19.

 Natasa, Lavina és a többi bűnöző is türelmesen várakozott a „főhadiszállásnak” kikiáltott raktárban.
Voltak, akik kártyázva múlatták az időt, míg mások fegyvereiket babrálták.
Lepcses keresztrejtvényt próbált fejteni, miközben megállás nélkül „dobogott” lábaival, mint akinek nem teljesen makulátlan az idegrendszere.
Lavina vadászkését élezgette, miközben Natasa pezsgőt kortyolgatott ünnepre készülve.
Igor és Szergej egymással beszélgetve várták a pillanatot, mikor toppan be a két begyűjtő.
- Honnan szerezte ezt a japán sebészt? – érdeklődött Lavina a nőre nézve.
- Mindent a pénz irányít, Lavina úr – mosolygott – Ő pedig megvehető, néhány segítőjével együtt. Kíváncsi még valamire?
- Mi a terve a fegyverrel? – jött a nem várt kérdés.
- Milyen „fegyverrel?” – kérdezett vissza a nő.
- Ami miatt itt vagyunk. De felesleges úgy tennie, mint aki nem tudja, mire gondolok – mondta, miközben egy mély vágást ejtett meg az asztal felületén kipróbálva ezzel a kését.
- Elmondtam mi a célunk, nem? Akkor meg mit kíváncsiskodik? – mondta eddig nem tapasztalt zavartsággal a nő.
- Magának nem is a hatalom kell, igaz? Nem Amerikát akarja elpusztítani, csupán arra a nem kevés pénzre hajt, amit ezért kap, nemde? – vigyorgott a nőre.
- Ehhez semmi köze nincsen – állt fel a nő az asztaltól – Maga csak a feladatával törődjön, ne pedig az én céljaimmal – próbálta helyre tenni a rosszfiúk legelső emberét, de az csak elégedetten mosolygott:
- Nem gondolja, hogy veszélyes vállalkozásba kezdett? Ez a két „kaukázusi kefir” nem tudja megvédeni magát, ha esetleg itt elszabadulna a pokol – mutatott Igorra és Szergejre Lavina.
- Mire céloz ezzel? – kérdezte gyanakodva Natasa.
- Ha nem tartom kordában ezt a söpredéket, akkor tök mindegy, ki áll maga mellett, vagy maga mögött – vigyorgott.
- Ugyan – simultak a nő ráncai – Nem olyan ostobák, ezt jól tudom. Nemhogy pénzhez nem jutnának, de ha nekem valami bajom esik, szörnyű kínhalállal végzik mind. Akkor nem fog számítani, ki az a Lavina, Rómeó, Lepcses vagy Joshua. Ezt nyugodtan az eszébe vésheti – kortyolt egyet pezsgőjéből a nő.
- Tudja, nekem már réges-régen nem számít, élek-e, vagy halok. Ahogyan a bőrömbe is vésték: Kizárólag Isten előtt felelek a tetteimért. Minden más csak sallang, minden bíróság csak önjelölt igazságosztó. Ám az igazi ítélet és megmérettetés nem a rácsok mögött zajlik, hanem jóval azon túl – komolyodott el Lavina, miközben céltalanul nézett maga elé.
Natasa is elhallgatott, és az iménti mondatokat próbálta elemezni.
Lepcses kezéből kiesett a toll, míg Rómeó szigorúan órájára nézett:
- Nem kéne már rég itt lenniük ezeknek a töketleneknek? – utalt a két begyűjtőre, akiket Tamásért küldtek.
E mondat után azonban valaki veszettül dörömbölni kezdett odakintről, Igor és Szergej pedig gyorsan felpattantak és az ajtóhoz futottak.
- Itt is volnának – mosolygott Lavina. Valóban a két „kiválasztott” volt az, de Natasáék messze nem azt kapták, amit vártak.
A két férfi idegesen rohant be a terembe. Lavina sem tudta palástolni meglepettségét, hogy mindössze csak ketten érkeztek.
A bűnözők első számú embere felállt székéből, és a két delikvenshez sétált, miközben vadászkését szorongatta.
Lavina először csak csendesen, ám annál határozottabban szólt a levegő után kapkodó, fejüket leszegő embereihez:
- Hol van a fiú? – jött a kérdés, miközben felváltva nézegette a két embert válaszra várva:
- Nem kérdezem meg többször! Hol van a fiú? – emelte hangját, majd remegő hangon a szőke hajú férfi szólalt meg először, továbbra is a földet bámulva:
- El… Elvesztettük… Meg… szökött… - dadogott.
- A szemembe nézz, ha hozzám beszélsz! – ragadta meg őt Lavina a torkánál.
- Megszö… Megszökött uram… Nem tudtuk elcsípni… Kérem, ne bántson – könyörgött.
- Honnan szökött meg? – jött az újabb kérdés, de még mindig halálos szorításban tartotta emberét. Most azonban a kopasz válaszolt, miközben minden porcikája remegett a félelemtől:
- Egy hipermarketből… Onnan tudott olajra lépni…
- Mi a szart kerestetek egy hipermarketben, mi? – mérgelődött – Tele van kamerákkal, ennyi eszetek sincs?! – szorította még jobban a már igen csak levegő után kapkodó emberét.
- Főnök, én próbáltam leszedni, de túl sokan voltak – mondta nagyon meggondolatlanul a kopasz. Lavina ezek után elengedte emberét, és a másikhoz fordult. Hangja lágy volt, tekintete pedig olyan, mintha az ördöggel nézett volna farkasszemet a kopasz:
- Mit jelent az, hogy „le akartad szedni?” – kérdezte.
- Hát… Szóval én… - dadogott, de már késő volt – Csak a lábát céloztam, és csak kétszer lőttem rá, de nem találtam el, én tényleg nem találtam el – hátrált a férfi, miközben egész arca úszott a verejtékben.
- Megmondtam, hogy nem eshet baja, nem?! – üvöltött – Melyik részét nem értetted meg, mi? – lépett egyre közelebb.
- Kérem, ne haragudjon, én…
- Ugye többet ez véletlen sem fordul elő? – kérdezte fenyegetően a kopaszt.
- Soha többé, soha soha soha! – mondogatta cseppet megkönnyebbülve.
Lavina hátat fordított szófogadatlan emberének, majd félszemmel a tetoválására nézett:

„Csak Isten előtt felelek a tetteimért!”

Ezt követően villámgyorsan megfordult, s még mielőtt embere felfoghatta volna, mi történik, Lavina újonnan „szervizelt” kését tövig a kopasz férfi gyomrába mélyesztette.
Egy-egy apró nyögésen kívül semmi más nem jött ki áldozata száján, kivéve azt a kibuggyanó vért, amely a kés többszöri megforgatása után jelezte: eggyel már kevesebben vannak.
Lepcses kitágult szemekkel nézte a gyilkosságot, Natasa pedig elismerően bólogatott a történteket látva.
Rómeó a már védjegyévé vált meghajlást mutatta be tisztelete jeléül, miközben a szőke hajú férfi előre rettegett.
Lavina miután kiélvezte a pillanatot, kihúzta a kést áldozatából, aki már holtan esett a földre.
Gyilkosa egy földön talált rongyot használt csurom véres ökle, és kése megtisztogatására:
- Te már tényleg nem hibázol többet – törölgette magát.
- És most mi lesz? – érdeklődött Rómeó.
- Nos, ahogyan  mondani szokták, ha valamit biztosan el akarsz intézni, a legjobb, ha magad csinálod – nézett a nőre Lavina.
Rómeó elégedetten elmosolyodott, ő már tisztában volt azzal, mi fog következni.
- Mi a terve, Lavina úr? – mosolygott sejtelmesen a nő.
- Talán kicsit alábecsültük a fiút, hogy ezt a két díszpintyet küldtük érte. Most majd elmegy a kedve a futkározástól. Házhoz megyünk érte, még mielőtt bármit is tehetne – vázolta a tervet a férfi.
- Ezúttal ne hibázzanak! – mondta szigorúan Natasa. Lavina pedig ügyet sem vetve a nőre kiadta a parancsot:
- Rómeó, Lando, Joshua, Lepcses! – sorolta a neveket – Indulunk!

folyt.köv.