10.

 Laci fejében egyfolytában Attila utolsó szavainak egyike járt:
„… Szolgálatod hátralevő részét a lehető leghasznosabban töltsd el reggelig.”
Nem is habozott tovább, valóban igyekezett eleget tenni az utasításnak.
A szekrény legmélyéről előhalászott néhány papírlapot, majd alaposan, mindent jól áttekinthetően leírt.
Ha valamit kifelejtett és utólag eszébe jutott, megcsillagozta a részt és az aktuális lap alján tett róla említést.
Nem várta már el kollegájától a hallgatást sem, így a rendőröknek szánt levélben is leírt mindent Attila „nyomozói” munkájáról és a lebuktatásról.
Az éjszaka folyamán nem aludt egy szemernyit sem, mindent úgy akart papírra vetni, hogy a történet ne vessen fel már sok kérdést:

 „Én követtem el a legnagyobb hibát, én tehetek arról, hogy most barátunk halott.
Felelős vagyok minden lopásért és a gyilkosságért, ami a hátsó portán a csarnoknál történt. Aprópénzért eladtam magam, mert azt hittem, senki nem jöhet rá a mellékes jövedelmemre. Tévedtem…
Igaz a mondás: „ A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.”
Én hazudtam, és Attila erre rájött. Amikor már képes volt tisztán látni a dolgokat, mindenre fény derült.
Bizonyítékot talált ellenem, és fel is használta. Igaza volt. Még ebben a lehetetlen helyzetben is emberséges tudott maradni, és nem akart beköpni senkinek a kollegák közül.
 Ugyanakkor mindennél jobban akarta az igazságot, és mindent meg is tett ennek kiderülése érdekében…
Most viszont már tudhatják az illetékesek is, hogy kik voltak a tolvajok, és kik szúrtak.
Remélem még nem késő, és nem menekültek el. Két dolgot szeretnék kérni ezzel kapcsolatosan, ha lehet: óvják meg az anyámat, amennyire csak lehet, és dugják rács mögé az elkövetőket…
Velem kezdődött el az egész, most velem is ér véget a történet. Szeretem Zolit, mégis a halálba küldtem akaratom ellenére.
Minden kollegámat imádom még akkor is, ha ők bánják már, hogy nem személyesen téphetnek darabokra.
Imre, Papa és Attila: Isten veletek!”

Állt néhány részletben a papírokon. Laci másnap reggelre felakasztotta magát, a váltásnak már csak annyi dolga akadt, hogy levágja a kötelet a csőről.
A levél egy lezáratlan borítékban volt, így szinte mindenki beleolvashatott volna.
A rendőrök kiérkezése után már a legjobb helyen volt a boríték, és nem sokkal később elkapták a tetteseket is.
A bizonyítékokat megtalálták, és miután minden részlet stimmelt és hiteles volt, a többtagú banda hosszú évtizedekre rács mögé került.
Attilát is persze alaposan kikérdezték minden apró részletről, melynek a vége egy erőltetett gratuláció lett azért, hogy felfedte a titkot.
A srácot ez persze legalább annyira érdekelte, mint egy darab kő az udvarukon.
A levélből minden világosan kiderült, így nem maradt titok Imréék előtt sem a dolog, akik első nekifutásra hihetetlennek tartották Gyökér árulását.
Attilának nem volt nehéz meggyőznie őket, majd az első döbbenet után szomorú elismeréssel bólintottak elismerve a srác munkáját.
A kollegák és barátok véleménye már sokkal inkább számított még akkor is, ha ez már nem hozta vissza Zolit.
A hátsó portát bizonytalan időre lezárták, így csak elől maradtak őrök.
Az óraszám megtartása érdekében emelték a létszámot, így Attila, Imre és Papa összekerültek.
Időre volt szükség, míg a dolgok valamelyest stabilizálódtak, bár azt senki nem gondolta, hogy egyszer is helyreáll a rend.
Attilát egyedül Angélával zajló felhőtlen kapcsolata vigasztalta.    
Csendesen feküdtek az ágyon betakarózva, miközben a srácban is sok dolog megváltozott:
- Mire gondolsz most? – bújt oda a lány.
- Semmire – csóválta a fejét a fiú, miközben a plafont bámulta.
- Nem akarod elmondani? – érdeklődött halkan.
- Szeretnék felébredni ebből a rémálomból. Szeretném, ha újra helyrejönnének a dolgok.
- Sajnos nem lehet, kicsim – sóhajtott.
- Tudom. De a legjobb dolog akkor is az, hogy téged megismertelek. Ideje új életet kezdeni nekünk is. Minden megváltozott, és nehezen szabadulok sajnos.
- Mire gondolsz? – emelte a fejét kíváncsian a lány.
- Megpróbálok egy új munkahelyet keresni. El akarok menni innen, nem tudok itt dolgozni többé. Azt hiszem, a többiek is így vannak ezzel.
- Megértelek drágám – puszilta meg – Én mindenben támogatlak.
- Köszönöm – mondta mosolyogva, majd folytatta – Hamarosan keresek egy másik munkahelyet, és ott talán megváltoznak a dolgok. Elég volt ebből, ennyi mindent nem tudok elviselni – utalt a történtekre.
- Segítek neked.
- Közeleg a nap, amikor anyámék is megtudják, hogy te vagy nekem…
- Jó ötlet ez? – aggódott.
- Már nem érdekel. Szeretlek, és veled akarok lenni. Nem vagyok már kamasz.
Új élet kezdődik minden fronton.
- Nagyon eltökéltnek látszol – állapította meg Angi.
- Tudod, elegem van abból, hogy minden rossz után csak rosszabb, és még rosszabb jön. Le akarom zárni ezt a sikertelen szériát, és érzem, hogy a szép élethez vezető út csak veled elképzelhető – puszilta meg a lányt, majd szorosan összebújtak.
Angéla teljesen magáénak érezte a világot, és nem érdekelte semmi más, csak Attila.
Újabb, csendes szolgálat következett a telepen. Ezúttal Attila, Imre és Papa egyszerre őrködtek ott, de már teljesen más hangulatban…

folyt.köv.

http://www.youtube.com/watch?v=v7IYLe-EerY&feature=related