16.

A megbeszéltek alapján Lázár alig egy órával később ott volt Gáborért.
Tartalmas beszélgetés nem igazán zajlott, inkább csak a kötelező mondanivalók és kérdések hangzottak el:
- Valami újabb infó? – érdeklődött az író.
- Semmi – válaszolt szomorúan Lázár.
- Az nem valami sok.
- Ez a gyökér Hasfelmetszőnek képzeli magát. Még most is rémálmaim vannak, ha arra a szerencsétlen nőre gondolok. Kibelezte, mint egy pulykát. És azt még nem is sejtjük, mi lehet a gyerekkel – mondta a nyomozó.
- Csak azt tudnám, hogy nekem mi közöm van ehhez az egészhez. Pár napja még vígan dedikáltam az új könyvemet, most meg pokol lett az életem. A családomat egészen Brüsszelig kellett repíteni, Evelinnek meg a ház előtti rendőr a legnagyobb baja. Én mondom, ez a nő még a gyilkost is megfingatná.
- Mi baja vele?
- Mit tudom én – legyintett Gábor – Olyan védelmet kap, amit szinte senki más, de neki nem tetszik, hogy mindenhol a nyomába van a járőr.
- Az cumi! – nevetett nagyot Pisti – Nem semmi a csaj!
- Nem ám! Mikor felvetettem neki, hogy utazzon el ő is, úgy nekem esett, hogy jobban megijedtem tőle, mint a gyilkos levelétől.
- Valami azt súgja, hogy ez a csaj tud valamit. Nem véletlen maradt csendben a barátnője halála után. Biztosan találunk valamit, ami közelebb visz minket. Aztán hazajöhetnek a fiadék.  
- Nagyon remélem – mondta homlokát vakargatva Gábor – Nem mellesleg úgy érzem, mintha a gyerek eltűnése háttérbe szorulna az anyja meggyilkolása mellett. Nem hanyagoljátok el egy kicsit a dolgot?
- Nem gondolom – vágta rá vállat vonva Lázár – Ez a különös kegyetlenséggel elkövetett mészárlás a pályaudvaron a legfontosabb. Jó, a gyerek persze más tészta, mert nyilván van összefüggés, de amint közelebb kerülünk a nőhöz, akkor közelebb kerülünk a fiúhoz is. Ebben biztos vagyok – mondta a nyomozó.
- Kicsit furcsának találom, hogy a leveleiben nem említi a srácot. Te nem találod érdekesnek?
- Lehet, hogy nem is tud róla. Azon sem lepődnék meg, ha pár perc múlva előkerülne a fiú a csajszi lakásán.
- Azt mondtad kiderítetted, hogy nincs ott, nem? – emlékeztetett az író.
- Én is tévedhetek. De ez persze cseppet sem valószínű – válaszolt mosolyogva, majd befordult abba az utcába, ahol a nő lakott.
Néhány háztömbnyivel arrébb álltak meg a címtől, nem akartak nagy feltűnést kelteni. Itt várakoztak az autóban egészen késő estig…

- Szerintem indulhatunk! – pillantott az órájára Lázár.
Gábor még utoljára megigazgatta haját és a hajtűt, de mielőtt kiszállt volna az autóból, Lázár visszafogta:
- Mi van? – nézett unokatestvérére.
- Van itt neked valami, nem emlékszel? Itt az ideje, hogy visszaadjam – mondta, majd a hátsó ülésre nyúlt a kis fém dobozkáért, ami a kabátjával volt letakarva.
- Íme a haverjaid! – vigyorgott Lázár, és ekkor már Gábor is jól tudta, miről van szó.
- Látod ez ki is ment a fejemből! Ez kurva jó, ezek most tényleg rohadtul kellenek! – villanyozódott fel az író, majd kinyitotta a dobozt, amiben két teljesen egyforma 45-ös éles lőfegyvere volt becsomagolva.
Már majdnem egy éve meg voltak neki a fegyverek, melyekhez nem kevés hercehurca után jutott hozzá.
- Csatold fel az övet is! – emlékeztette unokabátyja.
- Oké! – mondta Gábor, majd ismét ki akart szállni a kocsiból, de Pisti ismét visszafogta:
- Hülye vagy? – förmedt rá.
- Miért? – kérdezte értetlen tekintettel az író.
- Nehogy már a nyílt utcán mindenki előtt rakd fel ezt a szart!
- De hát nincs itt senki!
- Akkor se! Még valaki meglát bennünket! – óvatoskodott joggal Lázár – a kocsiban vedd fel!
- De itt nem tudom! Nem látod, hogy így is alig férek el?
- Akkor se az utcán! Majd segítek! – ajánlotta fel a nyomozó, majd meglehetősen mulatságos jelenetek közepette sikerült felhelyezni a fegyvertartót is.
- Most már elégedett vagy? Indulhatunk végre? – tárta szét kezeit az író.
- Ja, de csak lazán! A te írói pofádat könnyen felismerhetik.
- Ne hidd! – legyintett – Néhány hete csövesnek néztek a villamoson kiengedett hajjal, és le akartak szállítani. Szerencsére volt nálam egy könyv, amit dedikáltam a villamosvezetőnek.
- Nehogy nekem sajnáltatni kezd magad! Nehéz dolog királynak lenni mi? Vagy ezzel a hajjal inkább királylánynak?
- Bekaphatod Pisti!
- Remélem, nem botlunk bele túl sok rajongódba, te meg viselkedj határozottan! Nehogy elkúrd az egészet! – mérgelődött.
- Ezen nincs mit elkúrni! Felmegyünk a csajhoz, megkérdezzük tud-e valamit a másik csajról meg a gyerekről, aztán aláírok neki is egy könyvet.
- Hagyjál már azokkal a kurva könyvekkel! – fogta kínjában a fejét Lázár.
- Te sem halnál bele egy kis művelődésbe! Elolvastál valaha egy könyvet is életedben?
- Elég szart látok én a te ökörségeiden kívül is.
- Ez a te bajod! Cseppet sem vagy nyitott, folyton morogsz és elégedetlenkedsz!
- Nem vagyok olyan időmilliomos, mint te! Te csak ülsz, írsz, kiadod őket, és egy rakás lét keresel vele, míg én minden nap kockára teszem az életemet.
- Esküszöm a szülinapodra veszek neked egy könyvet! Már tudom is, hogy melyiket. Nem kell az enyéimet olvasnod – mondta enyhe sértődöttséggel a hangjában Gábor.
- Miféle könyvet?
- A stresszes férfiakról van benne szó, amilyen te is vagy. Tudtat, hogy az elfojtott érzelmek és nemi vágyak homoszexualitáshoz vezethetnek?
- Mi van? – ráncolta szemöldökét Lázár.
- Ne húzd fel magad! Csak finoman megkérdeztem, nem vagy-e buzi esetleg. Tudnod kell, ha az vagy, engem cseppet sem izgat, mert nekem mindig is az unokatesóm maradsz, okés? – vigyorgott Gábor.
- Esküszöm még egy szó, és te leszel a következő hulla! Beléd eresztem az egész tárat, és a gyilkosunk rovására írom az egészet, ráadásul kuss lesz végre.
- Látod már megint milyen negatív vagy?
- Fogd be a pofád, és induljunk végre! – szállt ki a kocsiból Lázár, ezzel véget is vetve a tartalmas beszélgetésnek.
- Igazad van! Majd később megdumáljuk – nyugtázta az író, majd ő is követte unokabátyját…

folyt. köv.