7.

 Rég nem látott népes társaság gyűlt össze a „senkiföldje” telephelyen.
Lényegében mindenki odakeveredett, aki számított.
A jelenlévők közül természetesen a szolgálatban álló Papa, Imre és Gyökér kihagyhatatlanok voltak, míg a moziba készülő Zolinak egészen emberi külseje lett.
Az „odatévedő” Attila már csak hab volt a tortára, de a hangulat így sem maradt el:
- Mindenki megjelent ma ezen a szar helyen? – tárta szét kezeit Imre, miközben mind a lakókocsi köré gyűltek.
- Én moziba megyek! – büszkélkedett Zoli.
- Igen? Elvisz valaki, vagy mi? – szemétkedett Papa, de persze mind jót nevettek.
- A barátnőmmel megyek! – legyintett Zoli.
- Most épp melyik kurvát viszed? – érdeklődött Imi.
- Hagyjátok már! – lépett közbe enyhe mosollyal Attila – Tényleg van egy aranyos barátnője Zolinak, én is találkoztam vele – védte meg.
Erre aztán nagy döbbenet lett úrrá a többieken, és egy kis komolyságot erőltetve magukra gratuláltak Zolinak az újnak nevezhető élethez.
- És te merre jártál? – fordultak Attila felé.
- Beugrottam hozzátok. Erre jártam – vonta meg a vállát.
- A verebek azt csiripelik, hogy tököt növesztettél, és újra meg tanultál kefélni is! – vágta rá Imre, és erre persze megint nagy röhögés tört ki.
Attila sem fogta vissza magát, mivel értette a viccet – pláne az övékét – ő is elnevette magát.
- Jól van, elég lesz! – csitította őket – Valóban van benne valami, én is a barátnőmtől jöttem.
- Tudom, és gratulálok! – csapott a vállára Imi – Jó, hogy újra visszatértél.
- Kösz haver – nézett rá barátja.
- Hé, Gyökérke! – nézett Papa félig a kollegára, félig az órára – Neked nem kellene rég a hátsó portán lenned?
- Ugyan, fater! – legyintett – A madár se jár arra.
- Nem mi? Csak közben kirámolják a csarnokot – röhögött Imi.
- Az nem az én terepem, oda nem mehetek el semmiképp – vágta rá a semmivel nem foglalkozó Laci.
- Mostanában nem tűnt el semmi? – vágott közbe Attila.
- Azóta nem voltunk hátul. Ha a főnökök szarnak rá, mi minek idegeskedjünk? – vonta meg a vállát jogosan Imre.
- Hihetetlen ez az érdektelenség! – háborodott fel Papa – Ha meg valami történne, mi lennénk a legnagyobb szemétládák, mert hagytuk. Azt senki nem fogja bevallani, hogy szóltunk az esetről…
- Ha meg időközben elkapnánk őket, egy fillért nem látnánk belőle – mérgelődött Attila.
- Ez „munkahelyi kötelesség”, nem tudtátok? – gúnyolódott Zoli.
- Éppen ezért járunk munkaidőben csajozni, kajálni, egyesek gyúrni, mert senki nem foglalkozik itt velünk. Még jó, hogy a fizut olykor kihozzák – nevetett Ati.
- Na jó, főzök egy kávét – ment be a lakókocsiba az öreg.
- Nekem is fater! – kiabált utána a szolgálaton kívüli Attila.
- Mi van, a csajod nem adott kávét? – jött a jogos kérdés.
- Most nem mertem kérni. Legutóbbi kávézásunk is durva „orgazmus koktéllal” végződött – nevetett.
- Viccelsz? – kapta fel a fejét Gyökér – Mindig kávét kérnék.
- Minek nézel? Nem vagyok én fejőstehén – röhögtek mind, miközben Zoli boldogan megszólalt a busz felé nézve:
- Ott a drágám! – örült – Megyünk moziba.
- Melyik? Az a bajszos öreg bottal a kezében? – nézett Imre az állomás irányába.
- A buszról jön te állat! – tette helyre Attila a gyenge viccet elengedő kollegát.
- Jól van, na! Nagyon helyes lány – csapott Zoli vállára Imre.
- Köszi, de most megyek. Visszafelé lehet, hogy benézek. Sziasztok fiúk! – köszönt el gyorsan tőlük, majd viszonylag gyors léptekkel sietett a lány elé.
Attila és a többiek boldogan nézték őket, miközben Ati telefonja csörögni kezdett.
A kijelzőre nézve mosolyogva nyugtázta, hogy Angi hívja.
Arrébb ment, és felkapta a készüléket:
- Szia Kicsikém! – üdvözölte.
- Szia Bébi! – köszöntötte őt is a lány.
- Mi a helyzet?
- Ha nem haragszol, nem vártalak meg. Ma a center közelében voltam, és beugrottam az étkezdéhez – mondta, majd kivárt.
- Na, ne csigázz már! – sürgette Attila – Mi volt?
- A pénz tűrhető, és a sulit sem fogadták veszélyesen. Mindent megbeszéltünk, és a pénz is valamivel jobb, mint amire számítottunk. Minden rendben lesz – mondta boldogan.
- Jaj, de jó! – ujjongott a srác – Nagyon boldog vagyok most én is. Mikor kezdesz?
- Egy gyengébb hétköznapon fogok betanulni.
- Ennek örülök. Nem egyből a mélyvízbe dobnak.
- Viszont kéne egy kis segítség…
- Mi a baj?
- Nem tudom ezt a hülye hirdetést leszedni a netről, valamiért nem megy. Te jobban értesz hozzá. Ha megadom jelszót, és minden hozzáférést megnéznéd nekem?
- Persze, hogy meg.
- De aztán nem a pucér csajokat nézegetni! – mondta szigorúan.
- Ugyan Bébi – mosolygott – Én most is, mint mindig csak téged cincálnálak darabokra. De csak a kacsa után – mosolygott.
- Nyugi, utána még repetát is kaphatsz – mondta sejtelmesen – Otthon mi a helyzet?
- Ma beszélek anyuékkal a kettőnk dolgát illetően, úgyhogy biztos lehetsz a kajálásban.
- Kicsit félek…
- Nyugi, nem kannibálok. Meglátod, jól fogod érezni magad – nyugtatta meg Angit.
Pár perc kis csevegés után elbúcsúztak egymástól egy időre, majd Attila rákészült a nagy beszélgetésre.
Elbúcsúzott kollegáitól, majd elindult hazafelé…

folyt.köv.