11.

 Komlós Attila egy darabig kereste a szavakat, mielőtt bármit is mondott volna.
Szülei, mint kétszemélyes kivégzőosztag, úgy álltak előtte.
Pontosabban apja ült, de mégis leküzdhetetlennek tűnő akadály tornyosult a fiú előtt:
- Nézzétek, ez egy régi dolog már. Azért léptem be ide, hogy töröljem a regisztrációját – próbálta menteni, de minden hiábavalónak bizonyult:
- Nem tűröm, hogy egy ringyó a családunk tagja legyen! – kelt fel apja, és ekkor Attilában is úr lett a düh, de csak normál kereteken belül:
- Ő nem ringyó! Ne beszélj így róla!
- De az, fiam! – vágott közbe a már könnyező anya.
- Az régen volt! Iskolába jár, dolgozik, és nagyon szeret titeket…
- Nem érdekel! – kiabált az öreg – Akkor is hazudtál!
- Értsétek meg, nem mondhattam el – tette össze kezeit könyörgőre fogva – Így is példát vehetnének róla, hisz se kutyája, se macskája! Csak mi vagyunk!
- Mi pedig nem leszünk! Az ő múltja fedhetetlen! Egy kurva fiam, fogd már fel! – ragadta meg a srác vállát, aki kivágta magát a szorításból:
- Ő a barátnőm! – üvöltötte.
- Ezért ment el Ildike is, mi? – vonták kérdőre szinte egyszerre.
- Mi van? – ráncolta a szemöldökét – Hogy jön ő ide?
- Azért hagyott ott, mert kurváztál? Megtudta, igaz? Ezért hagyott el, csak titkoltad! – gyártotta apja a teóriákat.
- Kikérem magamnak, ez nem igaz!
- Értsd már meg, ennek csak a pénz kell, meg a kaja! Itt enni kapott és inni, beférkőzött a családunkba!
- Nem igaz, értsétek már meg! – próbálta menteni a helyzetet kétségbeesetten, de ez már a veszett fejsze nyele volt.
- Naiv hülyegyerek, hát nem látod? – üvöltött apja egyfolytában.
- Nem! – kiáltott fel – Ti nem látjátok, mekkora hibát követtek el!
- Ez a „hiba?” – mutatott a monitor felé újra – Ez a mi „hibánk?”
- Szeret titeket, jól érezte magát, udvarias, kedves – mondta halkabban, hátha meggyőző lesz.
- Ne a farkaddal gondolkodj már! – tört ki újra az apa.
- Engem is szeret! – próbálkozott újra.
- Nem, nem téged szeret, értsd már meg! Lenyúz rólad minden bőrt, talán most még nem látod! Utána meg a korcs fajtájához méltó módon lelép úgy, hogy sosem látod többé! – oktatott az öreg folyamatosan, míg Attila anyja a konyhába ment.
- Tévedsz, apa!
- Jól neveltünk, mindent megadtunk neked, és szerettünk!
- Én is szeretlek titeket, ezért fogadjátok el, kérlek – könyörgött.
- Egy szajha nem lesz tag a családban! Főleg nem a fiam társa! – hajthatatlan volt György. Teljesen kikelt magából.
- Apa, neki olyan múltja volt, amit mi el sem tudunk képzelni! Minden rosszat átélt már…
- Nehogy már higgy neki! – kiabálta – Te ennél sokkal jobbat érdemelsz!
- Például Ildit, ugye? – tett csípőre a kezeit, miközben már remegett hangja az idegtől.
- Akár – vágta rá vállat vonva.
- Hát akkor megnyugtatlak, hogy kibaszottul nem kell nekem Ildi, és nem is gondolok rá, hisz ez a „kurva” ezerszer különb!
- Végre belátod, hogy micsoda.
- Kurvára nem érdekel, mi volt régen! Az érdekel, mi van most! Szeret engem, és én is szeretem!
- Örülnék, ha normálisan beszélnél! – fogta meg a srácot, aki dühösen elütötte apja kezeit. Szemeibe eddig nem látott furcsa gyűlölet költözött, most először látszott, hogy bármikor képes lenne nekimenni az apjának.
Ezt Gyöngyi és észrevette, és nem minden veszély nélkül a felek közé ugrott:
- Fejezzétek be! – kiáltott, majd a fiúra nézett – Fiam, látod mit okozott ez a nő nekünk, hagyd – könyörgött, de Attila is hajthatatlanná vált:
- Nem, anya! Ezt ti okoztátok, de legfőképpen apa! – nézett szemrehányóan az öregre, aki szívesen felpofozta volna most a fiát.
- Ez az utolsó lehetőséged! – mondta – Holnap tiszta lappal kezdhetsz – „jótékonykodott” György.
- Persze, majd csak úgy hagyom őt veszni, nem? – csóválta a srác a fejét.
- Nem, fiam. Én már elintéztem – mondta nyugodtan. Attila elsőre nem értette:
- Micsoda? – kérdezte – Mit intéztél el? – ráncolta szemöldökét a túlpörgött fiatal.
- Felhívtam őt.
- Persze – hitetlenkedett – És honnan tudtad a számát? – gúnyolódott, mire az apja a monitorra mutatott.
Ekkor világossá vált minden. A telefonszám ott volt az adatlapon, és ez a szám volt Angi privát magánszáma is.
A baj az volt, hogy még élt a vonal.
- Nem kell ez neked – rázta a fejét az öreg.
- A francba! – szörnyedt el a srác – Mit… Mit mondtál neki?
- Az igazat. Egy utolsó kurva, és rendesen palira vett minket. Közöltem vele, hogy rájöttem, és vége az olcsó játéknak. És persze azt is, hogy soha többé nem akarom meglátni őt a közeledben! – nyomta meg a lényeges mondatot.
- Hogy tehetted ezt? – kérdezte már nagyon halkan.
- Nem érdekel, hogy már felnőtt vagy. Velünk laksz, kikéred a véleményünket mindenben, aztán idehozol egy ribancot!? Te is elszégyellhetnéd magadat!
- Ezt nem hagyom annyiban! Beszélek vele!
- Tessék, itt a telefon! – nyújtotta az öreg.
- Nem kell, odamegyek! – kapta fel a kabátot.
- Hát menj! – mondta az apa – De siess, szeretném, ha vacsorára itthon lennél! – kiabálta Attila után, aki eltűnt az ajtónál.
A nagy sietség közben folyamatosan hívta a lányt, de az újra kikapcsolta telefonját…

folyt.köv.