Véget ért kezdet
VÉGET ÉRT KEZDET:
Ó, Ti csak járkáltok a fejembe,
De a szívem jobban fáj,
Csak lennétek most helyembe,
És értenétek már,
Hogy a lámpák alatt szerelem,
Bennünk földöntúli érzés,
Veled leélem az életem,
Ez nem is lehet kérdés (?)
S látod-látod? Mégis ez lett,
Véget ért a csodás kezdet,
Nem volt elég sebzett vad
Kit eltalált a magány,
Minden „miért” újabb talány,
Sosem leszek már a vállad,
Teszek rá, ha sírni látlak,
Elsétálok csendben halkan,
Zokogásod meg se halljam
Vigasztaljon hiú ábránd,
Mely összetör, ha sosem látnád
Szemében a bánatot,
Mit dicső múltam rád hagyott,
Hisz
Oly rég történt már…
Mikor szürke reggel
Csipás szemmel
A sorompónál álltam
A gyorsvonatra vártam
S néztem csak a lányra,
Ki szerelvényre várva
Órát lesett rendületlen,
Míg én fiatalos lendületben
Közelítek gondolatban,
Ott vagyok a mondatokban
Kérlelve a választ,
Míg a halál el nem választ…
S megint Óóó! Jut eszembe,
A válasz ott a noteszbe,
Hogy szívem érted dobog-kopog,
Tudom, hogy ez nem nagy dolog
Mégis látom, mégis érzem,
Eltemet a veszteségem
A szépet is csak hallomásból ismerem,
Adj szerelmet, kérlek… Adj szerelmet, Istenem!
|
|