MEZSGYE
Ott állsz te, s itt állok én, köztünk kréta csík a táv,
Ott az ész, itt az erő, félúton az akarat, és a milliónyi vád!
Föld alatt pokol, felettem ég, velünk táncot jár a hold,
Vállam nyomja örökséged… nem hiszem, hogy valaha is volt…
Nem jövök már többé… csak álmaidban adj nekem egy szobát,
Hol elbújhatok örökre, és nem hallom már mások zaját…
Kréta csík a táv… Kréta! Tudod mit, hát dögölj meg!
Vagy én haljak hősi halált, ha uralmad nem töröm meg!
Mit akarsz te tőlem, mit? Te nem lehetsz a barátom,
Mert rendszeresen átszököm, - igen – átszököm a határon!
/Látod te is végre, ezért lettem magányos,
mert új életed szépsége a vágyaimmal határos.../
