38.

 Natasa, Lavina és a többiek majd két órával később érkeztek volna vissza főhadiszállásukra, de már biztonságos távlatból is látták, hogy a rendőrség elfoglalta az épületet.
- Mi a fene történt itt? – döbbent le a nő a volán mögött.
- Feltűnés nélkül hajtson tovább! – utasította Lavina, és valóban a lehető legokosabban és legbiztonságosabban eltávolodtak a raktártól.
- Hogy a francba találhattak ránk? – dőlt előre a kisbuszban Rómeó, miközben Igor és Szergej is aggódva tanácskoztak egymással oroszul.
- Azt hiszem, hogy az a kis rohadék alaposan rászedett minket! – ismerte el dühösen Lavina.
- Az meg, hogy lehet? – kérdezte döbbenten a nő.
- Biztos volt valami nyomkövető benne, vagy ilyesmi. Csak így találhattak meg – találgatott az első számú gonosztevő.
- Azt mondták, hogy felrobbantották a zsarukat! – tett szemrehányást a nő.
- Akkor ezek szerint tévedtünk, és nem haltak meg! – válaszolt vissza dühösen Lavina.
- Ragyogó! – mondta mérgesen a nő.
- Abból a szarházi digóból bármit kinézek! – mérgelődött Lavina.
- Kicsit alábecsülte azt az olaszt, nem gondolja?
- Végeznem kellett volna vele, amikor megvolt rá a lehetőségem – ismerte el a rosszfiú.
- És mi lesz most Neumannal? – aggódott Natasa.
- A kis rohadék ezért rohant ki a házból az erdőben, mert a terv része volt! Mi elkapjuk, a többiek pedig a nyomkövető segítségével a nyomára bukkannak. Ezáltal minket is elkaphatnak a saját kis fészkünkben. Veszélyes vállalkozás, de bejött nekik – ismerte el Lavina.
- Örülök, hogy így el van ragadtatva tőlük, de most mit tegyünk? – kérdezte Natasa.
- Őszinte leszek magához: fogalmam sincs – vallotta be őszintén a férfi.
- A kártya nélkül nem megyek el innen! – mondta eltökélten megbízójuk.
- Pedig nem kizárt, hogy ez lenne a leghelyesebb! – dőlt előre Rómeó.
- Most egy kicsit felcserélődtek a szerepek, és megmondom őszintén, hogy nem szívesen viszem vásárra megint a bőrömet – szólt közbe Joshua is.
- Értem már! – mérgelődött a nő – Most, hogy megvan a pénzük, már semmi nem érdekli magukat!
- Nézze, mi elvégeztük azt, amiért ide kellett jönnünk – mondta Rómeó. Lavina most csak hallgatott, és figyelte a beszélgetést.
- Jellemző! – dühöngött – Elfajzott szemét állatok! Magukat csak a pénz érdekli!
- Én a maga helyében kicsit megválogatnám a szavaimat – figyelmeztette Rómeó, majd Lavina intésére valamelyest visszavett lendületéből.
A könyörtelen gyilkológép fejében összeállt már egy terv, és ezt meg is osztotta a nővel:
- Volna egy ajánlatom – simogatta meg szakállát sejtelmes képpel Lavina.
- Mi lenne az? – kérdezett rá a nő.
- Megtaláljuk, és visszahozzuk a fiút – mondta, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Ó, tényleg? – hitetlenkedett a nő – Talán elkerülte a figyelmét, hogy a rajtaütés során elkapták az orvosunkat is! Ezek után mégis ki fogja megműteni Neumannt, elárulná nekem? – érdeklődött dühösen.
- Emiatt ne fájjon a feje! – intette le Lavina – A srác mellé megkapja a dokit is, aki beletette azt a szart – vázolta tervét, majd Natasa alaposan elgondolkodott, de cseppet sem volt nyugodt.
A hátul ülő rosszfiúk némán figyelték a két fél reakcióját, majd a nő félve rákérdezett:
- Mit kérnek cserébe? – remegett meg a hangja.
- Rómeó és Joshua a mostani összeg kétszeresét. Igor és Szergej nem érdekel, az a maga dolga – válaszolta.
- Még kétszer ennyit?! – döbbent le a nő – Akkor maga mit akar? – kérdezte már félve. Lavina elmosolyodott, majd válaszolt:
- Nekem nem kell több pénz – rázta meg a fejét – Én hatalmat akarok, miután megszereztük a kártyát, és készen van a „Lapuló halál.”
- Miféle hatalmat? – ráncolt szemöldökét a nő.
- Mondjuk Ciprust, és a Földközi-tengeren zajló fegyverkereskedelem teljes irányítását. Azt hiszem, ez elég méltányos ajánlat részemről – vigyorgott Lavina, majd kivárt.
- Túl sokat kér! – próbálkozott a nő.
- Mindketten tudjuk, hogy ez bagatell ahhoz képest, amit maga nyer azzal, ha kezében lesz az az apró kis tárgy. Mellesleg nincs is nagyon más választása. Vagy elfogadja, és sikerül, vagy nem, és akkor magára marad – egyszerűsítette le a történetet Lavina.
Natasa újra gondolataiba temetkezett. A legjobban az zavarta, hogy valóban nem volt más választása, ráadásul teljesen ki volt szolgáltatva Lavinának. Szüksége volt rá és megmaradt embereire még akkor is, ha most alaposan kicsúszott kezei közül az irányítás:
- Rendben van – mondta, mint akinek a fogát húznák – Részemről megegyeztünk – bólintott a nő.
Lavina ekkor hátrafordult embereihez:
- Nektek megfelel? – kérdezte.
- Viccelsz? – hajolt meg Rómeó – Ennyi pénzért akár újra végeznék anyámmal is! Bár azt ingyen tettem – nevetett.
- Joshua? – kérdezte a fekete férfit.
- Fejezzük be, amit elkezdtünk! – mondta nagyon határozottan.
- Valami azt súgja, hogy részünkről is megköttetett az üzlet – mondta Natasának.
- Sokba fog ez kerülni nekem – sóhajtott a nő.
- Valamit valamiért – tárta szét kezeit Lavina – De eszébe se jusson átverni minket, különben nem akármilyen szadista kínhalállal fog lakolni, ha bármivel is próbálkozik! Ezt vésse jól az eszébe! – figyelmeztette a nőt, aki jól tudta, hogy Lavina kicsit sem viccel.
- Felesleges fenyegetőznie. Ha megszerzik a billentyűt, lelépünk innen, és a megállapodásunk értelmében mindenki megkapja, ami neki jár – erősítette meg a dolgot a nő.
- Remélem, nem okoz csalódást! – figyelmeztette újra.
- Hogyan képzelik el a dolgot? – türelmetlenkedett a nő.
- Először is keressünk egy csendes, nyugodt helyet, ahol alaposan megtervezhetjük a következő lépéseket – javasolta Lavina.
- Rendben van – egyezett bele Natasa is.
- Ez a dolog eddig sem volt egy kéjmámor, de innentől kezdve sokkal húzósabbá válik majd a történet – töprengett el Lavina, miközben gondolataiba temetkezve bámult ki a kocsiból…

folyt.köv.