4.

 Nem sokkal később Gábor és István már a közelben lévő nívós bárban voltak.
Odabenn üvöltött a zene, és szállt a cigaretta füst, de hangulat még így hétköznap este is óriási volt.
Az unokatestvérek leültek a pulthoz, és Pisti már kérte is a kört:
- Két üveg Heinekent, egy vodkát, és egy… Mit is? – nézett Gáborra.
- Jagert kérnék!
- Akkor Jagert! – mondta a pultosnak, majd az gyorsan ki is szolgálta őket.
Barabás Gábornak persze itt sem volt teljesen nyugta, mert néhány fiatal lány felismerte őt.
A két lány, akik ketten jó, ha nyomtak nyolcvan kilót, cigivel a szájukban egy „vödör” sminkkel arcukon máris Gáborékhoz siettek:
- Hé! – bökte meg az egyik – Nem te vagy az az írogatós emberke a tévéből?
- Szerintem összekevertek valakivel lányok – próbált diplomatikusan szabadulni a nem kívánt helyzetből Barabás.
- Ne kamuzz már haver! – mondta a másik – Vágjuk, hogy te vagy az! – erősködtek továbbra is, de ekkor Lázár vette kezébe a dolgokat a tőle megszokott stílusban.
- Jól van lányok, elég volt! Mindketten húzzatok a picsába, ha nem akartok rendőrautóval hazamenni!
- Ki vagy te öreg, mi? – grimaszolt az egyikük, de ekkor Lázár előkapta igazolványát, aminek hatására majd leesett a lányok álla:
- Szóval – köszörülte meg a torkát a nyomozó – Lemerném fogadni, hogy tizenhat évesek sem vagytok. Úgyhogy ha nem akartok bajt, gyorsan tűnjetek el innen, vili? – nézett szigorúan a lányokra, akik megszeppenve léptek le:
- Elnézést kérünk, bocsánat! – mondták zavartan, majd elillantak.
- Ez szép volt! – mondta nevetve Gábor – Alaposan beszarattad a kiscsajokat!
- Á, semmiség! Igyál! – mondta Lázár, majd megkezdődött a kettejük kis bulija.
És ahogy az ilyenkor lenni szokott, észrevétlenül pörögtek az órák, míg végül már egyikük sem volt „szomjas.”
- Igyunk arra… Szóval, igyunk arra, hogy elévülhetetlen érdemeid voltak abban, hogy elkaptuk azt a rohadt szemét állatot! – emelte magasba poharát Lázár.
- De… Asszem… Az előző köröket is erre ittuk – nevetett már félig a pulton feküdve Gábor.
- Há’ akkó… Igyunk az új könyvedre! Egészségedre Gabeszkám!  - húzta meg.
- Egészségedre! – majd lecsapták a poharat.
- Te, áruld már el nekem… - próbálkozott István, de már ő sem volt a szavak embere.
- Mire vagy kíváncsi?
- Hááátttt…. Fasza lett az új könyved?
- Viccelsz? – kérte ki magának Gábor – Ezt most komolyan kérded? A legfaszább, ami az elmúlt években készült! Már az első héten az eladási listák élén volt!
- Ne bassz! – ámult el.
- De bizony! Ma mondta az a… Az a riporter csaj a plázában.
- És tőlem sajnálsz még egy dedikált példányt is? Hát miféle tesó vagy te öcsém? – játszotta a felháborodottat Lázár.
- Ezt komolyan kérded? Dehogy sajnálok! Tényleg kérsz? Van a kocsiban!
- Dehogy, csak kamuztam! – röhögött.
- Na azért! – csapott a vállára Gábor – Már kezdtem meglepődni.
- És mégis min?
- Azon, hogy te tudsz olvasni! – röhögött hangosan Gábor, de ezt mások is hallhatták, mert többen is jót nevettek.
- Menj te az anyádba! – mondta Lázár, majd megpuszilta imádott unokaöccse homlokát – De áruld el… Honnan jön ez a sok szar? Írtál már egy csomó tüzelőt, honnan merítesz?
- Mit tudom én? – vonta meg a vállát a már nagyon nehezen ülő Gábor – Egyszerűen kipattan, és megírom.
- Ennyi?!
- Mé’, mennyi legyen?
- Kipattan abból a copfos, borostás hülye fejedből, és megírod?
- Meg! – vágta rá - Meg én, bazmeg! – csapott a pultra az író.
- Hát akkor te egy fantasztikus férfi vagy – mondta már igencsak billegve a pultnál Lázár nyomozó.
- Na, hátrébb a répával! – csitította – Nem meglepő, ha neked is bejövök, de inkább maradnék a csajoknál.
- Ugyan már! – verte hátba Gábort – Ezzel a szarral a fejeden pont úgy nézel ki, mint egy igazi köcsög! – nevetett nagyokat.
- Tudod te, mióta növesztem? – háborodott fel – Ezt a hajtűt pedig Kínában vettem, itthon nem is lehet ilyet kapni!
- Még a végén csodálni foglak!
- Csodálhatsz is! – próbálta kihúzni magát – Ilyen a … Ilyen a stílusom! Minden passzol hozzám! Jóképű vagyok, eszem is van, és a nők is odáig vannak értem! Ráadásul még a nyomozói munkába is belekóstoltam. Szóval mostmár igazán visszaadhatnád nekem is a fegyvert a következő melóhoz!
- Még csak az kéne!
- Ugyan már! – próbálkozott Gábor – Tudod jól, hogy akármikor beszerezhetek egy újat!
- Te meg tudod jól, hogy akármikor feldughatom abba az írói seggedbe! Te csak maradj a tanácsadásnál! – förmedt rá Lázár – Inkább igyunk még egy kört!
- Á, nem lehet! Mennyi az idő?
- Há’ mittudomén?!
- Baszki, mindjárt éjfél! – meredt az órájára Gábor – Mennem kell… A gyerekért…
- Te tényleg ilyen gyökér vagy? – nézett rá komor tekintettel Lázár – Ilyenkor akarsz holt részegen beállítani a tíz éves fiadért?
- Hát akkor… Akkor mégis mit csináljak? – kérdezte aggódva Gábor.
- Megisszuk ezt a kört, aztán szépen lassan hazamegyünk kocsival. Én majd követlek Evelinig, aztán elhúzok. Oké?
- Nem igazán van más választásom – ismerte el Gábor, majd lehúzták az utolsó kört, és szépen lassan elindultak…

folyt.köv.