45.

 Lázár természetesen megvárta, míg Vetró teljesen térdre ereszkedik, és csak ekkor lépett oda hozzá, hogy megbilincselje.
Evelin lassan kezdte valamelyest összeszedni magát, de még mindig az asztalon feküdt.
Vetró kivárta a legmegfelelőbb pillanatot, amikor a nyomozó már nem a fegyverrel foglalkozik elsősorban, hanem a bilinccsel.
Az asztalon heverő nő mindent látott, és bár a fojtogatástól még alig jött ki hang a torkán, de azonnal felismerte a szándékot, és kiabálni próbált Lázárnak:
- Kés van nála! – nyögte ki, s Lázár ekkor már tehetetlen volt, mindössze annyi ideje maradt, hogy kezét – benne a bilinccsel – az arca elé tegye.
Ez a mozdulat mentette meg az életét is, mivel a bilincs és a feltett kéz együttes erővel állták útját Vetró mozdulatának.
Ennek következtében Lázár nyomozó csúnyán megsérült, és hátra is esett, de mégis bejött, amire számítottak:
A teraszon hallgatózó, és megbújó Gábor robbant be a konyhába.
Ő nem bajlódott saját fegyverével, hanem egész egyszerűen nekiugrott Vetrónak, aki nagy erővel esett neki annak a hűtőszekrénynek, ahova nem sokkal korábban még Evelint dobta.
Normál esetben Vetrónak nem lett volna nehéz ellenfél az író, de mivel Barabás került előnybe a meglepetésszerű támadással – alaposan feldühödve – így nem volt egyértelmű a harc végkimenetele.
Záporoztak az ütések mindkét fél részéről, igazi adok-kapok alakult ki.
Közben Lázár súlyos sérülése ellenére megpróbálta testével megvédeni Evelint, fegyverét azonban nem találta sehol sem.
A sokadik ütésváltás következtében Gábor a pulthoz csapódott, de gyors helyzetfelismerésének köszönhetően megtámasztotta magát, és bődületes erővel talpalta arcon a felé igyekvő Vetrót, aki láthatóan kissé megtántorodott a rúgástól.
Gábor is kihasználta a lehetőséget, és újból nekirontott ellenfelének.
Ennek következtében egymást átölelve törték át a konyha ablakot, kiesve így az udvarra.
A mozgásérzékelős udvari lámpa felkapcsolódott, amint a két férfi kizuhant, majd mit sem törődve a sérüléseikkel és a tenyerükbe fúródott szilánkokkal tovább csépelték egymást.
Hol egyikük kerekedett felül, hol a másik, de nem volt szünet, nem volt megállás, csak a szüntelenül záporozó ütések.
Kis idő elteltével azonban az ökölharc már inkább céltalan kézlengetésbe ment át, ahogy egyre inkább fáradtak a felek.
Végül már mindketten inkább csak térdeltek egymással szemben, és mindent eldöntő mozdulattal megmarkolták egymás torkát.
Bal kezük magányosan lógott testük mellett, miközben már vörös volt körülöttük a hó, ám az égiek megállás nélkül szórták a pelyheket, mintha azt akarnák, hogy az takarja el a véres havat.
A kitartásról szóló küzdelem inkább Vetró javára kezdett eldőlni.
Gábor szorítása gyengült, és látása is homályosabbá vált, ám ő sem adta fel.
A gyűlölet még tartotta benne a lelket és az erőt, de neki is be kellett látnia, hogy nem sokáig fogja kihúzni Vetróval szemben, és ettől még mérgesebb lett.
Gábor dühtől elvakultan megfeszítette nyakát, felemelte bal kezét majd azzal ütötte le Vetró Attila karját a nyakáról.
Ő eközben elengedte ellenfelét, majd kabátját megmarkolva magához rántotta Vetrót, így alaposan lefejelhette újra és újra.
Ekkor a gyilkos megint megpróbálta elkapni Gábor nyakát, aki most hagyta is ezt, újból közelebb húzva Vetrót.
Gábor elmosolyodott, majd bal kezével kihúzta Evelintől kapott hajtűjét, és egy gyors mozdulattal belevágta Vetró nyakába.
Megmaradt erejével még megforgatta egyszer a hajtűt, majd beletörte ellenfele nyakába azt.
Gábor érezte, hogy immár mindent megtett azért, hogy legyőzze a gonoszt.
Behunyta szemét, és várt. Vetró szorítása erősebb lett, de érezhetően megremegett keze.
Hirtelen erőtlenné vált, majd nyakához kapott.
Megpróbált felállni, de nem sikerült neki. Gábor kinyitotta szemeit, és látta, ahogy az arab képű Vetró Attila megpróbálja kihúzni nyakából a tűt, miközben erőteljesen spriccel a vér a sebből.
Az író is felkelt nehézkesen, majd így nézte végig, ahogy ellenfele teljesen összeesik, még egyszer kinyújtóztatja lábát és örökre elalszik.
Barabás odasántikált Vetró hullája fölé, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gyilkos tényleg meghalt-e.
Elégedetten nézte Vetró fennakadt szemeit, és ahogyan a seb körüli havat lassan, de biztosan vörösre festi Vetró Attila vére.
Gábor ekkor valami papírfélére lett figyelmes, ami Vetró kabátjának belső zsebéből látszott ki.
- Ez meg mi? – kérdezte hangosan, majd kivette a papírt, amit óvatosan széthajtogatott.
Nem sokat olvasott bele, épp csak annyit, amiből rájött, hogy ezt a levelet is neki címezték, és valószínűleg Evelin holttestén akarták hagyni, de ez már mindegy is volt.
Gábor reflexszerűen zsebre vágta a levelet, majd egy utolsó pillantást vetett Vetró holttestére:
- Majd később elolvasom szarházi – mondta – El ne mondd senkinek, hogy nálam van! – erőltetett vigyort, utána visszagyalogolt a házba, ezúttal az ajtót használva…

folyt.köv.