5.

 A bolondozások és a nehezen elfogyasztott ebéd után elégedetten tapasztalták a fiatalok, hogy a lakás újra olyan állapotban van, ahogy hagyták.
Kellemesen teltek az órák, és fogyott a sör is Attila részéről, miközben a lány pezsgőzött.
Az esti órák is elérkeztek, amikor kicsit leültek a nappaliba, és elkezdődött egy nagyon komoly beszélgetés kettejük közt.
Attila vágott bele a meglehetősen kínos témába:
- Miért csinálod ezt a fajta munkát? – hangja gyengéd, lágy volt. Óvatosan közelített a kérdéssel.
Angéla szokásához híven óriásit sóhajtott, a földre tekintett majd belekezdett a válaszadásba:
- Mikor feljöttem a városba, próbálkoztam sok mindennel. Eladó voltam egy butikban, de a próbaidő leteltével elküldtek. Mint később kiderült, ez volt a bevett szokás náluk, hogy mindenkit elküldenek annyi idő után…
- Szemetek! – csapott az asztalra a fiú, miután dühösen kortyolt a sörébe.
- Eztán sokáig kerestem mindenféle melót, de sehova nem vettek fel, mikor közöltem fősulis kötelezettségeimet – mondta szomorúan.
- Gondolom részmunkaidőre senki nem akart, vagy olyan nevetséges összeget kínáltak, hogy még a sulira sem futotta volna…
- Így van. Nagyon kétségbe estem, abban a pár napban csak bőgtem – nevette el magát erőltetetten.
- És utána?
- Mikor már nem láttam más kiutat, és a pénz is fogytán volt, az interneten feladtam először egy apróhirdetést, majd fényképeket is készítettem magamról. Apránként aztán felépítettem ezt az egész mocskot, és ezzel az undormánnyal lett annyi pénzem, hogy belefért a suli is, és az albérlet – szomorodott el a már kicsit spicces lány.
Attila újfent ivott pár kortyot, majd tovább kérdezett:
- És a kuncsaftok?
- Mi van velük?
- Sokan vannak? Már, ha szabad ilyet kérdezni – sütötte le szemeit, de ez csak a látszat volt részéről. Minden apróság érdekelte.
- Te vagy a negyedik. Senki más.
- Ennyi? Semmi több? – lepődött meg.
- Lenne, de azok perverz gusztustalan állatok! – mondta elég dühösen – Nincs szükségem egyikre sem, és arra készülök, hogy a hirdetést is megszüntetem.
Én nem vagyok perverz, és nem is tudom élvezni a többiekkel sem, ha érted, mire gondolok…
- Értem – bólogatott.
- Csak nem akarok érzéketlen maradni, mert nekem kell majd a szerelem, kell majd egy férfi, és nem akarom, hogy személyemben egy kihűlt „fadarabot” kapjon – mondta őszintén és határozottan.
- És az én esetem? – kérdezte félve Ati.
- Nálad jöttem rá igazán, hogy nem vagyok fadarab – mondta, és ez a válasz nagyon tetszett Attilának, de most továbblépett:
- És miért hirdetsz újságban is?
- Azt már lemondtam – legyintett – Sok beteg barom lát benne.
- Ne viccelj! – emelte hangját a srác – Tűzzel játszol.
- Miért?
- Mert adod a képedet is. Bárki megláthat, felismerhet. Én is megismertelek, ha nehezen is. Az internet a legnagyobb fegyvernek számít manapság, míg egy újságot nem mindenki vesz meg. Ezzel most talán butaságot csináltál – terelte kicsit jobb irányba a lányt, aki láthatóan alaposan el is gondolkodott a dolgokon.
Kisvártatva sírásra álló szájjal újra megszólalt:
- Szerinted, van kiút innen?
- Biztosan van – mondta magabiztosan Attila – Elsőként talán szedd le magad a netről, vagy ne add az arcod a hirdetéshez – tanácsolta, pedig valójában tisztességes munkát adott volna a lánynak a mostani helyett.
Ekkor Angi felemelte a poharát, a magasba emelte és így szólt:
- Akkor igyunk arra, hogy ezt még a héten elintézem! Vége az internetes dolognak, aztán lesz, ami lesz – válaszolta, majd vendéglátója egy mosoly kíséretében szintén felkapta a sört:
- Az új életre! – mondta – Egészségedre! – majd jót ittak mindketten.
Miután kiürült a srác pohara, felkelt a fotelből, a lányhoz lépett és megpuszilta arcát.
- Későre jár – mondta – Elmegyek zuhanyozni, ha nem haragszol.
- Dehogy, menj csak – bólogatott.
- Tettem ki neked pólót és nadrágot. Remélem, kényelmesen tudsz majd aludni – mosolygott, majd bement a fürdőszobába.
Fejében még mindig ott motoszkáltak a lány korábbi mondatai, és folyamatosan arra gondolt, miképpen tudná őt kirántani ebből az egészből.
Beállt a zuhany alá, és hagyta, hogy a jó meleg víz tisztára mossa gondterhelt elméjét.
Bármit megadott volna azért, hogy homlokegyenest más legyen a helyzet, mint a kialakult szituáció.
Írni szeretett volna mindenáron. Ha most nála lehetett volna a füzete, biztosan megtöltötte volna a lapokat kósza, csak helyenként átlátszó gondolataival.
A töprengések közepette nem is vette észre, hogy óvatosan elhúzzák a zuhanyfüggönyt, és csendesen belépnek rajta.
A következő emléke az, amikor két gyengéd kéz átkarolja, és simogatni kezdi testét.
Hirtelen megfordult, és valamelyest döbbenten tapasztalta Angéla ottlétét.
Most látta másodjára teljesen meztelen a kívánatos nőt, aki majd felfalta szemeivel a srácot
Óvatosan közel hajolt hozzá a lány, majd mosolyogva ezt súgta:
- A mait én állom – és már rá is vetette magát „áldozatára”, akinek esze ágában sem ellenkezni a csodás „támadás” ellen.
Most tényleg az egyszerűség lett a nagyszerűség.
Ezúttal jóval gyengédebben, de mégis szenvedéllyel estek egymásnak a felek.
Már nem volt szükség melegvízre ahhoz, hogy ezer fok forróság legyen a zuhanyzóban…

folyt.köv.