5.

 Alex továbbra is Kaszás és Virgonc között ült. Biztos volt abban, hogy vagy valakik figyelik őt, vagy pedig „felvigyázói” fürkészik a viselkedését.
Elvégre egy komoly ügyről van szó, melyet a magyarok sokkal komolyabban vesznek, mint Corradi.
Ő soha nem hitt ebben az egészben, most pedig mégis belecsöppent az ügybe.
Megunván az üldögélést jelezte Virgoncnak, hogy ki szeretne menni.
A hosszú hajú férfi valamivel kezelhetőbb volt társánál, így nagy kegyesen felállt, és hagyta, hogy az olasz a kijárat felé menjen.
Corradi érezte, amint újdonsült társai végig a nyomában vannak.
A kijáratnál Alex egy pillanatra felhúzta magát a dolgokon, de látván a nyugodtnak mondható belvárosi késő estét, lehiggadt.
Az eső is alábbhagyott, így az olasz fejében elszálltak a viharfelhők.
Megállt a járdánál, és enyhe mosollyal nyugtázta, hogy Virgonc és Kaszás is utánozta őt.
Ekkor erőt véve magán megszólalt az olasz:
- Na, fiúk? Ti mit gondoltok a „lapuló halálról?” – próbálta megtörni a jeget, miközben megfordult. Ekkor Kaszás közelebb lépett:
- Tudod mi a véleményem?
- Nos? – várta kíváncsian a választ.
- Az, hogy semmi szükségünk egy zselézett hajú digóra ahhoz, hogy megoldjuk ezt a kis problémát – válaszolt a tőle elvárható stílusban Kaszás.
- Ami azt illeti, abszolút egyetértek veled – helyeselt Alex.
Virgonc és Kaszás értetlenül összenéztek, mivel nem pont ezt a reakciót várták.
- Ezt, hogy érted? – kérdezte Virgonc karba téve kezeit.
- Úgy, hogy semmi kedvem sem volt ideutazni. Szívesebben lennék otthon, és nézném a meccset, ehelyett Budapesten bohóckodom.
- Utálom az olasz focit – mordult rá megint Kaszás.
- Tényleg? Márpedig úgy rémlik, hogy az egyenes kieséses szakaszban magyar csapat nincsen, de olaszból kettő is a legjobb négy között – vigyorgott Alex, majd elővett egy szál cigarettát.
Kedvenc zippo gyújtóját előkapta farzsebéből, és már füstölt is.
Virgonc észrevett valami színeset az öngyújtón:
- Mi az rajta? – kíváncsiskodott.
- Ez itt Róma jelképe, látod? – mutatta felé, és óvatosan Kaszás is ránézett.
- A Romuluszt és Rémuszt szoptató anyafarkas – mondta büszkén a kopasz.
Ez a fajta tudás alaposan meglepte Alex Corradit, bár Róma történetét, de legalább jelképét mindenkinek illik ismerni. Mosolyogva Kaszásra nézett:
- Az bizony! – helyeselt. Az eddig ellenséges férfi valamivel barátságosabban elmosolyodott:
- Oké, Alex! Nem vagyok én olyan szörnyeteg, mint amilyennek gondolsz. Csak tudnunk kellett, bírod-e a strapát – csapott a vállára, s ezen Virgonc is jót nevetett.
- Jól csináltad! – ismerte el megkönnyebbülve Alex – Már azt hittem, végig „ellenségek” leszünk.
- Nem bírtam volna ki. Nem vagyok ennyire patkány, csak azokkal, akikkel annak kell lenni. Volt alkalmam kiismerni az embereket. Virgonc tudja – bökött társára.
- Ez így van. Ha valaki látna minket akció közben, el sem hinné rólunk, hogy ilyenek is tudunk lenni – nevetett fel.
- Nem vagytok valami kellemes emberek, fiúk – vigyorgott Alex, majd a már elcsendesedő esőben leültek egy padra.
Ezúttal már érdemi beszélgetés vette kezdetét, miközben Corradi a dosszié tartalmát vizsgálgatta.
- Sehogy nem áll össze a kép – vakarta a fejét gondterhelten – Ti hisztek ebben az egészben? – nézett a másik kettőre.
- Tök mindegy, hiszünk-e benne – vágta rá Virgonc.
- Tény, hogy nem tudhatjuk biztosan, létezik-e ilyen levegőben terjedő csapás.
Mindenesetre nem árt, ha kellő komolysággal állunk a dolog elé – így Kaszás.
- Ugyan – rázta a fejét továbbra is Alex – Ha valakik felfedeztek volna egy ilyen fegyvert, már régen megalkották volna, hogy megszerezzék maguknak a világot.
- Ami késik, nem múlik. Könnyen lehet, hogy ez az idő most jött el.
- Akkor sem értem – lapozgatta a papírokat – Ha valakik valóban el akarják készíteni a „lapuló halált”, akkor minek öltek meg egy német sofőrt?
- A kamion most a kérdés, Alex – rántotta vissza az eredeti problémához Kaszás.
­- Vaffanculo! – káromkodott olaszul.
- Végre valami digó stílus! A lapuló halál nálatok is ugyanaz? – kíváncsiskodott Virgonc.
- Nem éppen. Ha fordítani akarnánk, ott inkább „csendes gyilkos” a neve.
- Csendes gyilkos? – lepődött meg a kopasz.
- Aha. Killer silenziozo – mondta kacsintva anyanyelvén az olasz.
- De komoly! – ámult – Anyámnak biztos tetszene ám!
- A te anyádnak minden tetszik – legyintett Virgonc.
- Irigykedsz mi? Mert a te muterod lelépett egy csóró majommal vidékre.
- Már rég visszaköltözött – javította ujjfeltartással Kaszást.
- És hozta a dzsigolót is? – röhögött.
- Nem! – vágta rá sértődötten.
- Hogyhogy? – döbbent le.
- Kivertem vagy öt fogát a parasztnak. Lehúzta a mutert, az meg alig tudott szabadulni tőle. Én meg megoldottam – vonta meg a vállát.
- Anyád egyedül él?
- Vettem neki egy kutyát. Elnevezte Rosalindának.
- Az nem gáz.
- Kan kutyát…
- Ja. Úgy már viszont húzós – ismerte el Kaszás.
- Szép dög. Az a Kurt Russel terrier, tudod?
- Egy színészt vittél anyádnak? – jött az újabb döbbenet.
- Bocs, hogy megzavarom ezt a felettébb színvonalas beszélgetést, de lenne egy kérdésem – szólt közbe Alex, és erre már a nehézfiúk is odaléptek.
- Mi a hézag?
- Egy valamit nem értek – elmélkedett.
- Jó neked, mi sok mindent nem értünk – vakarta a fejét Kaszás.
- Miért ölték meg a német sofőrt? És ha már megölték, miért vitték el a kamiont konténerestül, mindenestül?
- Talán tényleg el akarták adni a felépítményeket – vágta rá Virgonc.
- Na jó, de akkor nem feltétlen intézik el a szerencsétlen sofőrt – okoskodott Kaszás.
- És pláne nem így – elmélkedett az olasz is – A fő kérdés az, vajon miért kellettek a konténerek?
- Meg kell őket találnunk minél előbb. Egy kamiont nem lephet el a föld!
- Nem bizony! – helyeselt a hosszú hajú Virgonc.
- Szinte biztosra merném venni, hogy egy erdőben lesz a teherautó, és a konténerek is. És ha ezek meglesznek, akkor választ is kapunk mindenre. Én pedig végre hazamehetek – nyújtózott Alex.
- Hogyan tovább? – érdeklődött Virgonc.
- A határhoz közeli erdőket kell átnézni. A legelhagyatottabb részeket.
- Hé, Petrocelli, minek nézel minket? – háborodott fel Kaszás – Azt hiszed, csak a tökünket vakargattuk és vártuk a digó hőst, vagy mi? Személyesen láttam a legtöbb sűrű erdőt, és nem tűnt fel bennük a kamion! Ehhez mit szólsz? – vágta csípőre a kezét.
- Azt, hogy ne az erdő mélyén keresd – mondta nyugodtan – Egy teherautó miképpen tudna behajtani az erdő mélyére? Elhagyatott hely kell. Esetleg a széle. De meg kell találnunk! – mondta határozottan.
- Hol kezdjük el?
- Reggelre kiokoskodom – mondta – Találkozzunk itt, ennél az étteremnél.
- Rendben van – vágták rá egyszerre.
- Valamint az Jack Russel terrier – kacsintott kijavítva a korábbi tévedést.
Kis ideig mind a hárman elgondolkodtak, majd az új élményekkel gazdagodva szétváltak.
Kaszás sörözni ment, Virgonc haza, Alex pedig a számára bérelt szállodai szobába.

folyt.köv.