46.

 A rosszfiúk megmaradt maroknyi kis csapata tanácstalanul üldögélt egy cseppnyi kis szobában távol a kíváncsi és üldöző szemektől.
Mindössze Lavina és Rómeó tudta megőrizni a hidegvérét, miközben a többiek a percek múlásával egyre idegesebbé, kiszámíthatatlanabbá váltak.
Natasa tehetetlenségében olykor el is sírta magát, hiszen mindeddig tele voltak információkkal, beépített emberekkel, most pedig bujkálniuk kellett a rájuk vadászó rendőrök, és persze Alex Corradi elől is, aki alaposan keresztülhúzta a számításaikat:
- Az a szemét olasz! – csapkodott a nő – Mindent tönkretett! Miatta vagyunk most ebben a helyzetben! – mérgelődött.
- Kár lenne kizárólag rá hárítani a „felelősséget” – válaszolt nyugodt hangon Lavina – Jól vezeti a csapatot, és a kártyákat is jól keveri. Igazi kihívás.
- Maga még csodálja? – hökkent meg a nő.
- Vallja be: Az olasz nélkül unalmas lenne az élet – vigyorgott.
- Az ilyesfajta izgalmakat kihagynám! Azt hiszi, a maga helyzete jobb? – kérdezte a nő Lavinát, majd mielőtt az válaszolt volna, megcsörrent egy mobiltelefon Natasa táskájában.
Mindössze kettőt csörrent, aztán elhallgatott. A vér is meghűlt egy pillanatra majdnem mindenkiben, míg a rosszak első embere csak kendőzetlen kíváncsisággal várta a történteket:
- Ez meg mi volt? – érdeklődött a nőre nézve, aki előhalászta a telefont:
- Ezt a számot mindössze két ember ismerte, de csak egy használta arra, hogy megcsörgesse! – mondta idegesen – Ez volt a dolga!
- Kinek? – állt fel Rómeó is.
- A gyógytornásznak a kórházból! – válaszolt a nő – De a szám most más! – leste a készüléket.
- Adja ide! – lépett oda Lavina, aki most először vette kézbe az irányítást.
Gyorsan megkereste a híváslistában az iménti telefonszámot, majd azon nyomban hívást kezdeményezett.
Mindösszesen kétszer csöngött ki a készülék, és a hívó fél már fel is vette:
- Hahó! Egy ruszki némbert keresek néhány gyökérrel és egy kopasz tetovált buzival a póráz végén! Ugye jó számot hívtam? – viccelődtek a vonal túlsó végén.
- Túl nagy a pofád! – reagált kicsit mérgesen Lavina.
- Nekem akkor is ezt a számot adták meg. A gyökérrel beszélek vagy a kopasz paraszttal? – nevetett a hívó fél.
- Ha nem tévedek, Róma büszkeségével van dolgom – ismerte fel a helyzetet Lavina – A társad állítólag sikított, mikor az a félkegyelmű Lepcses megleckéztette – kóstolgatott a férfi, de Alex most nem vette fel a kesztyűt:
- Sergio? Á, ne szívd mellre! Sosem bírta a feszültséget! – nyelte le a hirtelen haragot Corradi.
- Minek köszönhetem váratlan hívásod? – tért a lényegre Lavina, s ekkor már a többiek is kíváncsian figyelték a beszélgetést. Mint a dögkeselyűk, úgy gyűltek a csúcskategóriás bűnöző köré:
- Szóval itt ez a mi „kirobbanó” formában levő billentyűnk, ami nektek annyira fontos lenne, igaz?
- Remek helyzetfelismerés! Tovább! – sürgetett Lavina.
- Nos, ha tudni akarod, ezt a kis kártyát elköltöztettük átmeneti lakhelyéről – tartott szünetet – Szóhoz se jutsz mi?
- Ezt értsem úgy, hogy már nem a srác a hordozója? – érdeklődött.
- „Remek helyzetfelismerés!” – ujjongott Alex.
- Mi a fenét akarsz ezzel? – vált kíváncsivá az eddig sem közömbös bűnöző.
- Nekünk az az érdekünk, hogy Neumann Tamás és a felesége épségben megússza ezt az egészet, így a doki másodjára is megműtötte a srácot. Azt viszont tudjuk, hogy a zsákmányotok nélkül nem takarodtok ki innen. Lássuk be, ez a helyzet nekünk sem jó, de nektek sem jósol fényes jövőt a határokon belül. Igazam van?
- Talán – ismerte el Lavina – Mi az ajánlat?
- Majd Csatári doktor úr elmondja neked, mit ajánlunk – mondta Alex, majd átadta a telefont az orvosnak:
- Csatári Ferenc vagyok! – mutatkozott be illedelmesen az orvos – Elmondom mi a helyzet most, aztán a többit megbeszélik az olasz zsaruval. Jó lesz így? – tette fel a kérdést. Lavina habozott egy kicsit, majd beletörődötten válaszolt:
- Hallgatom!
- Szóval újabb operációt hajtottunk végre a fiún, és sikeresen eltávolítottuk belőle ezt a sorscsapást, amelyet én magam rejtettem el benne. A kártyát ezek után pedig egy USB stick-be helyeztük el, hogy megbizonyosodjunk róla, milyen adatokat is tartalmaz. Tud követni? – állt le egy percre az orvos.
- Folytassa!
- Szóval, ha tudni akarja, ez a kis stick, vagy pendrive, nevezze, ahogy akarja, valóban újabb lehetőségeket rejt magában. Egyszóval valóban az, amit maguk annyira akarnak.
- Ezt eddig is tudtam! Térjen a lényegre! – emelte hangját a rosszfiú.
- Ez a kis adattároló itt van a kezemben, benne minden szükséges információval, ami a világ leigázásához szükséges. És ami még inkább felejthetetlenné teszi ezt a pillanatot az az, hogy ünnepélyesen bejelentem: hajlandóak vagyunk átadni maguknak! – erőltetett némi nevetést az orvos.
- Miféle baromsággal akar minket megetetni? – ráncolta szemöldökét Lavina.
- Semmilyennel. De a részleteket nem én mondom tovább – adta vissza a telefont Alexnek Csatári, majd egy újfajta beszélgetés kezdődött:
- Remélem az összes füledet alaposan kinyitottad te tetovált idióta barom! – kezdte mérgesen Alex.
- Nem a ribancot, hanem téged kellett volna kinyírnom ott a kórházban! – rúgott bele dühösen Lavina egy előtte heverő székbe, ami természetesen darabokra hullott:
- Késő bánat faszfej! De most tegyük ezt félre! Akarjátok az adatokat, vagy sem?
- Mit ajánlasz?
- Válaszd meg a helyszínt, az időt, és megkapod! De onnantól kezdve nagyon rövid lesz az egérút, hogy eltakarodj innen a szánalmas kis bandáddal együtt!
- Ugyan, miért adnád oda önként? – hitetlenkedett Lavina.
- Eloszlatnám a kételyeidet: A világ összes kincséért sem mondanék le rólad, de Magyarországon már túl forró a talaj mindkettőnk talpa alatt. Zavarjuk le máshol a mi ügyünket, ahol már nem érint ennyi ártatlan civilt a dolog! A tiétek a billentyű, és elhúztok innen a büdös picsába! Mi pedig találkozunk egy másik országban. Ha elfogadod jó, ha nem, akkor folytathatjuk a játékot. A döntés a tiétek! – darálta el Alex, majd mindketten megtörölgették verejtékező homlokukat.
Kis szünet után Lavina válaszolt:
- Rendben van, de feltételeim vannak! Ha nem fogadod el, minden megy tovább, világos? – kérdezte határozottan.
- Mik a feltételeid? – érdeklődött Alex.
- A találkozót ott bonyolítjuk le, ahol a konténereket megtaláltátok. A csatorna mellett, holnap este. Késő este! Értve vagyok?
- Ja. Ez mind?
- Nem! – vágta rá – Ott elég hely kínálkozik ahhoz, hogy a legkisebb méretű repülőgép le, és felszállhasson! Kell egy gép, egyetlen pilótával, üzemanyaggal, hogy biztonságban és gyorsan elmehessünk innen. Menni fog?
- Túl sokat kérsz! – ismerte el Alex.
- Menni fog?! – ismételte Lavina.
- Jó, legyen – egyezett bele.
- A doki fogja idehozni a kártyát, de addig senki nem megy sehova, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy nem vertek át!
- Ezt, hogy érted?
- Egy laptop is legyen a gépen, amin leellenőrizzük, hogy mit tartalmaz az adattároló! Így nem jut eszedbe hülyének nézni! – nevetett gúnyosan Lavina, s ekkor nagy kő esett le Alex szívéről.
Alig tudta leplezni boldogságát, hogy Lavina most besétált a csapdába.
- Rendben van. De mi lesz a pilótával? – terelte a szót.
- Ha a doki ideér, őt elengedem. Ti pedig távol maradtok. Csak a doki, senki más! Ha trükközni próbáltok, megölöm az orvost! A helyszín lehetővé teszi, hogy mindent alaposan kézben tartsunk, és lássunk. Úgyhogy ne próbálkozz semmivel, Corradi! Ha egyetlen egy rendőrt is meglátok, úgy veszem, hogy megszegted a megállapodásunkat. Megértettél?
- Meg!
- Ha a kártya rendben van, a doki épségben elmehet, mi pedig nem sokkal később elhagyjuk az ország légterét, és mindenki jól járt – halkult el a rosszfiú.
- Rendben van. Távol maradunk, ahogy megbeszéltük. Ugyanakkor, ha te akarod megszegni a szabályokat, megígérem, hogy a levegőbe repítem a gépedet mégpedig akaratod ellenére! Én veszteg maradok egészen addig, amíg te sem próbálkozol semmivel. Megértettük egymást? – kérdezte Alex.
- Azt hiszem, hogy meg! – vágta rá Lavina – Holnap késő este találkozunk! – mondta, majd kinyomta a telefont.
Ezt követően mind Lavina, mind pedig Alex tudatta a sajátjaival az elhangzottakat, és a pontos tervet…

folyt.köv.