Szomjazó tavirózsák

1.

A férfi órák óta nézte autójából a kocsma bejáratát, de a várva várt vendég még mindig nem lépett ki onnan.
Későre járt, tíz óra is elmúlt. A várakozó fél kezdett egyre türelmetlenebbé válni, és a pokoli hőség is alaposan próbára tette türelmét.
Hiába a kései időpont, a nyári forróság megtette hatását.
Az ismeretlen saját izzadtságában úszva csapkodta arcát, így próbálva elhessegetni a néhány kocsiban ragadt szúnyogot.

„Gyere már ki te féreg! Mégis meddig váratsz még? A szerető feleséged alig várja, hogy végre hazaérj, és megint alaposan helyben hagyd.
Bizonyára rendesen felöntöttél a garatra, de sebaj, annál könnyebb dolgom lesz.
Csak jönnél már, te hulladék!
Én majd móresre tanítalak, és soha többé nem lesz kedved félholtra verni a nőt, aki összekötötte veled az életét!
Csak gyere már, mert semmi kedvem itt éjszakázni…” – morgott magában, és pár perccel később teljesült is a kívánsága.

A kövérkés, középkorú ápolatlan férfi kilépett a kocsma ajtaján.
A titokzatos idegen szemei felcsillantak, és elégedetten nézte, amint a célszemély kocsijához tántorog.
Olyannyira sok volt már benne, hogy még a slusszkulcsot is leejtette, aminek következtében hangot is adott elégedetlenségének:

- Rohadtál volna meg! – kiabált, majd nekiesett az autónak, de végül sikerült valahogy beverekednie magát a járműbe.
Indított, majd nagyon lassan, körülményesen elindult. A férfi elégedetten utánament, amikor leendő áldozata már kellőképpen eltávolodott.
Nem volt félnivalója, hogy esetleg szem elől tévesztheti, mivel pontosan tudta már az ittas férj útvonalát.
Ez pedig kapóra is jött, mivel a hazafelé vezető utat igyekezett úgy megválasztani, hogy minél kisebb legyen a kockázata annak, hogy rendőrökbe fusson.

Kihalt útszakaszhoz értek. Itt még napközben sem volt nagy a forgalom, a késő esti órákban pedig még annyira sem.
A titokzatos férfi elérkezettnek látta az időt, hogy véghezvigye tervének első részét.
Hirtelen a gázra lépett, és csak akkor vett vissza, amikor alaposan belehajtott az előtte haladó részeg sofőr járművébe.
A várakozásnak megfelelően mindketten lelassítottak, és az ittas sofőr dühösen, csapkodva szállt ki a kocsiból:

- Te nem normális hülye állat! – kiabált – Nem látsz a szemedtől? – fröcsögött.
- Elnézést kérek, én nem is… Nem is értem, hogy történhetett – fogta fejét a vétkes, de a motort nem állította le.
- A szart is kiverem belőled, ha nem fizeted meg a káromat! – fenyegetőzött, miközben megpróbálta megvizsgálni a kocsiját.
- Őszintén sajnálom – mentegetőzött – Természetesen kifizetem, ha meg tudunk egyezni – járkált fel alá, eljátszva a tanácstalan és ideges vezetőt.
- Ebben látod, biztos vagyok! – büfögött a károsult, miközben dülöngélve felegyenesedett autója mellől.
- És mégis… Mennyit akar? – kérdezte félve.
- Ez legalább egy ötvenes, hapsikám! – vágta rá.
- Mennyi?! – kiáltott fel a másik fél.
- Jól hallottad! Vagy fizetsz, vagy itt helyben törlek darabokra! Itt úgysem lát senki! – nevetett fel.
- Ez igaz – jegyezte meg az idegen – Úgy látom, nincs más választásom – hajtotta le a fejét, majd elindult a kocsija hátulja felé.
- Most meg… Most meg hova mész? – kérdezte fenyegetőn az ittas férfi.
- A csomagtartóban van az aktatáskám. Jöjjön, ott nem kell vakoskodni, lámpa is van hátul – invitálta áldozatát, aki ment is.
Miután a férfi kinyitotta a csomagtartót, nagy keresgélés vette kezdetét:
- A fene vigye el! – mérgelődött – Hol lehet?!
- Na vigyázz csak onnan! – lökte odébb a baleset okozóját, akinek pontosan ez volt a terve.
Mikor a részeg már kis híján „befeküdt” a csomagtartóba, az idegen megragadta a csomagtartó tetejét, és többször is teljes erővel nekivágta áldozatának.
Nem adta magát egykönnyen az ittas férfi, mert csak sokadik ütésre sikerült teljesen hatástalanítani.

„Szerencséd te részeg disznó, hogy nem kifele estél!” – morogta magában, majd bezárta a csomagtartót.
Mit sem törődve áldozata autójával még egyszer körbenézett a biztonság kedvéért, majd kocsiba pattant, és elindult arra a helyre, amit már hetekkel korábban kiszemelt magának erre a célra…

folyt.köv.