37.

 Amíg a japán orvos és segítői a világ elpusztításán fáradoztak, az odakinn várakozó öt orosz férfi kártyázással, és a magyar szavak elsajátításával múlatta az időt.
Jókat nevettek a nemrég érkezett kisegítők, miközben azt is alaposan kielemezték, amit Tamással műveltek. Nagyokat mulattak a hatástalanításán, valamint azon vitáztak, vajon melyikük ütötte meg jobban, erősebben a viperával a fiatal férfit.
- Kicsit sem volt ellenfel fiatal fiu – legyintett az egyik „végrehajtó” a nyelvet gyakorolva.
- Arcod mégis izzadt utána – nevette ki a másik.
- Enni rendeltel Josef? – tért a lényegre egy eddig csendes tag, de válasz helyett jól hallhatóan kopogtattak odakintről.
- Itt is van pizza! – mosolygott Josef, majd rákészülve a nagy evésre elindult az ajtó irányába.
Óvatosan kilesett a kukucskálón, és elégedetten nyugtázta, hogy bár egy jól megtermett férfi áll odakinn, de mégis öt doboz pizza van a kezében.
Josef ajtót nyitott, majd kimért beszélgetésbe kezdett a vele szemben álló férfival:
- Hello! Meghoztam a pizzát! – vigyorgott a futár.
- Mennyi? – tért a lényegre az orosz.
- Hatezer! – vágta rá.
- Micsoda? – döbbent le Josef – Sok!
- Ne viccelj haver! – győzködte a futár – Ez nem holmi moslék, testvérem!
- Mit tud te pizzád? – hitetlenkedett a beszédes orosz.
- Ez öcsém eredeti olasz recept alapján készült! Annyira digó, hogy még Rómában sem mindenki tud ilyet sütni, vágod?
- Itt minden futar ilyen beszedes? Ide vele! – vigyorgott Josef.
- Kitalálom! – nevetett a pizzás srác – Orosz vagy igaz?
- Miböl jöttel rá? – kérdezte.
- Az arcod, a beszéded, meg ahogy elnézem, baromi nagyra nőttél! Láttam ilyet a régi akciófilmekben, nem akarsz az éttermem reklámarca lenni? – próbálkozott a férfi.
- Nem, nem! – ellenkezett nevetve Josef.
- Ne már! – győzködte – Az én nevem Alex, és nem kamuzok! Beveszlek a buliba!
- Kosz, de nem – állt ellen továbbra is, de Alex nem tágított:
- Várj haver, ezt látnod kell, népszerűsíteni akarjuk az éttermet, ezt a pizzát lesd meg! – mondta, majd egyet hátrébb lépve kinyitotta a legfelső pizzás dobozt, ahonnan előkapta szolgálati fegyverét.
Josefnek csak arra maradt ideje, hogy alaposan megdöbbenjen, mert Alex Corradi gondolkodás nélkül kétszer is lábon lőtte az oroszt.
Mire az óriás földet ért, már minden oldalról özönlöttek befelé az eddig megbúvó kommandósok, miközben ketten meg is bilincselték a hangosan szitkozódó, megsérült Josefet.
Alex és Kaszás egymás mellett haladt befelé a szűk folyosón, miközben a többiek minden apró zugot átvizsgáltak.
- Új étterem, mi? – bökött oda Kaszás – Látom ezt a macsó, kamuzós, digó dumát nem tudod levetkőzni. Mellesleg minek lőtted lábon? – kérdezte Alexet.
- Féltem, hogy a lelkembe tapos a sztrapacskával – érkezett a válasz.
- Nyomós érv! – bólogatott Kaszás – De a sztrapacska szlovák!
- Russel Crowe pedig egy színész, és nem kutyafajta – válaszolt vissza Alex.
- Hol lehet a fiú? – tért a lényegre Kaszás.
- Itt van, ez biztos! – mondta Alex.
Közben megérkeztek az egyik nagyobb terembe, ahol Natasa tartotta a megbeszéléseit, és ahol pár perce még a másik négy orosz ült:
- Minden bizonnyal meghallották a lövéseket, és kereket oldottak – elmélkedett Kaszás.
- Nem hinném, ezek nem olyanok! – nézett körbe Alex is, miközben az egymásra halmozott székek és asztalok takarásából lövések érkeztek:
- Földre! – üvöltött Kaszás, és a már mellkason talált Alexre vetette magát.
A lövéseket a közben megérkező kommandósok is viszonozták, de pontosan nem tudták meghatározni az ellenség helyzetét.
- Jól vagy? – kérdezte aggódva Alexet kopasz kollegája, miközben sikerült nekik is fedezékbe húzódniuk:
- Mázli, hogy nem a fejemet célozták – mondta megkönnyebbülve az olasz, miközben hálásan megpaskolta golyóálló mellényét.
- Fedezékbe bújtak! – mutatott az egyik kommandós Kaszásnak a tényleg masszívnak mondható bútorok irányába.
- Nincs időnk ezzel tökölni! – mondta mérgesen Alex – Füstöljük ki őket! –javasolta, majd két másik magyar kommandós egymásnak jelt adva meg is beszélt mindent.
Kaszás és Alex is felkészült, majd arccal a padlónak fejüket védve készültek a robbanásra.
A robbantást végrehajtó kommandós kihúzta a kézigránátból a biztosítószeget, majd pontosan a feltornyozott bútorok mögé dobta azt:
- Feküdj! – üvöltött, majd pár másodperccel később a robbanás feltörte a négy orosz eddig biztosnak hitt védelmét.
A robaj után Alexék azonnal felpattantak, és a törmelékeken keresztülvágva, fegyverrel a kezükben siettek az ellenség felé.
A négy orosz férfi közül kettőnél azonnal megállapítható volt, hogy végzett velük a detonáció.
A másik kettő pedig káromkodva, csurom véresen feküdt a földön, immár esélytelenül.
A zsaruk azonnal hatástalanították az életben maradtakat, míg Alex és Kaszás gyorsan tört előre, és vizsgált át minden helységet:
- Itt lesz! – kiabált Kaszás egy elsötétített szoba előtt, majd nem várva meg olasz kollégáját, berúgta az ajtót.
A látvány, ami odabenn fogadta fel is villanyozta, és meg is rémítette egy másodpercre.
Látta, amint Neumann Tamás injekciókkal a kézfejében mély álomba szenderülve félmeztelenül fekszik egy asztalon, míg az orvos és két segédje az életükért könyörögve guggolnak az egyik sarokban.
Mindeközben Alex is odaért, és amíg Kaszás az ázsiai különítményt megbilincselte, olasz kollegája aggódva vizsgálgatta az alvó Tamást.
- Mi van vele? – kérdezte türelmetlenül Kaszás – Miért vérzik a hasa?
- Leborotválták a mellkasát, és közbe megvághatták! – mondta kicsit megkönnyebbülve, miközben tenyerét óvón a srác mellkasára tette.
- Úristen! – szörnyedt el Kaszás, amint odasétált – Mit tettek a sráccal? – nézett végig a fiún alaposabban.
- Nagyon megverték – simogatta meg a srác homlokát.
- Nézd a jobb kezét! – kiáltott fel Kaszás, amint megpillantotta a Lavina „művét.”
- Szorítsuk el, még szivárog belőle a vér! – lépett oda Alex is, miközben másik kezével már telefonált a mentőknek.
Gyorsan elhadarta a legfontosabbakat, majd dühében visszasietett a nagyterembe, hátha ki tud szedni valami fontos információt az egyik túlélőből.
A már megbilincselt orosz férfihez sétált, és habozás nélkül belevágott:
- Hol van? – tette fel magából kikelve a kérdést.
- Mi hol van? – játszotta a hülyét az orosz.
- Lavina, és a többiek! Hol vannak?! – ismételte meg.
- Nem tudom, miröl beszelsz – válaszolt gúnyosan a férfi.
- Nekem erre nincs időm! – mondta Alex, majd az orosz férfi megbilincselt kezét megragadta, és nemes egyszerűséggel, fegyverével keresztüllőtte a rosszfiú bal kézfejét.
- Rohadek! Rohadek szemet!!! – üvöltött az orosz, miközben többen is megszeppentek a magyarok közül Alex tettén.
- Ha nem mondod meg, hol van az a fasz, szétlövöm a lábfejedet is! – fenyegette meg, és ez esetben ez elegendőnek is bizonyult:
- Elmentek, elmentek a növel a pénzükert! – dalolt fájdalmas arccal.
- Miféle nővel? – kérdezte meglepetten Alex, hisz eddig még szóba sem került semmilyen nő.
- Aki megbiz minket, hogy idejöjjönk! – mondta el az orosz.         
- Mi a neve? – faggatta továbbra is.
- Natasa, Natasa! – válaszolt ijedten – Tobbet nem tud, esküszöm! – mondta fájdalmas tekintettel, miközben vérző kézfejét szorongatta.
Alex ezek után otthagyta a férfit, majd gondterhelten a raktár ajtajához sétált, onnan tekintett minden irányba, mintha lenne esélye megpillantani Lavinát, vagy a nőt.
Időközben megérkezett a mentőautó is, majd szakszerűen és villámgyorsan ellátták a súlyosan sérült, alvó Tamást.
Kaszás ezután a baljósan szemlélődő Alexhez sétált:
- Ezzel még messze sincs vége, igaz? – kérdezte félve, ugyanakkor pontosan tudva a választ.
- Sajnos nincsen – mondta az olasz – Ameddig Lavina él, és az a nő is itt van, addig nem lehetünk nyugodtak.
- Biztosan tudni fogják, hogy megtaláltuk őket. Ide nem jöhetnek már vissza. Szerinted az országban maradnak? – kérte ki Alex véleményét Kaszás.
- Fogalmam sincs – vallotta be – Ugyanakkor meg kell változtatni a dolgok menetét. Eddig mi voltunk az űzött vad, de mostantól nekünk kell rájuk vadászni, máskülönben nem védhetjük meg a fiút.
- Ebben igazad van, de mégis, hogyan akarjuk megtalálni őket? – kérdezte jogosan Kaszás.
- Meg fogjuk találni a megoldást, de egyelőre törődjünk Tamással – állt arrébb Alex, miközben a mentősök kitolták a fiút.
- Jól van – bólogatott Kaszás – Én a mentősökkel megyek. Hamarosan találkozunk – csapott Corradi vállára, majd néhány perc múlva különváltak útjaik, úgy kísérték Tamást az egyik, a várostól távolabb eső kis klinikára, hogy ellássák sérüléseit…

folyt.köv.