48.

 Néhány másodpercig néma csönd uralkodott az asztalnál, majd Molnár kisasszony szólalt meg:
- Elég gyenge, nem gondolja? – próbálkozott.
- Cseppet sem. És ezt mindketten tudjuk. Maga volt az értelmi szerző, de a gyilkosságokat Vetró követte el, ugye?
- Fogalmam sincs, miről beszél – vigyorgott Henrietta.
- Csakugyan? Pedig világos, mint a nap!
- Akkor kérem, engem is „világosítson” fel – dőlt hátra a székben a nő, látszólagos nyugalommal az arcán.
- Szóval – kezdte Gábor – Nem kis küzdelmek árán betekintést nyerhettem a rendőrség adatbázisába, ahol Pisti unokabátyámmal a gyilkosságokat néztük át újra és újra. Feltűnt, hogy minden áldozatnak korábban volt dolga a rendőrséggel, mivel őket egy bizonyos Toni Schwarz, közismertebb nevén ”Száguldó Toni” erőszakolt meg.
Tonit elkapták, sőt, ki is nyiffant az ürge. Az ő áldozatai közt találtuk Takács Adélt is, akinek a férje, „Légrádi” Attila is volt már büntetve, mivel verte a feleségét.
Csakhogy őt idővel kiengedték, és túl nagy volt utána a csend körülötte. Meglátogattuk a házaspárt vecsési otthonukban, de mint kiderült, a férfi meghalt, a nő meg eltűnt.
A férfi sírját megtaláltuk egy „C” kategóriás temetőben, és minden törvényt megszegve kiástuk azt. És mit találtunk? – tárta szét a kezeit Gábor – Vetró Attila holttestét, meg egy „kamu” fejfát.
Takács Adél pedig külföldre távozott a férje halála után. Legalábbis ezt mondják – tartott szünetet Gábor, és ezt Molnár ki is használta.
- Szóval arra gondol, hogy Takács Adélt is én öltem meg? – nevette el magát.
- Nem-nem! – rázta fejét Gábor – Szerintem valójában maga Takács Adél! És mivel a férje meghalt, jó fedősztori volt, hogy a Toni által megerőszakolt és a férje által megvert asszony elmenekül az országból is. Logikus lenne nem?
És ahogy a tekintetét elnézem, minden bizonnyal a „szerencsétlen idióta író” beletrafált! – vigyorgott Gábor a teljesen lefagyott nőre, majd folytatta tovább:
- Vetró Attila igenis létezett, méghozzá a maga alkoholista férje volt. Légrádi Attila pedig Molnár Henrietta társa, akiket valami különös véletlen folytán épp ezen gyilkosságok kapcsán küldtek „segítségül” a hülye íróval kiegészült nyomozók csapatába.
Ezért jártak mindig egy lépéssel az orrunk előtt, mert mindenről tudtak, kivéve a sír kiásásáról.
Vetró pedig hozzáfért a rendőrség adatbázisához, így könnyen meg tudta hamisítani a már rég nem keresett aktákat. Gyanítom, mindezt még a gyilkosságok előtt megtette, hogy tiszta legyen a terep.
Igaz? Gyerünk, ismerje el, hogy zseni vagyok! – tapsolt egyet Gábor, majd mélyen Henrietta szemébe nézett, aki gonosz vigyorral csak ennyit válaszolt:
- Ha ekkora zseni, akkor miért nem tudta megmenteni a gyerekeket, és az anyjukat? – vigyorgott szüntelenül, és ez a mondat most Gáborban is egy pillanatra lelkiismeret-furdalást keltett, de igyekezett legyőzni.
Szerencséjére a nő folytatta:
- Gyenge sztori, „Barabás úr!” – állt fel ő is – Nincs bizonyíték – mondta, de erre aztán Gábor új erőre kapott:
- Már hogyne lenne! Csak egyetlen vizsgálat, és máris kiderül! Kezdetnek azonban bőven elég a két levél – tette őket már most zsebre az író.
- Valóban? – hitetlenkedett csípőre vágott kézzel Henrietta – És mi az indíték?
- Ez a legegyszerűbb – sétálgatott a konyhában Barabás – Maga Takács Adél. Száguldó Toni évekkel ezelőtt magát is megerőszakolta, a férje meg ráadásul verte is.
Csupa csapás az élettől, ezt elismerem. Megfogadja, hogy kitör ebből az egészből, de egyedül nem megy. Megtalálja Vetrót, vagy Légrádit, vagy mit tudom én, és kész is a terv! Az iszákos férjet megölik, Takács Adél eltűnik, Légrádi kiássa a sírt, hogy eltüntesse a fejfát, mert csak így mehet biztosra, és veheti fel a kamu nevet, hogy később visszaváltson Légrádira, ha esetleg tényleg menekülni kell.
Óriási terv, nem is vitás! Maga pedig szépen elkezdi lekaszabolni a nőket, akik meg merték szülni a gyerekeket, igaz? Magyarán bosszút áll.
Engem pedig azért utál ennyire, mert egy korábbi regényemben hasonló történetet vetettem papírra. Jól mondom, „Daniel Jones?”
Azt akarta, hogy én is szenvedjek, és éljem is át azt, amit leírok! Engem akart büntetni, és mindenkivel végezni, aki fontos nekem!
A fiam, az anyja, a barátnőm aztán pedig én!
Azért választotta a „Daniel Jones” nevet, hogy igazságot tegyen! Egyáltalán nem érezte bűnnek, amit azokkal a szerencsétlenekkel tett, csupán „igazság szolgáltatásnak!” 
Valahogy bekebelezte Légrádit, és rávette, hogy vegyen részt a halálos kis játékában, mivel - mint azt említettem - egymaga nem lett volna képes mindezt véghezvinni!
Kiválasztotta az áldozatokat, és a társával megölette mindet! – csapott az asztalra Gábor, és ekkor Molnár megint elővette ördögi mosolyát, és a következőket mondta:
- Egy dologban egész biztos, hogy téved, író úr! – mondta.
- És mégis mi lenne az? – érdeklődött Barabás.
- Attila csupán a prostit ölte meg abban a lepukkadt épületben, és a járőrt a barátnője háza előtt. Valamint a kiscsaj is az ő dolga lett volna, de maga túl nagy falatnak bizonyult, és már tudjuk, mi lett ennek a vége – nevetett fel.
- Mit akar ezzel mondani? – ráncolta szemöldökét Gábor.
- Csupán azt, hogy a nőket és a gyerekeket én magam öltem meg, és csonkítottam őket minden lehetséges módon! – üvöltötte Molnár olyan eltorzult hangon, hogy még az író is beleremegett…

folyt.köv.