Nélküled

Éji lények koncertjére megnyugszik a tó vize,
Minden percünk szép, és a jövő is bíztató…
Mellkasomon pihen, érzem: megdobban a szíve,
A csillagokat csodáljuk, nincs ennél szebb altató…

A túlsó partról látom, ahogy hidat fest a Hold,
Elindulok felé, s hallom emléked is követ,
Újra érzem: megint élek, nem vagyok már holt,
Ha nem ejtesz a víz tükrére elpusztító követ…

-------------------------------------------------------------

Az éji szörnyek koncertje most hamiskásan szól,
Vihar készül hirtelen, majd átszakad a gát,
Jelenlétük pengéje szív mélyére hatol,
Menekülnünk kell, ha semmi sem szab határt…

Ám leomlik a híd is, ha elfogy majd a Hold,
Egy pillanat és vége, nem lesz már több rémület,
Nem vagyok én semmi több, csak apró, pici folt,
S a tó fenekén pihenek egy kőbe zárva nélküled…