25.

 Tamásék a kórházhoz érve olyan gyorsan rohantak fel az épület hetedik emeletére, hogy észre sem vették odalenn, hogy a srác keze és fél arca csurom véres.
A liftből kiszállva azonban rögtön úrrá lett a döbbenet a már jól ismert nővéreken a pult mögött.
- Nyugodjanak meg, kérem! – kezdte azonnal Tamás – Ez nem az én vérem! – próbálta megelőzni a kisebb pánikot, de már későn.
Természetesen az ott várakozók, hozzátartozók, betegek is valami nagyon rosszat gondoltak Tamásékról, és az egyik megtermett betegszállító megpróbálta lefogni a fiút:
- Eressz már el! – próbált szabadulni a srác, miközben Klaudia alaposan fejbe vágta táskájával a férfit:
- Mi folyik itt? – lépett ki a folyosóról Dr. Erdős Tünde.
- Ó, hál’ Istennek doktornő! – sietett hozzá a fiú.
- Mi történt magával? – kezdte aggódva a vizsgálódást a fiú arcán, és a doktornő viszonylagos higgadtsága szerencsére a többieket is megnyugtatta valamelyest:
- Ez nem az én vérem, megtámadtak minket! – próbálta magyarázni a férfi, miközben egyszerre kezdtek már beszélni feleségével, melyből Erdős doktornő persze semmit sem értett:
- Várjanak, várjanak! – csitította őket – Egyszerre csak egy! Mi történt, Tamás?
- Valakik ránk törtek nemrég, nem tudom, mit akarhattak tőlem, csak sejtéseim vannak. Az egyiküket óriási szerencsével sikerült hatástalanítani, ez az ő vére – mutatta kezét és arcát a fiú.
- Atyaisten – tette döbbenten szája elé a kezét a doktornő.
- Nem volt más választásom – „mentegetőzött” Tamás – Hinnie kell nekem…
- És a rendőrség? Értesítette őket? – tért a lényegre Erdős.
- Igen! – vágott közbe ezúttal Klaudia – Úton vannak ide, hogy segítsenek!
- De nem értem, most miért is jöttek ide? – nézett értetlenül a doktornő.
- Mert szeretnék beszélni Csatári doktor úrral, ugye itt van? – kérdezte idegesen a fiú, s mindeközben megjelent János is az egyik szobából:
- Basszus, Tomi! Mi történt? Jól vagy? – tapogatta végig idegesen a srácot.
- Igen, köszi! – tette gyógytornásza vállára a kezét – Nem sokon múlott! – mondta, majd neki is gyorsan elmesélte a történteket.
A szélsebes tájékoztatás után újra Erdős Tünde szólalt meg:
- A doktor úr lenn van a harmadik emeleten, leszólok neki, hogy mi a helyzet! – indult a telefonhoz a nő.
- Rendben van, addig én lekísérem oda Tamást! – ajánlotta fel János.
- Jól van, János! Siessetek vissza! – mondta, majd Tamás Klaudiához fordult:
- Minden rendben lesz, bébi! – próbálta nyugtatni – Maradj itt, itt biztonságban vagy! – csókolta meg.
- Siess vissza, kérlek! Jó? – simogatta könnyes szemekkel imádott férjét.
- Sietek – eresztette el párját, majd Jánossal elindultak a lift felé.
Beszálltak a felvonóba, majd elindultak lefelé. Tamás csak ennyit mondott Jánosnak, aki a telefonját babrálta:
- Köszönöm…
- Ugyan, igazán nincs mit! – mosolygott, majd füléhez emelte a mobilt. Néhány másodperc elteltével fel is vették azt, majd Tamás a következőket hallhatta gyógytornászától:
- Csaó! Én vagyok az. Mindketten itt vannak a kardiológián. A srácot leviszem az alagsorba, oda gyertek érte! Siessetek, mert már a rendőrséget is értesítették… Aha! Oké… Megértettem… Csaó! – mondta, majd letette a telefont.
Tamás földbe gyökerezett lábakkal, sápadt tekintettel szótlanul bámult Jánosra, de egyetlen hang sem hagyta el a torkát. Most jött rá igazán, hogy alaposan rászedte őt végig a gyógytornász:
- Mit… Mit művelsz? – nyögte kis a srác az őrá gúnyosan mosolygó Jánosnak.
- Ne csinálj semmi ostobaságot! – figyelmeztette, majd előhúzott zsebéből egy szikét, és fenyegetően Tamás felé tartotta – Amint leérünk, te kiszállsz! Ha ellenkezel, akkor kénytelen leszek fájdalmat okozni! – figyelmeztette.
Tamás természetesen roppant ideges lett, de a szike elegendő volt ahhoz, hogy valamelyest veszteg maradjon.
Amint leért a lift, János kitessékelte „betegét” a kihalt, csendes alagsorba.
Megálltak egymással szemben pár méterre, majd a várakozás hosszú percei következtek.
A legalsó szinten senki nem tartózkodott. János már jól ismerte azokat a helyeket, amelyek alkalmasak voltak terve végrehajtásához.
A gyógytornász és a betege csak álltak egymással szemben, „mindössze” a szike választotta el őket egymástól, de ez is elegendőnek bizonyult:
- Miért? Miért tetted? – kérdezte a hitét vesztő Tamás.
- Tudod haver, ez is csak egy üzlet. Sajnálom, hidd el – mondta kevéske őszinteséggel – De nagyon jó pénzt ígértek érted. Előtted is szereztem már nekik pár „jelöltet”, de ezek szerint nem jártak sikerrel. Fogalmad sincs, milyen fontos vagy…
- Mit jelentsen ez? – kérdezte Tamás.
- Erről én most nem beszélhetek. Majd megtudod – nevetett.
- A rohadt kurva anyádat! – emelte a hangját a srác, majd közelebb lépett.
- Hé! – figyelmeztette János, és ez elégnek is bizonyult – Csigavér, még a végén megvágod magad! – gúnyolódott.
- Miért pont én? És hogyan? – kíváncsiskodott továbbra is.
- Kellett nekik valaki, aki tisztába van azzal, hogy milyen beavatkozást hajtottak végre a betegeken. Én pedig abszolút tűzközelben vagyok, hiszen nap, mint nap látom a kórlapokat. Régóta megkülönböztetett figyelmet fordítok rád, és szinte biztosra veszem, hogy te vagy az ő emberük. Ezerszer átrágtam magam a te eseteden, és biztosra veszem, hogy több vérnek nem kell folynia. Veled talán véget ér a történet – bólogatott.
- Látom, elégedett vagy magaddal – nézett dühösen Jánosra.
- Hát, beláthatod, jó munkát végeztem. Senki nem jött rá, hogy mi zajlik a háttérben, és nem is fognak – mondta magabiztosan.
- Tényleg? – hitetlenkedett Tamás – És, hogyan akarod megmagyarázni eltűnésemet? – jött a jogos kérdés, de persze már erre is megvolt a terv.
- Gondoltam rá – vigyorgott elégedetten – Rajtam lesz pár ütésnyom, ami bizonyítani fogja, hogy téged elraboltak. Te pedig már sajnos nem fogod tudni elmondani senkinek sem, hogy mi az igazság – vonta meg a vállát.
- Te degenerált idióta pénzéhes barom! – emelte a hangját Tamás – Komolyan azt hiszed, hogy életben fognak hagyni téged? És még fizetnek is? Ezt alaposan becumiztad, mert úgysem fogod megúszni! Te is úgy végzed majd, mint én! – köpött a földre Tamás.
- Eddig minden oké, nincs okom nem megbízni bennük – mondta már kevesebb meggyőződéssel.
- Na persze! Csak azért vagy még életben, mert eddig nem találtál meg engem, nem találtad meg a célszemélyt! Gratulálok, te aztán igazán hülye vagy! – rázta a fejét Tamás, majd beletörődötten leült a földre.
- Tévedsz! Fogalmad sincs róla, hogy mekkora szükségük van rám! – vált idegessé János.
- Most még igen. De ha valóban meg lesz az, amit akarnak, már nem lesz szükségük rád. Nyomot pedig biztosan nem fognak hagyni maguk után, erre mérget vehetsz. Jó nagy farok vagy te! – nevetett erőltetetten Tamás, majd leszegte fejét.
A következő percekben nem várt fordulat történt. A fiatal férfi már csak arra lett figyelmes, hogy egy nagy ütés és nyögés után a gyógytornász éppen előtte esik a földre eszméletlenül.
Tamás idegesen felkapta a fejét, és látta, amint Csatári doktor egy székkel a kezében áll ott, ahol előtte pár másodperccel János.
- Nincs vesztegetnivaló időnk! – mondta idegesen a doki – Remélem a rendőrség mindjárt itt lesz!
- Maga tényleg mindig a legjobbkor van a legjobb helyen! – pattant fel gyorsan a srác.
- Köszönöm, de… Mindegy, hagyjuk – fejezte be – Mennünk kell! – sietett a lift felé Tamással.
- Ez a szemét már a rohadékokat is értesítette! – mérgelődött Tamás, miközben beszálltak a felvonóba, és elindultak a hetedik emeletre.
- Jól van, nem esett baja? – nézett végig a srácon, akire már rá is száradt Lepcses vére.
- Igen, jól vagyok! – vágta rá – De lenne pár kérdésem önhöz…
- Sosem gondoltam volna, hogy valaha ezt meg kell magyaráznom – szegte le a fejét Csatári.
- János azt mondta nekem: „fogalmad sincs róla, milyen fontos vagy.” – idézte – Hogy értette ezt? – érkezett a kínos kérdés.
Csatári most nem válaszolt, csak nagyokat sóhajtott. Tamáson most eluralkodott egyfajta megmagyarázhatatlan türelem, és nem sürgette az orvost.
Tisztában volt azzal, hogy nagyon rövid időn belül választ kap a kérdésekre.
Egytől-egyig mindegyikre, ami csak felvetődhetett benne.
Egyszerre lesték a liften a kijelzőt, ahogyan haladtak az alagsorból fölfelé.
Ilyen lassan talán soha nem is ért a szerelvény a hetedik emeletre.
A feszültséget csak tetőzte, hogy nem csupán Alex és csapata volt útban a kórház, hanem Lavina és két társa is határozottan haladtak a kardiológia irányába.
A kérdés már csak az volt, melyikük ér oda előbb…

 folyt.köv.