9.

 Attilát egyre inkább hatalmába kerítette a düh, melyet Laci iránt érzett.
Ezúttal elfelejtette azt is, hogy neki van veszítenivalója. Nem gondolt Angélára, a jóval kecsegtető jövőre, csak egy dologra koncentrált: kiiktatni a barátnak hitt ellenséget, aki miatt meghalt egy másik igaz barát.
Laci szemében úr lett a félelem és a döbbenet, ahogy kollegája lassan, de biztosan közelített felé.
Mikor már az épület fala zárta el a további menekülő utat, Laci helyzete végképp kilátástalannak látszott.
Attila mosolyt erőltetett az arcára, majd megremegett kezében a kés.
Olyan volt az egész, mintha láthatatlan erők viaskodtak volna, egyik elindítva a srác kezét, a másik visszatartva.
Gyökér szemeiből újra potyogni kezdtek a könnyek, majd behunyta szemét.
Attilának már egész teste remegett a méregtől, s mielőtt szúrt volna, nagyot üvöltve a falhoz dobta a vágóeszközt.
Még mielőtt azonban leesett volna, egy hatalmas ütéssel „jutalmazta” az éppen megkönnyebbülő Lacit, aki ennek hatására a földre zuhant.
Attila nem különösebben szokott hozzá a verekedéshez, így rendesen belesajdult ökle az ütésbe.
- Dögölj meg te rohadék! – kiabált önkívületben, miközben még két jókorát rúgott a földön fekvő Laciba.
A rúgás után azonban még sikerült leállnia. Dühtől elvakultan remegve nézte a földön fekvő síró Gyökér Lacit, aki sündisznó módjára kuporodott össze.
Talán nem is a pofon, vagy a rúgás fájt neki, hanem a lelke sajdult bele az egész történetbe.
Attila a késhez sétált, majd kiment az ajtóhoz és elővigyázatosságból a romok közé dobta azt.
Mély levegőket vett, alaposan felidegesítette most magát.
A csarnok irányából gyenge szél fújt, mely most mindent felkorbácsolt.
A csalódott őr lehajtotta fejét, majd nem törődve semmivel a lépcsőre ült, és összekulcsolta kezeit.
Gyorsan dagadni kezdett ökle az ütés után, sajgott is neki rendesen, de ez cseppet sem foglalkoztatta most.
Csak üldögélt magányosan, és bámult a semmibe.
Kisvártatva elcsendesedett a benti zokogás, így Attila hátrafordult és látta, amint Gyökér feltápászkodik a földről.
A bűnös ekkor megtörölgette arcát, a bejárathoz sétált és leült Attila mellé.
Furcsa és érdekes látvány volt. Pár nappal korábban senki nem lepődött volna meg rajta, de most kevesen fogadtak volna erre a párosításra.
Laci fél kézzel a megdagadt arcát fogta, másikkal egy kis jeget nyújtott kollegájának.
Attila oda sem nézett, úgy vette el a hűsítővel ellátott rongyot és tekerte fájó öklére.
Ezt követően szokásához híven rágyújtott. Új hangnemű, de nagyon határozott beszélgetés vette kezdetét:
- Miért nem öltél meg? – érdeklődött Laci.
- Mert be kell fejezned, amit elkezdtél. Továbbá nem érsz annyit, hogy miattad üljek, még ha szívesen felkoncolnálak, akkor sem.
- Sajnos nem tudom meg nem történtté tenni, pedig sajnálom. Mit vársz most tőlem?
- Azt, hogy elmondod a zsaruknak az igazat. Börtönbe fogod juttatni a gyilkosokat. Bűnsegédletért ugyan nem biztos, hogy megúszod, de ez a legkevesebb, ha maradt benned némi tisztesség.
- Ne viccelj, hi…
- Ha pedig mégis megúsznád, akkor a lehető leggyorsabban eltűnsz innen. Ebben az esetben nem én mondom el a történteket a többieknek – szívott cigijébe.
- Ugyan már! – legyintett – Nincs különbség.
- De, nagyon is van! – vágta rá – Van fogalmad arról, hogy mit tenne veled Papa és Imi, ha ez kiderülne? – jött a kérdés, és ezen el is gondolkodott a srác.
- Van – mondta lefelé nézve.
- Te ismered a gyilkosokat, vezesd el a rendőröket is oda. Ez a lehető legkevesebb, amivel tartozol azok után, amit tettél! – nézett rá szúrós tekintettel.
- Ne viccelj, ezek megerőszakolják az anyámat is, ha köpök! – próbált menekülni.
- Ez már nem az én gondom – mondta vállat vonva Attila – Ha ennyire aggódsz, őt is költöztesd el.
- Nem lehetsz ennyire szívtelen! – vágta oda.
- Ezt pont te mondod? – háborodott fel – Kár is erről beszélni. Te szartál ide, most takarítsd is fel! A gyilkosok nem úszhatják meg, erről te fogsz gondoskodni! –mondta ellentmondást nem tűrően.
- Utána pedig tűnjek el? Ezt akarod?
- Nem hinném, hogy lenne itt maradásod. A saját helyzetedet is megkönnyítenéd vele, de a cég mindenképpen kirúgna – szívott cigijébe
- Ez is igaz…
- Annyit mondhatok neked, hogy ha a rendőrök jönnek rá azelőtt, hogy elmondanád, sokkal rosszabbul jársz. Így másképpen fog festeni a dolog, és nagyon gyorsan elhúzhatod a beled.
- És te? – kérdezte sejtelmesen.
- Ha mindent beismersz holnap, akkor mi nem beszéltünk egymással.
- Szóval semmit nem mondasz a most történtekről? – döbbent meg.
- Én semmit. Még így is tartom a számat. Neked viszont javasolnám, hogy szolgálatod hátralevő részét a lehető leghasznosabban töltsd el reggelig.
Aztán pedig sétálj el a rendőrségre, és meséld el azt, amit nekem. Világos? – nézett dühösen.
- Nem tudom, hogy képes vagyok-e rá – hajtotta le a fejét.
- Ha te nem teszed meg holnap, akkor megteszem én. Erre megesküszöm. Rajtad áll, hogy könnyítesz-e a helyzeten. Az igazság mindenképpen kiderül, ezt garantálom – állt fel közben Attila, majd lehajtott fejjel elindult előre.
Gyökér még ott üldögélt gondolataiba merülve, majd kétségbeesetten kollegája után szólt:
- Sehogy nem tudlak megakadályozni?
- De – mondta – Szólj a „haverjaidnak”, hogy gyorsan szúrjanak le engem is – válaszolt, de Gyökér Lacinak eszébe sem jutottak ilyen dolgok.
Csak szabadulni akart attól, amit tett…

folyt.köv.