2.

 Attilának már voltak tapasztalatai a korábbi szakításokat illetően, és persze most is minden gondolatot papírra vetett.
Egyszerűen nem törődött semmivel.
„Hihetetlen ez az egész! Rövid időn belül másodjára csinálnak belőlem hülyét. Persze én voltam a legnagyobb barom, hogy hagytam magam. Elhittem egy kurvának minden szavát, hagytam, hogy belezúgjak aztán csak úgy eldobott.
Még az a szerencse, hogy nem töltöttem el sok időt vele. Akkor még nehezebb lenne megválni tőle.
Csak azt nem értem, mi történt „akkor” délután? Az együtt töltött percek nem erről árulkodtak. Vagy én lennék túl naiv? Mindenkivel ilyen lenne?
Ez az ő titka, ez a fegyvere? Ezzel veszi le a férfiakat a lábukról?
Lehet…
Csak nem mindenki olyan hülye, hogy bedőljön a trükknek.
Én pedig bedőltem, és most megint sehol sem vagyok.
Remélem legalább Zolinak összejött. Elegem van most mindenből…”

Eltelt néhány nap, de Attila nem akarta megint kiadni fájdalmát kollegái felé.
Újra Zolival következett a szolgálat.
Kellemes idő volt, Ati egy kicsit el is felejtette a problémákat. Barátja most narancsot eszegetett, és már alaposan látszott rajta a fogyás, és a boldogság.
Ez a boldogság nem irigységgel, hanem kellemes érzésekkel töltötte el a srácot:
- Na, mi van te hősszerelmes? – vigyorgott Zolira, aki óvatos mosollyal viszonozta a dolgot, apró kis elpirulással spékelve:
- Igazad volt – mondta sejtelmesen.
- Jól sült el a vacsi?
- A legjobban! – vágta rá – Mindent a tanácsod szerint csináltam, és jó volt. Köszönet érte! – adott pacsit barátjának.
- Ennyivel nem érem be, hé! Kicsit mesélj már! – vigyorgott őszintén Attila.
- Na jó – dobta félre a narancshéjat Zoli – Megettük a halat, közben jól elbeszélgettünk. Utána leültünk a kanapéra, és betettem valami kellemes kis zenét. Nem is volt olyan gáz…
- És utána? – türelmetlenkedett.
- Utána óvatosan közel hajoltam hozzá, majd egyszer csak úgy magától megtörtént. Fel tudod ezt fogni? – lelkendezett.
- Fel. Jó volt?
- Azt el sem tudom mondani! Fantasztikus volt, minden testrészemet fura, de kellemes érzés járta át.
- Ugye milyen felemelő érzés? – álmodozott a srác.
- Hihetetlen! Utána szép lassan lekerültek a ruhák is – pirosodott el újból, amire Attila felkapta a fejét:
- Azt akarod mondani, hogy az első este szexeltetek is? – döbbent le.
- Bizony! – büszkélkedett – Fantasztikus volt. Ahogy a testünk egybeforrt, olyanok voltunk, mint egyetlen lélek. És közben csak csókolóztunk, és csókolóztunk – csukta be szemeit boldogan, miközben Ati újra ledöbbent:
- Jól vagy? – grimaszolt.
- Miért?
- Tőled ilyet még nem hallottam. Csak a "kurvázás, dugás, segg, csöcs, dákó" meg ilyenek – tágultak ki a szemei Attilának, majd barátja odalépett hozzá, és Ati legnagyobb meglepetésére megfogta a kezeit:
- Más ember lettem. Megtértem haver – mondta suttogva – Ez olyan érzés, amit nem lehet elmondani, át kell élni – rázta közben barátja kezeit, aki kissé félve így szólt:
- Haver, én… Szóval örülök, de őszintén – erőltetett mosolyt – De elengednéd a kezeim? Valaki belát, még buzinak néz minket.
- Soha nem voltam oda ennyire senkiért! Imádom őt! – szorongatta továbbra is Attilát – Ő az én kis mézesmadzagom.
- Mézesmadzag? – hőkölt hátra.
- Meg mézes bödön is! – vágta rá mosolyogva.
- És én is találkozhatok majd mézes kisasszonnyal? – kérdezte Attila, majd Zoli felnézett, elengedte barátja kezét és így szólt:
- Már itt is van – mondta, majd Attila is az utca felé fordult, és meglátta a kissé tényleg molett, de kifejezetten helyes lányt, amint a kapu felé közelít.
Melírozott hosszú haja majdnem a fenekét verte, majd Ati megszólalt:
- Jó fajta! – csapott Zoli vállára – Mit hozott neked?
- Gyümölcssalátát – mondta boldogan – Gyere ki velem, mutatkozz be neki – hívta Atit, aki azonnal eleget tett a kérésnek.
Felugrott a székből, majd elindult kifelé.
Mindkettejük arcán irigylésre méltó boldogság látszott, amint megpillantották egymást. Attila rutinosan egy kicsit lemaradt, hogy nyugodtan megtörténhessen a csók, és a bemutatás felvezetése.
- Gyere, ismerkedjetek meg! – hívogatta Atit, aki azonnal ott termett:
- Szia! Én Komlós Attila vagyok! – hajolt közel, hogy adjon két puszit a lánynak.
- Szia! Német Melinda! – mosolygott a barátnő a puszi közben.
- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek – mondta őszintén Melindának.
- Részemről a szerencse.
- Jó, hogy végre van egy rendes párja az én barátomnak – csapott újra Zoli vállára a srác, majd mind jót nevettek.
Ezt követően Attila érezte, most jött el az ideje annak, hogy visszavonuljon a lakókocsiba, amíg az ifjú pár turbékol.
Udvariasan elköszönt, majd egy cigaretta előkeresése közben leült a székre.
Folyamatosan nézte a boldog párt, és melegség töltötte el a szívét.
Legszívesebben most elsírta volna magát, miközben folyton Angélára gondolt.
Sokáig azonban nem volt ideje ezen agyalni, hiszen odakinn eljött az érzékeny búcsú ideje, melyet persze az elnyújtott csókolózás követett.
Kisvártatva Zoli is megjelent, újult erővel, felfrissülve:
- Haver, én mondom neked, megint egy nagy töltetet kaptam ettől a nőtől! Egész éjszaka pörögni fogok. Mi a véleményed?
- Én aludni szeretnék.
- Melindáról, te marha! – vágta oda.
- Ja, bocs – mentegetőzött – Nagyon aranyos, kedves lánynak tűnik. Nagyon vigyázzatok egymásra, tényleg szépek vagytok együtt.
- Komolyan mondod?
- A legkomolyabban.
- Köszönöm. Ez rendes tőled. És a segítséged is kösz!
- Örülök, ha kicsit is hozzájárulhattam – mosolygott.
- Azt hiszem, ideje megkomolyodni – gondolkodott el Zoli.
- Tud a múltadról? – vágott komoly beszélgetésbe Attila.
- A kurvázásra gondolsz? – vakarta a fejét a nagydarab srác.
- Arra.
- Nem tudja. Elmondjam neki szerinted?
- Véletlen se! – förmedt rá Attila – Folyton piszkálódás lenne, felejtsd el. Az a múlt, ez pedig a jelen. Ne foglalkozz olyan dolgokkal, amik már „elhaltak!”
- Gondolod?
- Állandóan gyanakodna. Aztán a végén te lennél a legutolsó, legszemetebb, legaljasabb mocsok strici a világon. Szeretitek egymást, csak ezzel foglalkozz.
- És ha a múltamról kérdez?
- Mindent elmondhatsz. Csak a prostikat hagyd ki.
- De hát az a múltam! – tárta szét a kezeit.
- A múltad az, hogy állandóan melóztál, nem foglalkoztál kapcsolatépítéssel. Volt futókalandod, de Te nem akartad! Érted? Te! – hangsúlyozta.
- Én? – értetlenkedett.
- Te! – erősítette meg – Éreztesd, hogy azért kemény, fasza gyerek vagy. Finoman, oké? És ne akarj a múltról csevegni vele állandóan. Téged ne érdekeljen, hány pasija volt eddig, ő pedig ne foglalkozzon vele, hány nőt vittél ágyba. Értesz engem?
- Így már igen – mondta nyugodtan.
- Ne csesszétek el ezt a szépnek induló kapcsolatot.
- Kösz, haver!
- Nincs mit – szegte le a fejét.
- De most elég volt belőlem! – jött a lényeg – Most mesélj te is! Mi van Angelikával?
- Angéla – javította.
- Angéla, bocs. Szóval mi van vele? – kérdezte, majd Attila nagyot fújt.
- Van kávé?
- Van.
- Főzöl egyet?
- Igen. Közben mesélsz kicsit?
- Mesélek…

folyt.köv.