12.

 Majd fél óra telt el, mire valamelyest helyreállt a rend a ház körül.
Az addig eltelt idő alatt az idegileg teljesen kikészült Gábor használhatatlanná vált.
Csak azután kezdett kissé újra magához térni, hogy bevett két darab Frontin tablettát, és azok viszonylag gyorsan hatni kezdtek.
Evelin és Kriszta életükben először beszélgettek egymással. Gábor korábbi és jelenlegi párja egymásra találtak a bajban, miközben mindketten sírdogáltak az idegességtől.
Az író maga elé meredve ült a teraszon, míg mindenki más a munkáját végezte.
Egyedül természetesen a kis Martinnak nem mondták el a teljes igazságot, de ezt valahogy a fiú is tudta.
Lázár próbálta vigasztalni ifjú rokonát, és elterelni apjától:
- Jól vagy öcskös? – erőltetett mosolyt a fiúra.
- Nem tudom – mondta szomorúan – Apa viszont nincsen jól – nézte a hidegben a teraszon ücsörgő írót.
- Apádat csak bízd rám – kacsintott Lázár – Megtennéd, hogy most egy kicsit leülsz anyához és Evelinhez? Csak amíg beszélek apuval.
- Persze – mondta szűkszavúan, majd engedelmesen anyjához sétált.
Lázár jól ismerte Gábort, így tisztában volt azzal, hogy jelen állapotában nem lesz túl könnyű bármit is megbeszélni vele.
A nyomozó leült az íróval szemben a teraszra, majd mindenkit elzavart onnan.
Barabás Gábor mozdulatlanul meredt maga elé, láthatóan most nem volt teljesen tudatában annak, hogy mi történik körülötte:
- Hé, Gabesz! – szólt rá István – Gabesz! – ismételte meg, s erre már felemelte fejét az író is.
- Mi az?
- Hogy érzed magad?
- Folyamatosan jár az agyam – mondta – de nem jutok egyről a kettőre – ismerte el.
- Egy kicsit most próbálj meg rám koncentrálni, oké?
- Megpróbálok – gyújtott rá egyre sűrűbben.
- Mi történt pontosan Evelinnél? – jött a kérdés, majd Gábor nagyot fújt, és mintha tisztább lett volna a tekintete, belekezdett:
- El akartunk utazni, mint arról te is tudsz. Pakoltunk a bőröndökbe, mikor csengettek. A postás volt az, Evelin meg felhozta a leveleket köztük ezt is.
- Pontosan mi állt a levélben?
- Amennyire emlékszem, először elismerően beszélt rólam, csodált meg ilyenek. Aztán egyik pillanatról a másikra átcsapott a téma a múlt heti gyilkosságra. Itt elismerte, hogy ő végzett a nővel a pályaudvaron, és, hogy ő is ott volt, figyelt engem meg ilyenek.
- Ő is ott volt? – ráncolta szemöldökét Lázár.
- Igen, ezt írta. Gondolom a bámészkodók között, vagy ilyesmi.
- És mit írt ezek után?
- Azt, hogy „segít” nekem levenni a terhet a vállamról, és ezért megöli a családomat! – csapott az asztalra.
- Kézzel írott levél volt?
- Dehogy – rázta fejét – Géppel írta, és fogadni mernék, hogy semmi ujjlenyomat nincsen rajta.
- Igen, ez könnyen lehet – sóhajtott Lázár.
- Ezek után idáig száguldottunk, hogy… - akadt meg Gábor hangja, majd elgondolkodott.
- Mi a baj Gabesz?
- Ez ugyebár egy blöff volt, igaz? Ha bántani akarta volna őket, már megtette volna nem?
- Minden bizonnyal.
- Talán azt is tudta, hogy Kriszta és Martin vásárolni mentek, így üres a ház – elmélkedett.
- Mire akarsz kilyukadni Gabesz?
- Daniel Jones néven írta alá a levelet!
- Ki az a „Jones?” – kérdezte Lázár, de a háttérből a fiús Noémi válaszolt karcos hangján:
- Gábor egyik regényének szereplője! – húzta ki magát – Olvastam – vigyorgott.
- Érted már? – pattant fel Gábor.
- A nevet?
- A levelet! A levél!
- Nem beszélnél egy kicsit világosabban? – kérte őt a nyomozó.
- A postaláda! – kiabált Gábor, majd odarohant a kapuhoz, és valósággal letépte a postaládát a helyéről.
Ahogy darabokra tört a fából összetákolt tárgy, jól láthatóvá vált egy boríték.
Gábor felvette azt, s ekkor már a többiek is ott álltak mellette.
A feladó ugyanaz volt: Daniel Jones.
- Lássuk te rohadt féreg, mit írtál? – tépte szét, majd hangosan olvasni kezdte:

Drága Művész Úr!

 Sajnálom, hogy így megijesztettem a művész urat, ám ismervén bohém életét csak így tudtam elérni azt, hogy kellő komolysággal vegye az ügyet.
Nem tagadom, kedvemre való lett volna eljátszadozni volt feleségével és a kis Martinnal, de feltételezem, ezzel nagy fájdalmat okoztam volna Önnek, így letettem eme tervemről.
Remélem azért nem szomorú, hogy a találkánk végül elmaradt, de semmi oka nincsen az aggodalomra.
Garantálnám, hogy hamarosan találkozunk, bár nem szeretnék olyat ígérni, amit esetleg nem tudok betartani.
Remélem nem fog cserben hagyni, és ha valóban olyan éles a logikája, mint amilyen a képzelőereje, akkor idővel dedikáltatni fogom legújabb könyvét mindkettőnk legnagyobb örömére.

Üdvözlettel legnagyobb rajongója:

Daniel Jones

 A levél felolvasása után mindenki mélyen elhallgatott, és gondolkodóba esett.Viharfelhők kezdtek gyülekezni Barabás Gábor és szerettei feje fölött, ez nem is volt kérdés.
- Pisti! – nézett mélyen unokatesója szemébe Gábor.
- Hallgatlak, Gabesz.
- Segíts biztonságba helyezni a családomat mielőbb! Így nem tudok tiszta fejjel gondolkodni. Pedig a rohadék engem is „táncba hívott.”
- Még ma elintézek mindent! – vágta rá Lázár…

folyt.köv.