14.

 Kiss Gábor kiabálása hallatán mindannyian megszaporázták lépteiket, és meg sem álltak addig, amíg eléjük nem tárult a konténer.
Szabados szívéről láthatóan nagy kő esett le, míg Alex kissé feszültté, idegessé vált.
Virgonc is elfelejtette egy időre az evést, Kaszás reakcióin pedig nem lehetett nagy változást felfedezni.
A célig még volt nagyjából öt percnyi gyaloglás, de Szabados elűzte Corradi kételyeit:
- Ne aggódjon, Alex – nyugtatta – Ezt keressük – mosolyodott el.
- Ez egészen biztos? – érdeklődött feszülten.
- Megismerem – mondta magabiztosan, amint a nagy, sárga színű kopottas tárgyat bámulta.
Kocogva siettek a konténer felé, az öt percet leredukálva ezzel majdnem a felére.
A mocsaras, saras talaj sem szegte kedvüket a nagy sietségben, az egyik rendőr majdnem el is esett egy ilyen kis „csapdában.”
A konténerhez érve alaposan szemügyre vették minden oldalról a mini raktárt, de ezen tényleg nem volt sem ablak, és semmilyen más betekintési lehetőség sem.
A felépítmény ajtaja pedig egy lakattal volt lezárva.
- Hát ez volna az – mutatta büszkén Kiss.
- Mi lehet benne? – méregette Szabados.
- Mindjárt azt is megtudjuk! – mondta Kaszás, majd előkapta fegyverét és a lakatra célzott.
Még mielőtt azonban elsüthette volna, Alex elkapta kollegája kezét, és alaposan leteremtette:
- Normális vagy? – üvöltötte Kaszásnak, akinek szintén nem kellett több:
- Mi a szart csinálsz digókám?! – vágott vissza, majd mindkettejüknél elszakadt a cérna, és egy határozottan kemény összecsapás vette kezdetét a magyar és az olasz között.
Néhány mozdulatból máris kiderült mindenki számára, hogy Alex és Kaszás is magasan képzett harcművészek.
Egyikőjük sem tudott sérülést okozni a másiknak, minden támadást sikerült elhárítaniuk a feleknek.
Szabados elégedetten elmosolyodott, amint az elsőrangú ütközetet szemlélte a konténer előtt.
Egy perccel később azonban kétszer a levegőbe lőtt:
- Elég lesz! – adta ki a parancsot, ami hatásosnak is bizonyult. Kaszás és Alex is leálltak, mindketten úgy kapkodták a levegőt, mintha legalább egy órája küszködnének egymással. A másik sebezhetetlensége és a védekezés a nehéz talajon láthatóan „megviselte őket.”
- Azt nem tanították az akadémián, hogy ilyen esetben először a tűzszerészeket kell értesíteni? – nézett sértődötten Kaszásra Alex.
- Mégis mit gondolsz te digó, mi? – vágott vissza – Azt hiszed, bombát rejtenek a lakatba, vagy mi? – köpött a földre, majd elsétált pár lépésnyire, és felvette fegyverét a földről.
Szabados Alexhez lépett, majd így szólt:
- Azért küldték, hogy segítsen. Nem pedig azért, hogy a cél előtt összeverekedjen az egyik legjobb emberünkkel! – tette helyre.
- Akkor sem tüzelhet olyasmire, amiről nem tu…
- Tisztában vagyok vele! – szakította félbe – Mellesleg ha érdekli, a tűzszerészek úton vannak ide, úgyhogy maradjon veszteg maga is, és maga is! – fordult Kaszás felé.
- Oké, megértettem – vágták rá szinte egyszerre.
- Mintha kicsit megizzadtál volna – súgta oda Virgonc Kaszásnak.
- El kell ismernem, jól nyomja a digó – vigyorgott a kopasz, majd higgadt fejjel közelebb lépett Alexhez, aki félig dühös, félig pedig elismerő pillantást vetett Kaszásra:
- Szép volt – bökte oda Alex.
- Ja. Jól megtanultál verekedni – ismerte el a szúrós tekintetű Kaszás, majd „lepacsiztak” egymással, mintha focisták lennének egy barátságos meccs után.
Ezt követően unalmas percek következtek egészen addig, amíg nem sokkal később a helyszínre nem értek a tűzszerészek.
A zsaruk ekkor arrébb vonultak, hogy a szakemberek zavartalanul végezhessék a munkájukat.
Mindenki körbejárta, megkocogtatta, „meghallgatta” a felépítményt, és egy műszer segítségével végül sikerült biztosra venni, hogy nincsen robbanékony anyag a konténerben.
A vizsgálatok után Szabados mindent megbeszélt az egyik szakértővel, majd azok közül ketten erővágóval eltávolították a lakatot.
A rendőrök fegyverüket a kezükben tartva minden eshetőségre felkészültek, amíg Virgonc a felépítmény ajtajához lépett.
Ő is fegyvert tartott jobb kezében, míg a ballal megragadta a kilincsként funkcionáló kis kart, és egy erőteljes mozdulattal kirántotta a konténer ajtaját.
Amint eléjük tárult a valóság, Virgonc első reakciója az volt, hogy hirtelen az orrához kapott, köhögni és öklendezni kezdett.
Corradi szemei is rendesen kitágultak a látványtól, míg többen azonnal hányni kezdtek az orrfacsaró bűz, és a látvány egyvelegétől.
Szabados szinte rezzenéstelenül vette tudomásul, hogy a konténerben első saccolásra legalább húsz meztelen ember teteme fekszik egymás hegyén-hátán.
Az oszlásnak induló testek szaga elnyomta még a kecskebékák eszeveszett koncertjét is, miközben Virgoncnak is sikerült megszabadulnia kevés reggelijétől.
Alex az orrát fogva fordult el, míg Szabados kissé idegesen, de telefonálni kezdett:
- Azonnal küldjenek ide mindenkit, aki él és mozog! – adta ki az utasítást telefonon keresztül – A konténer tele van hullákkal! – mondta, majd lerakta a telefont.
- Uram, minél előbb zárassuk le ezt a szakaszt! – javasolta Alex miközben orra elé tartotta a kezét.
- Az is meglesz, de… Jöjjön csak! – rángatta arrébb Alexet Szabados.
- Hallgatom!
- Nem gondolja, hogy akik ezt tették, nem erőltették meg magukat annak érdekében, hogy eltüntessék a nyomokat? – kérdezte idegesen a rendőr.
- De, és éppen ez az, ami nem hagy nyugodni – ismerte el Corradi.
- Mire céloz?
- Akik egy ilyen méretű vérengzést képesek összehozni, aztán szinte az út mellett hagyják a nyomokat, nem lehetnek kispályások! Ezek tesznek a rendőrségre, nem érdekli őket semmi, csak az, hogy elérjék a céljukat! – vázolta Alex.
- Hát éppen ez az! Érti már? Amit maga mítosznak gondol, az nagyon is valóságos, és annak a megszerzéséért mindent hajlandóak bevetni ezek a kegyetlen kibaszott állatok! – emelte a hangját, miközben megragadta Corradit.
- Mégis mi a fenét akar tőlem? – kezdett aggódni az olasz.
- Nem mehet még vissza! – vágta oda Szabados, de persze a hatás nem maradt el. Alex ellentmondást nem tűrően rázta a fejét:
- Felejtsenek el! Elvégeztem a munkámat, itt a kurva konténerük! – mutatott rá – A tartalma az már a magyar rendőrökre tartozik!
- Ezt nem teheti! – erőlködött Szabados.
- De igen! – vágott vissza Alex – Még ma felhívom a felettesemet Rómában, és beszámolok neki erről az egészről. Megírom a jelentésemet, és legkésőbb két nap múlva visszarepülök a fővárosba!
- Alex ne! – próbálkozott – A Lapuló halál itt van, kell ennél több bizonyíték? Meg kell találnunk, ez lehet a karrierje csúcsa! – győzködte az olaszt.
- Miféle karrierről beszél, mi? – emelte a hangját – Ezt maga karriernek meri nevezni? – sétált a konténerhez közelebb, rá mutatva arra.
- Maga ezt nem érti!
- Ezen nincs mit nem érteni! Legalább húsz hulla hever itt szétvagdosva, engem ne akarjon belerángatni ebbe a véget nem érő ügybe! – fakadt ki – Mint mondtam, a munkámat elvégeztem, ezzel vége van! – zárta le a beszélgetést, majd a híd felé indult egy kis fejszellőztetésre, de Szabados sértődött hangját még tisztán hallotta:
- Akkor menjen csak vissza Rómába, és hajkurásszon fantomokat! Nem kell a segítsége! Jól megleszünk maga nélkül is! – kiabálta, majd beletörődötten a konténerhez sétált…

folyt.köv.