úgy, ahogy megbeszéltük, oké?
- Oké! – mosolygott Attila, majd adott egy puszit a lány arcára. – Mennem kell.
- Rendben van, menj csak. Nehogy gáz legyen.
- Köszönöm a kellemes délutánt, nagyon jó volt veled – pirult el kicsit a srác.
- Én is nagyon köszönöm – mondta a lány, majd kikísérte vendégét az ajtóig, ahol kapott még egy búcsúcsókot is:
- Látlak még valamikor?
- Hát, hogyha hívsz, szeretettel látlak…
- De úgy értem, hogy… Szóval, hogy… - dadogott Ati, de Angéla jól tudta mit akar mondani, és alig várta, hogy végre kimondja.
- Mit szeretnél? – próbált besegíteni.
- Hát, hogy… Szóval… Mindegy, hívlak majd mindenképpen – érkezett a nem várt megfutamodás, majd Attila eltűnt a lépcsőházban.
Összességében fantasztikus élményekkel gazdagodtak mind a ketten, ám azért bőven volt mit megemészteni a történtek után…

folyt.köv.