37.

 A két férfi még egy darabig teljesen lefagyva ücsörgött a gép előtt, miközben újra és újra átnézték az aktákat, hogy bizonyosságot nyerjen feltételezésük:
- Biztos, hogy nincs itt semmi más? – erőlködött Gábor – Csak ezek az esetek?
- „Csak?” – kerekedtek ki Lázár szemei – Öt nő van ezen a listán!
- És semmi hozzájuk kapcsolódó cikk, vagy ilyesmi?
- Milyen cikkről beszélsz ember? Ez nem a „Google” kereső! Ezek az esetek Toni Schwarz-hoz tartoznak, és ennyi! Mi kell még? – állt fel dühösen az asztaltól a nyomozó, majd kiment.
Gábor némi habozás után felkapta a kabátját, és unokabátyja után sietett a kocsihoz:
- Ezt még mindig nehezemre esik elhinni! – rázta a fejét Gábor.
- Pedig világosabb a napnál is. Már ha ez a helyzet – támaszkodott a kocsinak Lázár is, aki most unokaöccsével együtt egy másodpercig sem foglalkozott a farkasordító hideggel.
Beülhettek volna az autóba, ehelyett nekidőlve cseréltek eszmét, miközben egy-egy szál cigire rá is gyújtottak.
Jellemző volt rájuk, hogy csak akkor cigiznek, ha valami rendkívüli történik.
Ez most egy ilyen alkalom volt:
- Annak a rohadt osztrák görénynek a gyerekeit megtartotta volna az a két szerencsétlen nő? Ilyet még én sem találok ki, pedig pár sztorimtól már padlót fogott a média!
- Láttad az aktákat nem? Benne volt minden – válaszolt Lázár.
- Mégis mire akarsz kilyukadni? – érdeklődött Barabás.
- Ugyan már, Gabeszom! – kezdett el fel-alá járkálni dühösen Lázár – Németh Beatrix egy drogos kurva volt, Isten nyugosztalja!
- Halottról jót, vagy semmit! – erőltetett komolyságot komolytalan képpel Gábor.
- Mégis mit mondjak rá? Egy nővel élt együtt, szerencsétlen Zolikát meg csak arra használta, hogy pénzt kapjon utána. Mindössze egy eszköz volt számára, semmi más! Majdhogynem kapóra is jött neki, hogy teherbe esett attól a görénytől!
Gondolj bele, hogy az a szegény gyerek miket élt át, sőt, miket láthatott az anyjától? – fakadt ki a nyomozó.
- Oké, ebben van valami – fogadta el az érvelést Gábor – És Bihari Eszter?
- Az ő esete teljesen más. Ki akart törni abból az életből, ami várt rá. Terhes lett, de egészen más okokból szülte meg Patrikot. Nevelni akarta, és a pénzből, amit ezután kapott, tanulni kezdett. Ott volt az aktájában. Foglalkozott a gyerekkel, iskolába járatta, jó anyja volt. Bármilyen nehéz is lehetett neki, de jó anya volt.
A tanulmányai végeztével kerülhetett olyan helyre, mint a GBS, ahol meghatározó ember lett, és a keresete is elég volt ahhoz, hogy nyugodt és biztos körülményeket teremtsen magának és a fiának.
- Kicsit nehezebben, de tegyük fel, hogy ezzel is meggyőztél. Akkor már csak egy kérdés maradt: ki a gyilkos? – tért a lényegre Gábor.
- Hát „Száguldó Toni!” – vonta meg a vállát Lázár, s ezen jót nevetett az író.
- Nem azt mondtad, hogy menekülés közben lelőtték, és egyértelműen ő volt az?
- Dehogynem! – vágta rá – Épp ezért nem lehetett Toni Schwarz a tettes.
- Most szívatni próbálsz?
- Cseppet sem. Csak próbálok először úgy gondolkodni, ahogyan azt a valódi gyilkos tenné – dőlt vissza a kocsinak Lázár Pisti.
- Szóval úgy véled, hogy emberünk szándékosan próbál minket Toni Schwarz felé terelni, hogy megint lyukra fussunk?
- Pontosan.
- Ennek mi értelme van?
- Az, hogy időt nyer. Amíg mi a fellegeket markolásszuk, ő alaposan kitervel újra mindent. És mivel tudja, hogy te meg én együtt nyomjuk, feltételezem, hogy nem te leszel a következő.
- Most megnyugodtam – dobta a csikket a hóba Gábor – Szóval még le kell ütnie a királynőt, mielőtt végképp mattol. Fenomenális! – vágta zsebre kezeit az író.
- Szenzációt akar. Az a vágya, hogy az újságokban olvassa a legújabb feltevést, mely szerint „Száguldó Toni” él, és visszajött, hogy bosszút álljon. Eközben persze jót röhög majd a markában.
- Akkor már csak az a kérdésem, hogy eljátsszuk-e, hogy hagytuk magunkat az orrunknál fogva vezetni, vagy ajtóstul rontunk a házba, amelyről azt sem tudjuk, hogy hol van? – kérdezte tanácstalanul az író.
- Mindkettőt bevetjük. Holnap reggel első dolgunk lesz, hogy felkeressük ezt az ásóval harcoló alkoholista Légrádit, és elcsevegünk vele, meg a feleségével.
- Kissé leegyszerűsíted a dolgokat, nem gondolod? – hitetlenkedett megint Gábor.
- Talán az volt a baj, hogy eddig túlbonyolítottuk.
- De egy ilyen iszákos szerencsétlen agresszív barom képes lenne ilyet kitervelni? – kérdezte Gábor, de hangjában már a válasz is benne volt, miszerint ő nem hisz ebben.
- Láttam én már karón varjút! Nem engedhetjük meg magunknak a felületességet!
- De az időpocsékolást sem! – figyelmeztetett Gábor.
- Nyugi! – ült közben Lázár a kocsiba – Gyorsan megejtjük a dolgot! Ez már nem oszt, nem szoroz.
- És mégis mikor?
- Reggel első dolgunk lesz! Úgyhogy szállj be! Hazaviszlek, próbálj meg aludni. Evelin már biztosan vár – csapta be a kocsi ajtaját Lázár, Gábor pedig még utoljára felidézte az aktában látottakat.
„Toni Schwarz” – ismételgette magában. „Ennek mi köze hozzám? Toni Schwarz…”
- Hé! – térítette észhez Lázár az írót – Külön kérvényen könyörögjek, hogy szállj be a kocsiba?
- Mi van, ha mégis „Száguldó Toni” az? – kérdezte újból Barabás.
- Akkor vedd úgy, hogy rohadtul utálja a regényeidet. Csak ő kissé durvábban kritizál. Na, húzzunk már innen! – siettetett a nyomozó, majd elhagyták az irodát…

folyt.köv.