3.

 Zoli jó adag kávét töltött barátjának, aki mindezt megspékelte még egy evőkanálnyi cukorral és tejjel:
- Haver, azt kettőnknek töltöttem ki, csak hűlni van abban két decis pohárban – mondta Zoli Attilának, aki láthatóan elgondolkodott:
- Bocs – mondta – Mostmár megiszom, ha nem baj. Főznél magadnak másikat?
- Ne viccelj, felrobban a szíved!
- Manapság nem téma az ilyen – legyintett – Azt is megcsinálják.
- Honnan tudod? – érdeklődött Zoli.
- Van egy haverom, ő mondta. Neki is valami kamu szívbilétája van.
- Billentyűre gondolsz?
- Ja, tényleg! – kiáltott fel – Billentyű, azaz! Felvágták a csávót, mint egy disznót, és összerakták. Azóta működik.
- Komolyan? – hűlt el Zoli.
- Ja. Ezt is ő mondta. Nem lesz egy sprinter, de azért idővel visszaállnak a dolgai szerencsére. Pár hónap, és a villám is hozzá jár edzeni – kortyolt a kávéba.
- Beszarás – mélázott el Zoli.
- Nem főzöl kávét magadnak? – kortyolt közben Attila.
- Dehogyis! – döntötte el – Nekem nem kell az a szar!
- Ahogy érzed – vonta meg a vállát kollegája.
- Inkább mesélj Angelikáról! – tért vissza az igazi témához Zoli.
- Elvitték a koboldok – ivott megint – Amúgy Angéla.
- Bocs. Mi van Angival?
- Rászedett sajnos. Hittem neki, erre megszívatott. Át akartam hívni huszadikára, erre lepattintott – közölte szomorúan, elhallgatva a lány jelenlegi foglalkozását.
- De miért?
- Fogalmam sincs. Semmi rosszat nem mondtam, és olyan jól indult az egész – fogta a fejét, majd halkan így szólt – És meg is szerettem, de nagyon. Már te is tudod, mit jelent ez…
- Mesélj róla! – bíztatta Zoli – Hogy néz ki?
- Ó, mint a mesében! – mondta – Pont nekem való. Gyönyörű, hosszú sötétbarna haj, szomorúságot sugárzó angyali tekintet, formás idomok, mindig jól tud öltözni, minden fronton fantasztikus – lelkendezett.
- Olyasmi, mint az a lány? – mutatott Zoli ártatlanul az utca felé, mire Attila unottan kinézett:
- Igen, pont olyan, mint ő – sóhajtott, majd lehajtotta a fejét, hogy egy másodperccel később olyan hirtelen kapja fel, hogy a nyaka is belefájduljon – Baszki, ez ő! – kiáltott fel. 
- Jó fajta! – vette alaposan szemügyre Zoli – És idetart.
- Én is látom! – mondta izgatottan – Most mit tegyek?
- Hát menj ki te ökör! Valamit hoz is. Indulj már! – lökdöste Attilát, aki nehézkesen ugyan, de kilépett a lakókocsiból.
Ekkor a lány is megállt, aki már a csukott nagykapunál tartott.
Mélyen egymás szemébe néztek, majd Attila belekezdett a sértődött szövegbe:
- Ez magánterület, hölgyem! Megkérem, hogy távozzon! – mondta, de a lánynak sem kellett több:
- Bocsánat, uram! Én itt keresek valakit. Talán tud segíteni…
- Kit keres?
- Komlós Attilát.
- Szabad tudnom, hogy mit szeretne tőle?
- Először is itt van nálam ez a kis szatyor, látja? – emelte magasba.
- Mi van benne?
- Kacsahús, és krumpli. Tudja, mikor utoljára találkoztam Attilával, megígértem neki, hogy legközelebb én hozom az ebédet. Most pedig ebédidő van, így gondoltam, meglepem a munkába ezzel a kis finomsággal – játszotta tovább kedvesen a szerepet. Attila is enyhülni látszott, miközben egyre közelebb sétált a kerítéshez:
- Ez minden? Az ebédet én is át tudom neki adni.
- Nem. Volna itt még valami.
- Éspedig?
- Megmondaná neki, hogy mennyire sajnálom, hogy megbántottam? Nagyon sokat gondolkodtam rajta, és megijedtem. Nem volt igazam, és szeretnék tőle bocsánatot kérni – mondta egyre halkabban, miközben Attila kinyitotta a nagykaput, és Angélához sétált. Ezt követően már halk beszélgetés zajlott köztük:
- Van még valami, amit átadhatnék neki?
- Ó, igen. Megkérdezné, hogy áll-e még az ajánlata a huszadikát illetően?
- Erre van felhatalmazásom válaszolni – mosolyodott el.
- Tényleg? És mi a válasz?
- Az, hogy továbbra is szívesen tölteném veled azt a napot – mondta véget vetve a színészkedésnek, majd ő is megcsókolta a lányt. Ezt követően összeölelkeztek, miközben Angéla megkérdezte:
- Nagyon haragszol még?
- Valójában talán sosem haragudtam. Csak… Nem számítottam rá – engedték el egymást, miközben Angi kicsomagolta a kínait, és a műanyag villával adott egy falatot Attilának:
- Ízlik?
- Nagyon is. Köszönöm szépen! – mondta, majd ekkor Angéla felnevetett, és így szólt:
- Ez nem lehet igaz!
- Mi a baj? – érdeklődött a srác.
- Kölcsönkenyér mindenképp visszajár.
- Mire célzol?
- Leetted magad – mondta, majd egy zsebkendő segítségével megtörölgette a fiú ruháját.
- Akkor velem töltöd a hétvégét? – tért a lényegre Attila.
- Igen, veled – mondta csókot adva a lány – De most megyek haza, kitanulom még magam, hogy a hétvégén ne aggódjak miatta.
- Rendben van. Mikor menjek érted?
- Mondjuk három?
- Ott leszek!
- Várlak! – mondta Angi, majd adott egy csókot a fiú szájára, és ha kissé nehezen is, de elengedték egymást.
Ezt követően Attila is újratöltve visszasétált a lakókocsihoz, majd megállt a bejárata előtt kezében az ebéddel.
Zoli mosolyogva így szólt:
- Jól választottál.
- És még kacsát is hozott…
- Gondolom már nem aktuális a korábbi témánk…
- Inkább nézzünk valami filmet – mosolygott Ati – Benne vagy?
- Benne – vigyorgott Zoli is, majd elkezdődött a filmnézés…

folyt.köv.