29.

 Már este öt óra is elmúlt. A gyengécske hószállingózásból erős havazás lett, ami még inkább megnehezítette a munkát.
A kósza kis nyomok is teljesen eltűntek, de Lázár kitartása és erőszakoskodása miatt nem hagytak alább a kereséssel.
Ezért aztán sok rendőr is gyűlölte most, és talán a kutyáknak is kezdett elegük lenni az egészből.
Egy kisebb csapat átvizsgálta a metrószintet, egy másik az egész aluljárót, míg a harmadik, a legnagyobb csapat a vágányokon át, a zajvédő falak mellett is dolgozott.
Patkós is kezdte elveszteni a türelmét, ám még sötétedés előtt kiküldött egy kisebb csoportot Zuglóba, hogy ők onnan induljanak el a pályaudvar felé, hátha így több szerencséjük lesz.
Nagy nehézségek árán leállították a közlekedést is, a szerelvények már csak Zuglóig vitték az utasokat, onnan pedig csigalassúsággal becsorogtak a Nyugatiig.
Míg a csapat dolgozott – dacolva a sötétséggel és a havazással – Patkós, Vetró, Molnár, Lázár és Barabás a vágányoknál várakozott meglehetősen feszült hangulatban:
- Mégis meddig akar még belőlem is bohócot csinálni? – kérdezte Patkós Lázárt.
- Bízzon bennem! – könyörgött szinte Lázár.
- Órák óta folyik a keresés, de ez egy pályaudvar, ember! Szakad a hó, besötétedett, a nyomok elvesztek, egyszóval teljesen értelmetlennek tartom az egészet!
- Egészen biztos, hogy találunk valamit! – erősködött Lázár.
- Egy órát kap! – nézett rá mérgesen Patkós – Egyetlen óra! Azután befejeztük! Megértette?
- De…
- Mondom, megértette? – ismételte a főnök.
- Persze, uram – sütötte le szemeit a nyomozó – Megértettem.
- Hé! – lépett közelebb Gábor is unokabátyjához, miközben Molnár és Vetró enyhe kárörvendő nevetést hallatott – Én hiszek neked, és egyetértek azzal, amit mondasz. Ugyanakkor be kell látnod, hogy ez most tényleg nagy szívás.
- Hidd el, hogy nem véletlenül vezettek ide a nyomok. Erre járt ő is, és a gyerek is! Szerinted a kutyák véletlenül vesztették el pont itt a nyomot?
- Lehet, hogy erre hozta, de ez nem jelenti azt, hogy itt is vannak. Valószínűleg tudta, hogy legkésőbb itt, a pályaudvar környékén már a kutyák is tehetetlenek lesznek – érvelt Gábor.
- Nem értékeled kissé túl a patkányt? Ennyire nem lehet okos – hitetlenkedett Lázár, és ekkor Gábor lehengerlő természetességgel olyat válaszolt, amire mind felkapták a fejüket:
- Lehet, hogy zsaru – vonta meg a vállát, és erre aztán dühös tekintettel odalépett Patkós, Molnár és Vetró is:
- Vigyázzon, hogy miket beszél! – emelte mutatóujját fenyegetően Patkós.
- Jól van, na! – emelte Gábor is kezeit, csak ő megadásra – Egy ötlet volt. Semmi több. Csak egy ötlet – vigyorgott.
- Akkor nekem is van egy ötletem, kisköcsög! – lépett egészen közel Barabáshoz Vetró – Mi van, ha egy roppant agyafúrt író volt? Elvégre ők sem piskóták, nemde?
- Én egészen biztosan nem vagyok piskóta. Veled ellentétben, „kisköcsög!”
- Vigyázz a szádra, mert könnyen megütheted a bokádat – súgta oda Gábornak, akinek nem kellett több, és vigyorogva válaszolt:
- Ha olyan rohadt nagy elme vagy, miért hallgatsz ránk, mi? Magadtól sosem jutottál volna idáig, hanem még most is a GBS épületében vizsgálgatnád a nő holttestét. Nem kötelező velünk tartanod sem neked, sem a kis „puncicusnak” – mondta a gyilkos tekintettel bámuló Molnár Henriettára nézve.
- Úgy véled?
- Pont úgy! Csak azért tartotok itt, mert jöttök utánunk, követtek minket, mint valami talpnyaló zsebcirkáló szobakutya! Amit tudtok, tőlünk tudjátok, amit mi teszünk, ti is azt teszitek. Ráadásul úgy próbáljátok ellensúlyozni szerencsétlenségeteket, hogy folyton keresztbe tesztek! Úgyhogy vagy fogd be a mocskos pofádat, vagy takarodj innen Scully ügynökkel együtt! – kelt ki magából a mondat végére Gábor, és Vetrón látszott, hogy a mínuszok ellenére kissé megizzadt. Patkós és Lázár megint csak kíváncsian szemlélte a két férfi szócsatáját, és Lázár titkon talán várta is, hogy történjék valami, aminek következtében nekieshet Vetrónak.
Az arab kinézetű fickó azonban csak egy mosolyt eresztett meg az író felé, majd ennyit mondott:
- Amatőr! Szart se érsz! – fordult el, de Gábor jól érezte, hogy nyeregben van, és tovább kóstolgatta a férfit:
- Ha már itt tartunk… - köszörülte meg a torkát – Lenne egy utolsó kérdésem.
- Szarok rá – legyintett Vetró.
- Szóval, ha jól tudom, csak jóval később tudattátok Lázár Pisti unokatestvéremmel, hogy újabb gyilkosság történt a GBS épületében. Nem gondoljátok, hogy ha azonnal tájékoztatjátok a történtekről, minden sokkal gyorsabban zajlik, és esetleg nem itt lennénk most, ráadásul a fiú is talán meglenne? Vagy ha Molnár kisasszony nem kezd el szarakodni a nekem írt levél miatt, mert az egy zacskóban hever? A tanárnő szerint Patrik a két utolsó óráról hiányzott. Ti viszont legalább egyet elkúrtatok csak azért, hogy borsot törjetek az orrunk alá. Könnyen elképzelhető, hogy egyetlen órát lefaragva a hátrányunkból lényegesen több esélyünk lett volna mindenre. Ehelyett csak remélni tudom, hogy nem halt meg egy fiatal fiú, mert ez a kettő szívatni akart minket! – nézett most Patkósra Barabás, és ekkor az önuralmát elvesztő Vetró Attila megfordult, és egy hatalmas ütést mért Barabásra, aki természetesen azonnal a földre került.
Patkós és Lázár szinte egy emberként mozdultak, hogy megfékezzék a további tettlegességet, de Pisti célja kicsit más is volt.
Gábort azzal védte, hogy ő is egy óriási ütést mért Vetróra, aki az elsőtől még nem esett össze, de az azt követő kettőtől már igen:
- Elég legyen!!! – üvöltött Patkós, és ekkor mindenki leállt. Gábor és Attila a földön, Molnár Henrietta szintén a két fél között, míg Lázár gyilkos tekintettel bámulta Vetrót.
- Gratulálok, nyomozó úr! – kelt fel az író, miközben két cinikus tapsolás között jó adag vért köpött Vetró fejétől alig tíz centire – Ha még egy „kretén tollforgatót” sem tudsz rendesen kiütni, hogy boldogulsz majd Daniel Jones-sal? – kérdezte vigyorogva, miközben visszaigazgatta haját és az Evelintől kapott hajtűt, ami csodával határos módon nem tört el.
Vetró is felkelt a földről, miközben felváltva nézett Gáborra, és az őt kiütő Lázárra.
Természetesen az ő arca is felszakadt, a vérzést pedig Molnár kisasszony egy zsebkendővel próbálta elállítani.
- Ha még egyszer hozzá mersz érni, én azonnal kinyírlak! – fenyegette meg Lázár Vetrót, aki csak vigyorogni próbált:
- Nullák vagytok! Szánalmas kis senkik!
- Most lett végképp elegem! – üvöltött Patkós – Ide a jelvényeket és a fegyvereket! – nyújtotta kezét a tárgyakért, de ezt nemhogy ő sem gondolta komolyan, még a CB rádiója is megszólalt:
- Főnök ott van? Főnök! – keresték, és ekkor félretéve eredeti tervét kézbe vette a készüléket:
- Hallgatlak!
- A kutyák találtak valamit!
- És mégis mit?
- Még nem tudom, egyelőre csak a havat kaparásszák, a föld pedig fagyos, de nagyon izgatottak!
- Hol vagytok pontosan?
- Itt a vágány mellett, az állatkert mögött!
- Csak óvatosan, azonnal indulunk! Vége! – zárta rövidre Patkós.
- Az állatkert mögött? – kérdezte Gábor – Az gyalog ebben az időben nem lesz kellemes. Majdnem pont félúton van Zugló felé.
- És? – kérdezte Patkós – Van itt néhány mozdonyvezető, és pár mozdony. Elvégre ez egy pályaudvar – húzta ki magát Patkós – Lehet, hogy igazuk lesz – nézett Lázárra és Gáborra, de Lázár csak ennyit válaszolt:
- Nem biztos, hogy én annyira örülnék neki…

folyt.köv.