Búcsúzóul...

Már nem úgy gördül ajkadról a szó,
És nem nyílsz már virágként, ha jő a kikelet
Nem hull veled többé le a novemberi hó
S nem csicsergi száz madár boldogan a nevedet.

Már dühvel csap le ajkamról a mondat,
Nem békíthet sámán, és nem segíthet varázsló
Süket fülem figyel csak, bárki bármit mondhat
Hiába az egész, nem ránk vár a megálló!

Nem látom a Napot, Holdat, nem látok csillagot,
Nem látom szemeddel többé ezt a világot,
Legördülsz az arcomról, nem érzem az illatod
S te nem tudod, hogy volt egy bolond… aki téged imádott…