3.

 Nem sokkal három óra után Gábor már unokatetvére külvárosi irodájában volt.
Lázár István a gyilkosságiaknál dolgozott, de őt nem szippantotta be az a „karót nyelt” stílus, ami többi kollegáját.
Többek közt az ő jóvoltából is tevékenykedhetett – nem hivatalosan – Barabás Gábor egy-egy bűnügy helyszínén.
A meglehetősen nagydarab Lázár most is papírhalmok felett ült, miközben szájából kilógó cigarettájáról már mindenhova elszórta a hamut telefonálás közben.
Fekete, ám már őszes rövid haja, nem tükrözte hűen alig ötven éves korát.
Épp emiatt is borotválkozott állandóan, hogy ezzel is fiatalabbá tegye külsejét.
Ám hiába öltöny és nyakkendő, stílusa hagyott némi kívánnivalót maga után, és ezt akkor is bizonyította, amikor Gábor bekopogott hozzá:
- Ki a tököm az ilyenkor? – „invitálta” be a látogatót Lázár, de amint Barabás belépett, természetesen kisimultak ráncai:
- Van, ami sosem változik! – vigyorgott Gábor.
- Majd visszahívom! – csapta le a telefont Lázár, majd széles vigyorral felpattant, és átölelte Gábort:
- Szevasz Gabeszka! – szorongatta – De kurva jó, hogy látlak!
- Mi újság Pistikém? – veregette vállon Lázárt.
- Most mit mondjak? – ült vissza a helyére – A kaviáros csóka óta nincs egy épkézláb gyilkosság sem ebben a rohadt városban!
- Fura szemlélet.
- Mi abból élünk, hogy ők dolgoznak. Most meg ilyen óvszer tolvaj gimnazisták okozzák a legkomolyabb fejfájást – mondta csalódottan.
- Őszintén sajnállak.
- Mellesleg… Milyen volt a dedikálás?
- Pazar! – bólogatott Gábor – Még riportot is készítettek.
- Tudom, láttam! – mondta büszkén Lázár – Nagyon jól nyomtad az utolsó kérdésnél a választ: „Hölgyem, remélem nem haragszik meg rám, de ezt most sem tudom megerősíteni!” – nevetett.
- Úgy nyomtam, mint egy igazi zsaru, nem?
- Inkább úgy, mint egy igazi pöcs, de nem tehetsz róla! – röhögött hangosan.
- Bekaphatod! – dobott hozzá egy asztalon talált hegyezőt Lázárhoz.
- És, hogyan találtál el idáig ebben a hóviharban?
- Evelin kölcsönadta a kocsiját.
- Már igazán vehetnél egyet, nem gondolod?
- Érdekes, ő ma reggel pont ugyanezt mondta! – vigyorgott Gábor.
- Tudod… Én nem akarok beleszólni, de többet is foglalkozhatnál azzal a kiscsajjal. Elmondásod alapján csipáz téged. És szerintem te is őt.
- Ez nem olyan egyszerű – intette le Lázárt Gábor.
- Már hogyne lenne egyszerű? Évek óta küszködtök egymással. Mióta csak elváltál.
- Na, azért Evelin is igen nehéz eset! Ráadásul az anyja ki sem állhat!
- És az apja?
- Ő olvasta egy regényemet!
- És mi lett vele? – kérdezte reménykedve Lázár.
- Kibaszta tüzelőnek. A minap találtam meg a kazánházban.
- Talán nem szereti a krimiket. Mi van abban? – vonta meg a vállát István.
- Engem nem szeret, nem a krimiket. Azt hiszik, rossz hatással vagyok a lányukra.
- Akkor miért nem költöztök hozzád? Ott csak ketten lehetnétek.
- Félek én ettől – vallotta be Gábor – Ha nem jönne össze, akkor mi lenne? Az a baj, hogy már jó régen elszúrtunk mindent. Már évekkel korábban volt egy komoly sanszunk, de zseniálisan elszúrtuk! Most meg… Csak elvegetálunk – mondta csalódottan Gábor, majd unokabátyja is észrevette, hogy most nem aktuális ez a téma.
- Van egy jó ötletem! – pattant fel – Mit csinálsz ma este?
- Megyek a gyerekhez, aztán vissza Evelinhez.
- Nem tudod elhalasztani?
- Ugyan miért?
- Este elmehetnénk ide a sarki bárba inni egyet! Mára már végeztem, csak haza kell ugranom átöltözni. Te meg majd holnap bepótolsz mindent! Nos? – kérdezte reménykedve.
- Piálni? – nézett döbbenten – És mégis mit ünnepelünk?
- Azt, hogy pár hete elkaptuk azt a szemétládát! És ebben neked is szerves részed volt!
- Bár korábban akadtunk volna a mocsok tetűre! – mérgelődött Gábor – két ember még ma is élne.
- Az lehet, de tanuld meg máshonnan nézni a dolgokat.
- És mégis honnan?
- Mondjuk onnan, hogy hány embert mentettünk meg azzal, hogy lekapcsoltuk azt a férget! – csapott a vállára Lázár.
- Ez mondjuk igaz – ismerte el Gábor.
- Látod, Gabeszka? Mindig a jót kell keresni, különben beleőrülsz ebbe az egészbe. Akkor? Mi a válaszod?
- Azt mondod, menjünk el este piálni?
- Azt hát! – vágta rá.
- Ám legyen Pistikém! – egyezett bele – Tartsunk egy lazulós kis estét!
- Ez a beszéd! – mondta nevetve Lázár, majd nem sokkal később mindketten hazamentek, hogy utána újult erővel vessék magukat az éjszakába…

 folyt.köv.