11.

 A hatásszünetet követően kisebb hangzavar alakult ki a jelenlévők között.
Egyedül Lavina és Rómeó maradt csendben, miközben gondolataikba temetkeztek.
Lepcsesnek láthatóan fogalma sem volt a történtekről, igyekezett összerakni a szálakat, de nem sok sikerrel járt.
Igor valami orosz halandzsával próbálta elcsitítani az embereket, de nem nagyon figyeltek fel rá.
Ekkor valaki kétszer a levegőbe lőtt, elnémítva ezzel a zajos társaságot.
Egyesek megijedtek, míg Lavina csak kíváncsiskodva maga mögé nézett.
Meg sem lepte, hogy a fegyver Rómeó kezében van.
Lavina – szokásától eltérően – elismerően bólogatott a férfira, aki rendet tett:
- Hölgyem, folytassa, kérem! – hajolt meg mosolyogva Rómeó.
- Köszönöm. Nos: Lavina úr megütötte a főnyereményt. A keresett tárgy sokkalta értékesebb és fontosabb, mint aki hordja. A szívbillentyű maga a kártya, amely az utolsó láncszemünk.
- Miből gondolják, hogy itt van? Egyáltalán, hogyan keveredett ide? – érdeklődött Lavina.
- Nem is olyan régen a következő történt: a vírust kifejlesztő, és tökéletesítő tudósok hullani kezdtek, mint a legyek. Tehetetlenek voltunk a gyilkolásokkal szemben! – vált idegessé a hangja.
- Szóval valaki beleköpött a ruszki fejesek levesébe, igaz? – mosolygott kárörvendőn Lavina.
- Így is fogalmazhatunk – bólogatott Natasa – Egy amerikaira gyanakodtunk, így nem veszélyeztethettük tovább a Lapuló halált, ezért el akartuk tüntetni az utolsó kártyát is.
A legegyszerűbb módja az volt, ha valakibe beültetjük azt, és az illető minél előbb elhagyja Oroszországot. A baj csak az volt, hogy ehhez egy jó orvost kellett találnunk, mert az egyetlen, aki tudott róla, meghalt – tartott röpke szünetet.
- Mi történt utána? – türelmetlenkedett Lepcses.
- Idehívtunk egy jó nevű szívsebészt Magyarországról, hogy végrehajtsa a műtétet.
- És ő „csak úgy” ide is jött? – lepődött meg Rómeó.
- Nem. Konferenciának álcáztuk a dolgot, és amikor emberünk megérkezett, elkaptuk. Kényszerítettük, hogy hajtsa végre a műtétet.
Mikor már majdnem sínen voltunk, valaki újra megjelent a laboratóriumban, és az életünkre akart törni. A káoszt kihasználva pedig az orvos is meg tudott szökni – mondta lesújtva Natasa.
- Mi lett a billentyű-kártyával? – kérdezte Lavina.
- Az orvos magával vitte. Valószínűleg ő rájött, hogy nem egy közönséges billentyűről van szó, és visszarepült Magyarországra.
- Honnan tudják? – kérdezte valaki a háttérből.
- A szívsebész ma is csendesen dolgozik a munkahelyén, de nem kaphatjuk el. Itt, és újra már nem. Túl nagy lenne a feltűnés. Ehelyett ki kell derítenünk, kiben lehet a billentyű…
- Miből gondolja, hogy a doki felhasználta? – érdeklődött Lavina.
- Másképpen nem rejthette el, csak így – válaszolt a nő.
- És most honnan tudhatnánk, hogy kiben is van az a kártya?
- Az orvos betegei egyikében. Valakiben, akinél nem is olyan régen aorta-billentyű műtétet hajtottak végre.
- Kapjuk el a dokit! – kiáltott fel Rómeó.
- Nem lehet! – intette le Natasa – Van egy emberünk, aki feltűnés nélkül hozzáfér minden szükséges információhoz, tőle megkapjuk a betegek nevét tartalmazó listát. Így talán leszűkíthetjük a kört. Ha az orvos rájön, hogy itt vagyunk, megkongatja a vészharangot, és újra ránk törhet az, akiről nem is tudjuk, hogy valójában ki…
- Minek annyit szarozni? – állt fel megint Rómeó – Ide a listát, és mi elintézzük az illetőt, aztán kivágjuk belőle azt a szart – hajolt meg közben.
- Azt sajnos nem lehet – mosolyodott el sejtelmesen Natasa.
- Miért nem? – kérdezte Lavina.
- Az egész kutatás olyan titkos, és annyira védett, hogy ha erőszakos halált hal az, akit éltet a billentyű, akkor megsemmisül. Egyszerűen fogalmazva: felrobban a gazdája is, és az utolsó láncszem is elveszik. A billentyű összeköttetésben van a szívdobogással. Ha megáll a szív, robban…
- Nem hangzik túl jól – remegett meg Lepcses.
- Épségben kell az illető. A billentyű csak műtéti úton távolítható el úgy, hogy ne élesítse magát – tájékoztatta őket a nő.
- Akkor csak kell a doki, nem? – jött a jogos kérdés Rómeótól.
- Nem. Ő nem. Egy japán sebész is itt van velünk, jó pénzt kap az eddig elvégzett munkájáért – vigyorgott a nő.
- Egy japán orvos? – nézett meglepetten Lepcses.
- Dr. Nakata – vigyorgott Natasa.
- Van valami információ a „betegünkről?” – érdeklődött Lavina.
- Van néhány név, akik soron kívüli kiiktatásra várnak.
- Éspedig? – vágott komoly arcot Rómeó.
- Ha a doki tudja, – és márpedig tudja – hogy mit is tud a billentyű, akkor nyilván nem ültette olyan emberbe, aki nagyon beteg.
- Értem – bólogatott Lavina, mint aki mindennel tisztában van.
- Nagyon idős emberben biztosan nincsen, és olyanban sem, aki talán túl beteg, vagy közel áll a halálhoz. Elsősorban a fiatalabb, erősebb, szívósabb szervezetekre kell összpontosítanunk, akik gyorsabban épülnek fel egy ilyen betegség után – vázolta a logikát Natasa.
- Valaki fiatalra, igaz? – érdeklődött Lepcses.
- Pontosan.
- Ki az illető? – türelmetlenkedett Rómeó, majd Szergej és Igor dossziékkal a kezükben a vendégekhez sétáltak, és mindenkinek adtak egyet-egyet.
Volt, aki azonnal belenézett, míg mások inkább a nőre meredtek továbbra is:
- Ugyanaz van mindben. A célpont neve: Neumann Tamás. Ő korban, és erőnlétileg is alkalmas arra, hogy „cipelje” ezt a kis terhet. Nem túl régen műtötték, miután egy baktérium elrágta az egyik szívbillentyűjét – adott plusztájékoztatást a nő.
- Ugyan! – szólt bele megint Lepcses – Csomó ember kapott mostanában ilyen szart – okoskodott.
- Fogd már be a pofád! – förmedt rá Lavina.
- Nos, téved, uram – intette le Natasa is Lepcsest – Majdnem biztosra vehető, hogy a billentyű Neumann Tamás testébe került bele. Valóban, több ember is kapott mostanában ilyen kis életmentő ketyerét, de azok mind állati eredetűek.
Sertés, vagy marha billentyű. Tamás pedig karbon szálasat kapott – tartott egy kis hatásszünetet, majd folytatta:
- A dossziéban, amit a kezükben tartanak, minden fontos információ benne van.
A célpontról, a műtétről, a családjáról és az orvosról is – mondta a nő.
- Az ugyebár világos, hogy nem lesz nagy művelet elkapni – gúnyolódott Lavina – De utána hova vigyük?
- Ez lesz a mi kis főhadiszállásunk – mosolygott Natasa – Nem szúr szemet senkinek sem. Ide kell hozniuk a célpontot azok után, hogy elfogták.
- Mikor, és hol kapjuk el? – kérdezte egy eddig csendben figyelő fekete férfi a távolabbi sorokból.
- Látom, maga csak akkor szólal meg, ha valóban mondanivalója van, Mr. Joshua – vigyorgott elégedetten a nő a színes bőrű férfire.
- Szóval? – tartott ki Joshua.
- Most menjenek el, pihenjenek, kapcsolódjanak ki. Nézzék meg a várost, vagy amihez kedvük van. Úgy két, vagy három nap múlva értesítjük magukat az akció pontos idejéről – válaszolt a nő.
- Ennyi? – kérdezte döbbenten Lepcses.
- Ennyi – mondta ellentmondást nem tűrően a nő – Amennyiben sikerre viszik a küldetést, garantálhatom, hogy életük hátralevő részét egy kellemes kis szigeten tölthetik el a pálmafák tövében sütkérezve – rázta fel a válogatott rosszfiúkat.
E mondat után Lavina felállt székéből, és lassan, óvatosan a nő felé kezdett sétálni. Ahogyan a férfi a nőhöz közelített, Igor lépett előrébb, hogy távol tartsa a Lavinát Natasától, de gyorsan rájött: Bár ne tette volna.
Mielőtt egyetlen szót is mondhatott volna a testőr, Lavina egy jól irányzott mozdulattal harcképtelenné tette az őt akadályozni akaró férfit.
Rómeó elismerő mosollyal nyugtázta a történteket, míg Natasának a szeme sem rebbent.
Szergej láthatóan ideges lett, de nem mert megmoccanni attól félve, nehogy a barátja torkának szegezett vadászkés egyetlen mozdulattal véget vessen életének:
- Ugye nem ver át minket? – érdeklődött Lavina Natasára nézve, miközben halálos szorításban tartotta a mozdulni képtelen Igort.
- Eszem ágában sincs – vigyorgott hidegvérrel a nő, mintha nem is dúlna élet-halál harc tőle néhány méterre.
- Rendben van – mondta Lavina, majd eleresztette a férfit, aki levegő után kapkodva terült el a földön. Lavina ekkor a kijárat felé indult, de munkaadója utána szólt:
- Még egy dolog hátravan – emelte hangját Natasa.
- Mi volna az? – nézett vissza a férfi.
- Ennyi nehézfiú nehezen fér meg egymás mellett. Sok a dudás egy csárdában, ezért úgy döntöttem, maga fogja vezetni ezt a csapatot – mondta ellentmondást nem tűrően, miközben a többieken is végignézett. Természetesen senkinek sem volt ellenvetése.
Volt, aki nehezen, míg mások mit sem törődve a dologgal, de elfogadták, hogy akció közben Lavina személyében parancsolhatnak nekik.
Aki pedig ellenszegül, arra egészen biztos, hogy pokoli kínhalál vár.
Ennek tudatában kezdték meg a várakozással töltött napokat…

folyt.köv.