33.

 Szabados József állapota percről percre rosszabbodott, míg Kaszás és Alex az ablakon kilesve fegyverrel a kezükben gondolkodtak a legjobb megoldáson.
A fiatal pár és Csatári szinte egymáshoz bújva halálfélelemmel megtöltve várakoztak.
- Mi a lószar lesz most? – kérdezte Kaszás egy pillanatra félretéve fájdalmát.
- Ki fognak velünk baszni! – dühöngött Alex – Ez egy kurva kelepce!
- És a hátsó kijárat? – reménykedett Tamás.
- Kész öngyilkosság! Minden bizonnyal be vagyunk már kerítve! – utasította el Alex.
- Akkor mit tegyünk, mi?! – kapott érthetően hisztériás rohamot Klaudia – Mentsenek ki innen! – ordított, míg Tamás le nem csillapította valamelyest.
Alex hangosan kezdett gondolkodni:
- Mit tehetünk, ha alapból kettővel kevesebben vagyunk? – törte a fejét – Előbb utóbb kiugrasztanak minket, ez nem kérdés.
- Odanézz, Alex! – rántotta közelebb az ablakhoz az olaszt Kaszás.
A látvány cseppet sem kecsegtetett semmi jóval. Rómeó állt a legközelebb a házhoz, kezében egy kézigránáttal.
Egyelőre csak fenyegetett, de odabenn mindenki tudta, hogy perceken belül mi fog következni:
- Basszameg! – káromkodott magyarul Alex – Vagy a hátsó kijárat, vagy semmi! – vázolta.
- A főnök nagyon rossz bőrben van! – vizsgálódott közben Csatári doki Szabadosnál, majd kisebb hangzavart produkált a tanácstalanság, amelyet szinte a semmiből Tamás tört meg:
- Hé, doki! – szólt Csatárihoz – Ez a nyomkövető itt a kezemben, mennyire megbízható? – kérdezte.
- Leárnyékolhatatlan! – vágta rá, majd mielőtt Alex is rájött volna a dolog lényegére, Tamás kimondta:
- Nincs vesztenivaló időnk! Én kimegyek, elterelem a figyelmüket, addig ti elmenekültök a hátsó kijáraton!
- Micsoda? – ráncolta szemöldökét Alex.
- Elment az eszed? – ragadta meg őt felesége.
- Ez az egyetlen esélyünk! Engem úgysem ölhetnek meg! Így, és itt nem! – győzködte őket Tamás.
- Egy nagy lófaszt! – kiáltott rá Alex és Kaszás szinte egyszerre, de Tamásnak sikerült meggyőznie őket:
- Ha nem próbáljuk meg, mind meghalunk! – üvöltötte – De ha én most kimegyek, és elterelem a figyelmüket, ti addig elmenekülhettek! De akkor kurva gyorsan találjatok meg!
- Megőrültél? Nem mész sehova! – tiltakozott Alex.
- Miért, talán van jobb ötleted?! – lökte meg Corradit – Csak akkor menekülhetek meg, ha te életben maradsz! Le tudtok követni, bárhová is visznek! Ezáltal megtalálhattok, mielőtt kárt tesznek bennem, és őket is elkaphatjátok! Te magad mondtad, hogy tanuljak meg életben maradni, nem?! – nézett szigorúan Alexre.
- De igen, de…
- Semmi de! – csitította, miközben felesége is egyre jobban szorongatta őt – Én kihúzom, ameddig csak lehet. De akkor gyorsan találjatok meg… - halkult el.
- Tamás, ez őrültség! – szólt közbe Kaszás is.
- Akkor várunk, amíg mindenkit megölnek? Ebből én nem kérek! – mondta eltökélten Tamás – Kimegyek azon a kurva ajtón, ha tetszik, ha nem, mert élni akarok! Élni a feleségemmel, boldogan, és túlesni ezen az egészen! – közölte ellentmondást nem tűrve.
A szavak hallatán tapintható lett a pár másodpercnyi csend, csak Klaudia nem akarta elereszteni a férjét, de Tamás határozottan tudatta a nővel, hogy most nincs idő a vitára.
- Engem… Engem úgyis itt kell hagyniuk… - köhécselt Szabados.
- Miről beszél? – lépett oda Alex.
- Vége… - mondta a főnök, majd egyre inkább elhalkultak szavai.
- Fel ne adja itt nekem! – szólt rá Kaszás is.
- Kaszás… - nyögte – Mennetek kell… Téged meg… Téged meg látni se akarlak, de nagyképű semmirekellő digó… - mondta Szabados, és Alex mindent értett is, miután főnöke a következő pillanatban már csak vért köhögött fel.
Tamás minden erőfeszítést beleadva valósággal elrántotta magát feleségétől, majd megragadta Alexet:
- Mentsd meg a feleségemet, és kurva gyorsan gyertek értem! – hadarta el, majd nem várva tovább, kilépett az ajtón.
Odabentről még utána kiáltottak valamit, de Tamás erre már nem figyelt.
A házon kívül már egy új világ várta, és Lavina is alaposan meglepődött, amint meglátta a fiút.
Tamás gyorsan kezdett sétálni az ellenség karmaiba, miközben egy földön talált fadarabot vett magához.
- Senki nem lő! – kiáltotta Lavina – Ismétlem, senki sem lő! – erősítette meg.
Tamás dühtől elvakultan gyorslépésekkel haladt az első, hozzá legközelebb álló orosz férfi felé, aki láthatóan nem értette, hogy mi történik.
Fegyverét leeresztve tanácstalanul várt, majd Tamás alig kétlépésnyire tőle dühösen szólalt meg:
- Fogalmatok sincs, kivel akartok kibaszni! – emelte a hangját, majd minden erejét beleadva arcon ütötte a férfit a talált fadarabbal, aki ettől azonnal a földre esett.
Nem törődve az első ellenféllel haladt tovább egyenesen Lavina felé, akinek láthatóan tetszett a „kis műsor”, ám a fiú útját újabb rosszfiú keresztezte, de Tamás őrá is lesújtott, igaz már csekélyebb eredménnyel.
Az ellenfél jobbára csak védekezett, nem akart visszaütni, de a srácot ez nem hatotta meg. Egyre inkább belejött, és egyre jobban elhatalmasodott rajta a düh, egészen addig, amíg Lavina váratlanul el nem kapta a fiú kezét.
A gyilkosok első számú embere elmosolyodott, majd egy tőle visszafogottnak mondható ütést mért a fiúra, aki előtt azonnal sötétségbe borult a világ.
- Vigyétek a kocsihoz! – intett a többieknek – Rómeó! – kiáltott emberének.
- Igen? – nézett rá.
- Égesd porig! – mutatott a kunyhóra.
- Örömmel – hajolt meg mosolyogva, majd „mindösszesen” három kézigránátot dobott a kis menedékre.
Tekintve a kunyhó nagyságát, egy is elég lett volna, de Rómeó szeretett biztosra menni.
A robbanások szinte az egész erdőt megrázták, majd miután a faépület egyenlővé vált a földdel, a rosszfiúk elégedetten távoztak a helyszínről birtokukban Neumann Tamással, és ezzel együtt az emberiséget fenyegető legnagyobb veszéllyel…

folyt.köv.