4.

Kis idő elteltével már nyüzsögtek a zsaruk a laktanya környékén, akiket természetesen Levente értesített.
Közülük is elsősorban a barna haját mindig lófarokba hordó Juhász Adél, Csendes Patrik és Kis Zoltán hármas vizsgálódott az épületben.
Juhász Adél fiatal, de annál tapasztaltabb nyomozó volt, aki kizárólag a gyilkossági ügyekre, és a gyilkos elmékre szakosodott.
Alacsony, és meglehetősen csinos, ám erős testalkata miatt kevesen nézték ki belőle valódi munkáját. Hivatásához méltóan elég kemény, a harcművészetekben jártas hölgyről volt szó. A nyári forróságban láthatóvá váltak tetoválásai is. Bal kezén a vállától egészen a könyökéig tekergő, pirosra színezett sárkány volt látható, míg jobb oldalon egy csuklyás férfi állt kaszával a kezében, hulló falevelekkel jelezve az idő múlását.
Csendes Patrik nevével ellentétben nem volt „csendes”, ám kék szeme, ártatlan babaarca és látványos izomzata így is nagy kedvencé tette őt a hölgyek körében.
Mindehhez magasság, jó ész és a számára elmaradhatatlan hajzselé is társult, mellyel szőkésbarna középhosszú frizuráját igazgatta. Így aztán nem volt gondja a gyengébbik nemet illetően.
Ennek ellenére mégsem volt senkije, és az egyéjszakás kalandokat sem kedvelte túlzottan.
A rangidős, ötvenes éveiben járó Kis Zoltán pedig gondolatban már a nyugdíjas perceit tervezte családjával.
Alacsony, zömök testalkatú kopaszodó férfi volt, aki mindig mindenkinek megmondta a véleményét. Semmit nem rejtett véka alá, sajátos stílusát pedig sok kollegája nem tudta elviselni.
Az évek során jó néhányan „kikoptak” mellőle, de Adél és Patrik kifejezetten kedvelték őt.
Arcizmai ezúttal sem árultak el sok mindent, pedig nem mindennapi látványban volt részük:
- Ennyit hagytak belőle a kutyák? – kérdezte egykedvűen a „maradékokat” vizsgálva.
- Előtte sem lehetett szívderítő látvány – állapította meg Patrik.
- Elég szar napot fogott ki – guggolt le Zoltán – Nem lesz egyszerű kideríteni, ki is volt valójában. Ráadásul rohadt büdös – állapította meg, közben pedig Adél adogatta körbe azt a kis tégelyt, aminek a tartalma az orrhoz kenve enyhíti, sőt, elnyomja a tetem szagát.
- Ki találta meg? – kérdezte Adél.
- Egy ürge a kutyáját sétáltatta. Még most is faggatják. Elmondása szerint a dög kiszúrta a szagot, és idáig rohant. Itt pedig három másik korcs fogadta őket, akik szagos barátunkból falatoztak – ismertette a tényeket Kis, majd gondosabban kezdtek el vizsgálódni.
- Az nem is vitás, hogy ide kötözték. Kérdés, hogy halott volt-e? – elmélkedett Patrik.
- Ha halott volt, akkor minek kötözték meg? – jött a jogos felvetés Adéltól.
- Talán a gyilkos nem tudta, hogy halott. Esetleg reménykedett is benne, hogy soha senki nem fogja megtalálni, és a kutyák, macskák, egerek, pockok, patkányok úgyis eltüntetik.
- Még az is meglehet – ismerte el a nő – Mindenesetre kocsival hozták ide, sőt, be is parkoltak az épületbe – mutatta a keréknyomokat, majd fényképezgetni kezdett.
- Az biztos, hogy sokkal könnyebb lesz, ha tudjuk, ki volt ő – mondta Patrik.
- Nézzék csak az oszlopot! – hívta fel a figyelmet egy nagyon fontos dologra Zoltán, és hirtelen világossá vált a többiek számára is:
- Itt ölték meg! – emelte hangját a fiatalabb férfi, ahogy az oszlopra száradt vért vizsgálta.
- Agyonverte valamivel. Talán egy vasrúddal, vagy ilyesmi – nézte Adél a földön is a vér irányát, de a kutyák „műve” miatt inkább az oszlopon levő nagy mennyiségű vérre helyezték a hangsúlyt.
- Fogalmazzunk úgy, hogy szétverték a fejét. Ha nem tévedek, azok ott agyvelő darabkák – mutatott továbbra is az oszlopra.
- És ez mit bizonyít? – kérdezte a nő.
- Azt mindenképpen, hogy eszes fiú volt – válaszolt a tőle elvárható természetességgel Kis Zoltán, s Patrik bár szégyellte, de kicsit elmosolyodott.
- Ha jól látom – hajolt közelebb a tetemhez a nő – Valami mintha szét is szakította volna – mutatta az arccsontot, amit kis híján „leszopogattak” a kóbor ebek.
- Nagy erejű ütések minden bizonnyal egy vasdarabbal. Bár ez hamarosan ki fog derülni – vizsgálódtak tovább, majd Patrik megpillantott valamit az oszlop mögött a földön:
- Itt van valami – hajolt le, miközben kesztyűt húzott. Az a valami pedig egy eléggé meggyötört, valamikor még hófehér virág volt.
- Ez meg mi akar lenni? – nézegette Kis Zoltán is.
- Olyan, mint egy tavirózsa – állapította meg Adél – Az is! Ez egy tavirózsa – bizonyosodott meg róla, miközben újabb képeket készített.
- De, hogy került ez ide? Kétlem, hogy ezen az elátkozott isten háta mögötti laktanyában tavirózsa nyílna – vakarta a fejét Kis.
- Az emberünk hozta. Lekötözte a szerencsétlent, megölte, aztán itt hagyta a „gazt” – vélekedett Patrik.
- Szép gesztus! – bólogatott a rangidős a tőle megszokott stílusban – Miután végez vele, virágot tesz a „sírjára”. Vajon mit akart ezzel szimbolizálni? – tette fel a lényeges kérdést, és ezek után néhány percnyi csend ereszkedett rájuk.
Már elsőre látásra is tisztában voltak vele, hogy ez az ügy meg fogja őket dolgoztatni.
A tavirózsa pedig vészjóslóan sugallta, hogy valószínűleg nincs vége…

folyt.köv.