5.

 Minden a tervnek megfelelően alakult, az utolsó kör után Lázár nyomozó hazakísérte Gábort, hogy ne legyen semmi fennakadás.
Az írónak már csak homályos emlékei voltak azt illetően, miképp jutott be a házba, de a késői ébredés után másnap Evelin tekintete és mondandója mindent elárult:
- Te tényleg ekkora állat vagy? – nézett dühösen az éppen felülni próbáló férfira. Haja meglehetősen kócos volt, és imádott hajtűjét sehol sem találta.
Döbbenten nézett végig saját magán, az egyik lábán levő zoknira, majd megpróbált mindenre választ kapni:
- Hol a másik zoknim?
- Már a szennyesbe! – pörölt vele csípőre tett kézzel Evelin.
- Mi a fene történt? – fogta fájó fejét Gábor.
- Nem meglepő, hogy nem emlékszel semmire!
- Mindent harapófogóval kell kihúzni belőled? Mellesleg most is gyönyörű vagy, pedig pokoli ez a reggel! – vigyorgott.
- Reggel?! – hökkent meg Evelin – Mindjárt dél!
- Csakugyan? Akkor ezért süt így be a hold, miközben megvilágítja csodálatosan szép tested és angyali mosolyod! – vigyorgott továbbra is, de Evelin ezúttal nem volt vevő a tréfára:
- Először is: Nem a hold süt, hanem a nap! Másodszor pedig ne bókolgass nekem, harmadszor meg egyáltalán nem mosolygok, sőt, ki vagyok rád bukva! – emelte jobban a hangját.
- Na de miért? – tette a hülyét Gábor.
- Azért, mert éjjel egytől fél kettőig tartottam a wc fölött a fejedet, hogy nehogy belefulladj a saját hányásodba! Másodszor holt részegen vezetted az én autómat! Isteni szerencse, hogy nem törted össze!
- Egy percig sem volt veszélyben az autód! Pisti hazakísért.
- Szóval Pisti? – vágta ismét csípőre kezeit Evelin – Az a nyomozó rokonod?
- Az!
- Mondhatom, nagyon szép! Szóval vele iszogattál, míg én éjfélig ébren vártalak! A zsaruk gyöngye, megáll az eszem! – ült le a tükör elé a nő, miközben csodaszép haját igazgatta.
- Mi bajod Pistivel?
- Még kérded? Egy zsaru, aki visszaél a hatalmával, és részegen kocsiba ül, hogy egy hozzá hasonlóan részeg disznót hazakísérjen? Nekem ez nem tűnik épp példamutató viselkedésnek.
- Csak megünnepeltük a közös melót, meg az új könyvemet. Ráadásul a gyerekért is elfelejtettem elmenni. Az anyja kitapossa a belemet.
- Meg is érdemled!
- Nem láttad a Frontint?
- A lépcsőn esett ki a zsebedből, amikor négykézláb megpróbáltál felmászni!
- És a hajtűm?
- A fürdőben a polcon!
- A ruháim? – folytatta a kérdések sorát, de Evelin még most is szűkszavúan válaszolgatott:
- Szintén a szennyesben! Vagy húsz percig szedegettem le rólad!
- Komolyan?
- Komolyan!
- Szexeltünk is? – tette fel a nem várt kérdést Gábor, s ekkor Evelin komor tekintettel felé fordult, és így szólt:
- Még egy daruval sem lehetett volna felállítani este!
- Ejnye, ez nem volt szép – fogta a fejét Gábor.
- Az a nem szép, ahogy viselkedsz mostanában!
- Hol a Frontin? – kereste ismét idegnyugtató tablettáját.
- Minek az neked?
- Totál kivagyok.
- És az megoldás szerinted? – kérdezte a nő, de ekkor már Gábor is ingerülten válaszolt:
- Hagyj a hülye kérdéseiddel, és add ide azt a szart! – mondta, majd hirtelen csönd lett.
Evelin egyetlen szó nélkül kivette a fiókból a gyógyszert, majd odavágta az íróhoz:
- Nesze! Nyeld be az egész dobozzal!
- Szóval szerinted gyógyszerfüggő vagyok?
- Hagyj engem békén Gábor!
- De, mondd csak ki! – sürgette – Függő vagyok?
- Ne tarts fel, így is késében vagyok!
- Akkor most megkérdem utoljára: szerinted gyógyszerfüggő vagyok? – fogta meg a nő vállát, aki egy erős mozdulattal kirángatta magát Gábor szorításából, majd így válaszolt:
- Te csak egy hülye barom vagy, aki eltévedt félúton, mert a fejébe szállt a dicsőség! Jó dolgodban már azt sem tudod, mit csinálj, de ahelyett, hogy még nagyobb karriert futnál be, tönkreteszed magad az ilyen szarokkal! Ez a véleményem! Most boldog vagy? – kérdezte, majd otthagyta őt.  
Barabás Gábor pár másodpercig elgondolkodott a hallottakon, majd ennyit jegyzett meg csendben:
- Mindig is szerettem az őszinteségedet – mondta, majd bevett két szem Frontint, és öltözni kezdett:
- Hát te meg hova készülsz? – kérdezte a fürdőből visszasétáló Evelin.
- A gyerekhez. Elviszel egy darabig?
- Még csak az kéne! – lökte vissza az ágyba Gábort – Ilyen állapotban ma nem mész sehova! Csak az kell, hogy így meglásson! Maradj ma itthon, és pihend ki a tegnap éjszakát! Hívd fel a volt feleségedet, hogy majd holnap mész! – mondta ellentmondást nem tűrve Evelin, Gábor pedig eleget téve az utasításnak, visszafeküdt az ágyba, és percekkel később már mélyen aludt…

folyt.köv.