Hull a pelyhes

Hull a pelyhes, hull, ha kell,
Jól beálltál Télfater…

Gondolnátok Lappföldön mi minden megtörténhet?
Nézzünk be a falak mögé, erről szól a történet:

Télapó, Télapó! A talaj de csúszós lett alatta,
Mikor véget ért a románc, s elhagyta őt asszonya…
Sokáig csak tengődött, nem tudta így élhet-e,
Megromlott a házassága, s szexuális élete…
Enyhítésképp megpróbálta „kezelni” a tébolyt,
Bevette a szívgyógyszert, és begyűjtött pár playboyt…
Gyűlt, csak gyűlt a készlet, s közel volt a végzet,
Várták őt a lurkók, míg ő pornólapokat nézett.
Részegen szteppelt, zoknival a lábán,
Vedelte az orosz vodkát muslincával száján,
De hiába is minden, ha mája már nincsen,
A manók bére, rénszarvasok: Elivott mindent!
Nem maradt sem Rudolf, se Táltos, nem maradt már szolgája,
Csak ittas vezetés, lopott jármű, és a fehér ló hondája.
A gyerekek pedig a télapóra várva,
Nem találtak egyebet, csak zsákját telehányva…
Unta már az életét, unta már a napokat,
A felhalmozott zsebkendőket, és a tépőzáras lapokat
Úgy döntött, hogy végre végleg véget vet az egésznek,
Letette az üveg piát, s levelet írt nejének:
 
„Télanyó itt van, jó a sunája,
Szép a csípője, szexi a falába,
Zsák-zsák, teli zsák, de jó nő vagy az anyád!
(Olykor) két krampusz is húzta,
Vágy hevítette, gömbölyű kebleit száz nemzet leste,
Zsák-zsák, teli zsák, gyere vissza az anyád!” 

Anyókának levél láttán vérnyomása felszökött,
Majd kiugrott szíve is, úgy bizsergett a lába közt.
Megkívánta, őt akarta, kajakra ezt érezte,
Amióta elváltak, csak Rudi rúdját fényezte…
Megbocsátott néki végre, és visszatért a házba,
Manókkal és szarvasokkal csaptak jó nagy orgiába…
Helyreállt a rend, és végre helyreállt a béke,
Télapó sem néz többet a pohár fenekére…

Mert hull a pelyhes, hull, a hó…
Tökös srác vagy, Télapó!