41.

Alex és Csatári alaposan átbeszélték a lehetőségeket rengeteg alkalommal.
Minden egyes momentum újabb kérdéseket vetett fel, és minden egyes kérdés újabb megválaszolásra szorult. A válasznak ráadásul nem csak jónak kellett lennie, de kivitelezhetőnek és biztonságosnak is, már amennyire egy ilyen helyzet „biztonságos” lehet.
Néhány perc séta után a kis klinika büféjének egyik asztalánál ültek, miközben gondterhelten tűzforró kávéjukat kortyolgatták.
Alex újra megpróbálta elejétől a végéig lejátszani magában a tervet, Csatári pedig minden segítséget megadva igyekezett most könnyíteni a kialakult helyzeten:
- Összegezzük a dolgokat! – szedegette össze gondolatait Alex – Tegyük fel, hogy megvan a vírus. Mondjuk egy pendrive-on – elmélkedett – De ez nem elég.
- Ez még valóban nem – fintorgott a doki.
- Kezünkben az „Egyenes kiesés.” Ezt még valami módon be kell juttatnunk az ellenség számítógépébe. Mindezt pedig a lehető legfurmányosabban kell tennünk – mondta Alex.
- Vegyük az elméleti részét – kortyolt kávéjába Csatári – Ha ott vagyunk, és a vírus is a helyére került, akkor már sakkban tartjuk őket.
- Ez igaz, de valakinek akkor is be kell mennie az oroszlán barlangjába. Lavinát elnézve pedig semmitől sem riad vissza. Ha bárki már ott van, akkor ők irányítanak, és veszélyben az emberünk élete, bárki legyen az! – vázolta.
- Nem akarok hízelegni, de nem kéne, hogy magát iktassák ki – gondolkodott hangosan Csatári.
- Ez még mind semmi! – emelte hangját az olasz – Hogyan akarunk szert tenni egy ilyen vírusra?
- Erre is van egy tippem – mondta sejtelmesen az orvos, és Alex tudta is minden gondolatát már:
- Úgy sejtem, én kellek hozzá, igaz? – kérdezte félve.
- Magának szabad bejárása van a rendőrségi aktákba. Minden pontos információt és leírást meg tud nézni az „Egyenes kieséssel” kapcsolatban!
- És ha meg is tenném, ki fogja ezt elkészíteni? – jött a jogos kérdés a nyomozótól.
- Azt hiszem, én képes vagyok rá – mondta meggyőzően az orvos – Talán kell egy kis segítség, de menni fog!
- Ezt valahogy el is hiszem – húzta a száját Corradi.
- De nem elég pár nap! Lehet, hogy egy hétre is szükségem lesz, vagy többre! De látnom kell a dokumentumokat minél előbb!
- Engem már úgyis rühellnek otthon, ez a kis „apróság” még belefér – erőltetett vigyort Alex.
- Ha kész a vírus, markunkban vannak! Én is le akarom ezt zárni, nem akarok mostantól rettegésben élni!
- Az egy dolog. De ha még sikerül is, hogyan állítsuk le, ha már egyszer élesítettük? – jött a nagyon fontos kérdés Alextől.
- Itt jön a nehezebbik része – vallott félve az orvos.
- Mondja! – siettette Alex.
- Tamás a kulcs!
- Ezt, hogy érti? – ráncolta szemöldökét az olasz.
- A hasán van két pontszerű, kissé elnyújtott vágás. Ott voltak a peacemaker elektródái a műtét után – mondta sejtelmesen.
- Miért érzem azt, hogy nem fog tetszeni, amit mondani fog? – gyanakodott Alex.
- Azon a kis vágáson keresztül bejuttatok egy tűt egészen a szívéig. Ez a felturbózott karbon szálas billentyű pedig elég erős jelet bocsáthat ki ahhoz, hogy megbénítsa, esetleg lefagyassza a számlálót.
- Mi van?! – kerekedtek ki Alex szemei – Mit akar már megint Tamással?
- Tudom, hogy ez most sok, és kicsit drasztikusan is hangzik, de sikerülhet! Ez az egy módja van, hogy elkerüljük a robbanást! Egy hasonló erejű, és méretű elektromosság megfékezheti az „Egyenes kiesést”, ha már hatástalanítottuk a rosszakat! Amint ejtünk egy kis szúrást a fiún, újra gyorsabb lesz a szívverése. Ezáltal pedig a mi kis aorta – billentyűnket is fürgébb munkára kényszerítjük, és ez elég erős lehet! – mondta nagy beleéléssel Csatári.
- Ez lehetetlen! – ellenkezett először Corradi – Nem csak az idő fogságába kerülünk, hanem még Tamást is újra belekeverjük egy életveszélyes akcióba!
- Tudom, de ez az egyetlen esélyünk! – mondott ezúttal is nagy igazságot Csatári.
- Kevés az idő! – fogta a fejét Alex – Ha Tamást rá is tudnánk venni erre az őrültségre, akkor is kell egy kis idő, mire fizikálisan felkészítjük!
- Ez lenne a maga dolga. A tűszúrás nem nagy dolog, semmit nem fog belőle érezni. Eljutni odáig, az a húzós…
Alex újra elgondolkodott, és próbálta továbbfejleszteni a tervet. Majd tíz percnyi agyalás után újból megszólalt:
- Valahogyan kapcsolatba kell lépnünk velük. Meg kell szerveznünk egy találkozót valahol, de maga most a kulcs! – mutatott Csatárira.
- Ezt, hogy érti? – kérdezte félve.
- Én megpróbálok hatni Tamásra. Ha sikerül, akkor jöhet a következő lépés. Elkészíti az „Egyenes kiesést”, miközben én feledzem a fiút. Érthető?
- Igen, de hogyan találjuk meg őket? – jött a jogos kérdés.
- Az a gyógytornász, hogy is hívják? – kérdezte Alex.
- János.
- Aha! Szóval ő is tartotta a kapcsolatot velük valahogyan. Biztosan megtenné a kedvünkért újra – mosolygott Alex.
- Miért gondolja, hogy segíteni fog?
- Meggyőzöm. De magát védeni kell, nem is akárhogyan! Ha meghal, baszhatjuk! – tárta szét a kezeit Corradi.
- És erre is van valami terve?
- Igen, van – vágta rá Alex – Mindenre megvan a tervem. Pár részlet ugyan nem tiszta, de ellestem anno Kaszás és Virgonc legfőbb fegyverét.
- Mi lenne az? – kérdezte kíváncsian a doki.
- A megtévesztés.
- Nem egészen értem – vallott Csatári.
- Majd megérti.
- Akkor egy dolgot áruljon még el: maga szerint sikerülhet? – kérdezte félve.
- Imádkozzunk! – mondta nagyon komolyan Alex – A terve nem rossz, de nem lesz egy kéjutazás egyik része sem. Tamást is meg kell győzni. Ha ez nem sikerül, akkor bukik minden! És őszintén szólva, nem vagyok benne biztos, hogy hajlandó lenne újra kockáztatni az életét – ismerte el.
- Valahogy meg kell győznie! – nyomatékosította a dolgot Csatári.
- Bízza rám – itta meg a kávéját Alex – Majd megoldom. De most összegezzük a tervet!
- Rendben! – értett egyet az orvos.
- Tamást ráveszem, hogy legyen kedves újra kockára tenni az életét, mert mi megkérjük. Utána felvesszük a kapcsolatot János segítségével a rosszfiúkkal, és megbeszélünk velük egy találkát egy olyan helyen, ami kívül esik a civilizációtól. Eközben maga megcsinálja a vírust. Valamilyen csellel bejuttatjuk a számítógépükbe a vesztüket, és ezzel sarokba is szorítjuk őket. Ha ez is megvan, közbelépünk mi is Kaszással és a kommandósokkal, és lefegyverezzük a jó népet. Ha pedig már minden biztonságos, akkor jön a képbe Tamás és maga, hogy egy tűszúrás és a billentyű segítségével megfékezzük a „fenevadat”, amit mi szabadítunk Lavinára és lelkes csapatára. Nem mellékesen minderre van hetven percünk, vagy csúnyán ráfázunk mind! – mondta Alex nagyvonalakban a tervet, majd sóhajtott – Te Jóisten, mi lesz ebből?
- Ha ez sikerül, akkor…
- Sikerülni fog! – vágott közbe szigorúan Alex – Menjünk! Nincs vesztegetnivaló időnk! – állt fel hirtelen az asztaltól.
- Tudja, nem hittem, hogy meg tudom ezt beszélni önnel – hízelgett Csatári.
- Hagyjuk ezt! – intette le – Tamásnak igaza volt!
- Mármint? – kérdezte az orvos.
- Hitler anno leszívta volna saját magát, ha ilyen orvosa lett volna, mint maga! – vágta oda.
- Ezt most vegyem bóknak?
- Nem! – mondta – Ezt vegye úgy, hogy ha balul ütnek ki a dolgok, mind meghalunk! – figyelmeztette az orvost.
Egy meglehetősen őrült és kockázatokkal teli tervvel a fejükben siettek vissza Tamás szobájához, hogy minél előbb beszélhessenek a fiúval…

folyt.köv.