36.

 A két férfi már a kora esti órákban ért oda Lázár irodájához.
Kissé feszült légkörű útjukat egy baleset miatti dugó is lelassította, így aztán kénytelenek voltak elviselni egymást.
Javában sötét volt már, és a változatosság kedvéért szakadni kezdett a hó.
Lázár még bénázott egy darabig a kulcsokkal az ajtónál:
- Mozogj már Pisti! Kockára fagytam! – húzta össze magát Gábor.
- Húzd ki a tűt a hajadból, egyből felmelegíti a nyakadat.
- Kösz. Marha szellemes vagy – vágta oda sértődötten, majd végül mégis sikerült az irodába való bejutás.
- Ez nem igaz! – elégedetlenkedett Gábor – Itt sincs sokkal melegebb, mint odakinn!
- Ne nyafogj már állandóan! Mindjárt begyújtok!
- És mégis mikor melegszik fel az a kályha? Egyáltalán van itt fa? – nézett körbe Gábor.
- Az nincs, de van néhány „Barabás” könyv a polcon. A papírtól gyorsabb lesz – akasztotta fel kabátját Lázár, aki szemlátomást cseppet sem fázott.
- Mindenki az én könyveimmel fűt? – elégedetlenkedett az író, majd kabátját magán hagyva levágta magát az íróasztalnál, a számítógép elé.
- Kérsz egy forró teát?
- Inkább egy kávét – dörzsölte tenyerét Barabás – Mondd csak… Frontint nem hagytam itt véletlenül a múltkor?
- Véletlenül de.
- És… Elárulod, hogy hol van? – kérte az író.
- A szemetesben volt, de a kukát tegnap vitték el.
- Hogy micsoda? – akadt ki.
- Bocs – mondta minden megbánás nélkül Lázár, miközben kiöntötte a kávét – Talán ideges vagy?
- Á, dehogy! – legyintett Gábor – Ennél nyugodtabb már nem is lehetnék!
- Helyes! – vágta rá Lázár – Akkor ne ugass annyit! Itt a kávéd! – lökte oda, majd leült ő is, és bekapcsolta a gépet.
- Ezt nem értem. Nincs valami biztonsági okosságotok, ami miatt csak a rendőrségen levő gépen léphetnétek be az adatbázisba?
- Természetesen van. De pont emiatt kap néhány kivételes személy olyan hozzáférést, aminek köszönhetően bárhol be tud lépni.
- Szóval te ilyen „kivételes személy” lennél? – gúnyolódott az író.
- Eltaláltad. És általam te is az vagy, úgyhogy ne elégedetlenkedj! – csitította unokaöccsét a nyomozó, majd elkezdődött a kattintgatás, keresgélés, olvasgatás.
Hosszú percekbe telt, mire kicsit is beindultak a dolgok:
- Szóval az első áldozat Németh Beatrix, a második pedig Bihari Eszter. A gyerekeik pedig nagyjából egy idősek. Pontosabban egy év van köztük – javította magát Lázár, miközben Gábor is valósággal rátapadt a monitorra.
- Valahogy meg tudod nézni, hogy volt-e rendőrségi ügyük?
- Épp azon vagyok – kattintgatott továbbra is Lázár Pisti, míg végül eléjük tárult valami nagyon fontos.
- Jól látom? – kerekedtek ki Gábor szemei.
- Egészen jól! – mondta mérgesen a nyomozó – Krisztián és Noémi csúnya seggberúgás elé néz!
- Itt ugyebár az áll, hogy a két nő évekkel korábban feljelentést tett a rendőrségen egy ismeretlen személy ellen, aki megerőszakolta őket.
- Az bizony! És hála ennek a jól felépített rendszernek, az is kiderül, hogy egy kalap alá vették őket másik három nővel, akikkel ugyanez megtörtént – lépegetett tovább Lázár.
- A gyanúsított pedig ugyanaz! Toni Schwarz? A „Száguldó Toni?” – döbbent meg Gábor.
- Látom ismerős az ürge.
- Viccelsz? Akkoriban minden újság címlapján ott virított a képe! Nem csak kijátszotta a zsarukat, de közben fene tudja hány nőt meg is erőszakolt!
- Köztük Bihari és Németh kisasszonyt is! Ez nem lehet véletlen egybeesés! – vélekedett Lázár.
- Erről az esetről nem is tudtál? – vonta kérdőre unokabátyját az író.
- A nemi erőszak nem az én asztalom. Hallottam róla, meg tudtam ki az a „Száguldó Toni”, de nem én nyomoztam az ügyben. Mellesleg a rohadékot épp menekülés közben nyírták ki Ausztriában. Valahogy eljutott odáig.
- Nos – dőlt előrébb az író – Lehet, hogy mégsem halt meg?
- Az kizárt! Egyértelműen azonosították a holttestét. Egy félig magyar származású járőr végzett vele, amikor menekülni próbált egy bevásárló központból. De várjunk csak! – lépegetett és írogatott tovább Lázár egyre feszültebben, és egyre hevesebben, majd folytatta:
- Ezek az esetek mind nyolc és tíz év között történtek.
- Azt mondtad, van még mások három nő, nem? – sürgette tovább Gábor.
- Igen, most nézem! – intette türelemre az írót – Az egyikük Falvai Edit. Lássuk az aktáját – kutatott tovább, majd hamarosan megjelent minden a képernyőn, és Gábor kezdte összefoglalni a látottakat:
- Debrecenben él, férjezett, nincs gyerekük, egy műszaki áruházban eladóként dolgozik, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
- Erre majd visszatérünk, nézzük a másikat! – lépett tovább a nyomozó – Kalmár Erika.
- Budapesten él, családi állapota élettársi viszony, két lánygyermek édesanyja. Szóval még nem házasodtak össze, de az apaságit elintézték. Mindkét lány felvette apuci nevét. Hm – vakargatta fejét Gábor – Ez érdekes.
- Erre meg máris visszatérünk. Nézzük a harmadikat – lépett tovább Lázár – Takács Adél! Lássuk, mit írnak rólad – görgette az egeret, majd meglepődve olvasták az érdekesnél érdekesebb dolgokat:
- Ez kezd egyre „jobb” lenni – dőlt előrébb Pisti – Takács Adél nem csak a nemi erőszak miatt van „köztünk”, hanem mert van neki egy alkoholista férje is.
A pasasnak is van egy komoly ügye, kis híján halálra verte a szomszédját egy ásóval, mert az közbe akart avatkozni, amikor ez a csótány épp részegen verte a feleségét.
- Mi a neve? – kérdezte Gábor.
- Légrádi Attila.
- Mi lett vele a balhéja után?
- Súlyos testi sértésért ült egy ideig, de nem sokáig. Kiengedték, azok után pedig már nem volt vele gond. Vecsésen él a feleségével. Az újságcikk is itt van.
- Nem gyanús, hogy egy ilyen balhé után ekkora csend van körülötte?
- Mindenesetre valóban furcsa. Mit szólnál, ha meglátogatnánk? – vetette fel Lázár.
- Részemről oké, de remélem, erről senkit nem akarsz tájékoztatni, ugye? Főleg nem Vetrót, és Molnár cuncust!
- Hülyének nézel? – háborodott fel – Eszemben sincs!
- Akkor megnyugodtam.
- És akkor itt van Németh Beatrix és Bihari Eszter, valamint Zolika, és Patrik – lépett tovább az akták közt Lázár.
- Végül is a közös szál megvan. Daniel Jones eddig két olyan nőt ölt meg, akiket ugyanaz a férfi megerőszakolt. De mi köze ennek a két gyerekhez? – állt továbbra is a kérdés Gáborék előtt.
- Az öt nő közül háromnak van gyereke. És ezek közül is már csak Kalmár Erika él, méghozzá Miskolcon. Két lánygyermek édesanyja – ismételte meg Lázár, majd Gábor fejéből nagyon fontos dolog pattant ki:
- Azt nézd meg, hogy mennyi idősek a gyerekek!
- Hogy mit? – nézett értetlenül a nyomozó.
- Mennyi idősek a lányai? Nézd már meg! – sürgette.
- Jól van már! – kereste – Kettő, és három éves lányok. Szinte pont egymás után jöttek – mosolygott Lázár, de Gábornak valami egészen máson járt az agya:
- Mindkét lány három éven belül született. „Száguldó Toni” ekkor már nem élt.
A kicsik felvették az apjuk nevét. Ezzel szemben a kis Zolikát és Patrikot Németh, illetve Bihari néven anyakönyvezték. Az anyjukén. Ráadásul ők pont annyi idősek voltak, hogy… - akadt el Gábor hangja, majd tátott szájjal Lázárra nézett, aki szintén döbbent képet vágott.
- Na, ne már! – próbált védekezni, de ő is sejtette.
- Tudod, hogy ez mit jelenthet? – tette feltételes módba a kérdést Gábor.
- Persze, hogy tudom – fogta fejét a nyomozó – Könnyen meglehet, hogy Zolika és Patrik „Száguldó Toni” gyerekei voltak…

folyt.köv.