5.

Patrik kora reggel ébredt belvárosi lakásában. A rekkenő hőség, és a teljesen felmelegedett lakás nem engedte tovább aludni.
Ásított még egy nagyot, majd a mellette fekvő gyönyörű nőre vetette pillantását. Meglepődve tapasztalta, hogy nyitva voltak szemei:
- Hát te ébren vagy? – mosolygott a nőre, aki tetovált karjait magasra emelve nyújtózkodott.
- Lassan mindkettőnknek munkába kell indulni – jegyezte meg, majd felült – Bár nem sok kedvem van kimozdulni mellőled. Az esti izzadás sokkal jobb volt, mint ez a mostani – csókolta meg a férfit.
- Egy ilyen fantasztikus éjszaka után valóban nem könnyű.
- Mindig ezt mondod.
- Mert mindig fantasztikus vagy – mosolygott Patrik, majd kikelt az ágyból, és elhúzta a függönyt.
- Megint fel akarsz izgatni? – kérdezte a nő, ahogy a férfi csupasz testét bámulta.
- Zuhanyzás közben egy kicsit még lendíthetünk ezen a mai napon.
- Szívem szerint egész nap veled zuhanyoznék, és szüntelenül kényeztetnélek – kötötte lófarokba haját a nő.
- Kár, hogy a meló ezt nem teszi lehetővé – sajnálkozott a férfi, majd egykedvűen maga elé nézett.
Partnere már jól ismerte ezt a tekintetet, és törülközőjébe csavarva odasétált a férfihoz, majd átölelte.
- Csak nem felzaklatott a mostani ügy? – suttogta a fülébe – Kezdesz elpuhulni? – incselkedett, de Patrik csak egy mosollyal nyugtázta a dolgot:
- Nem erről van szó. Csak ilyenkor mindig elgondolkodok azon, miféle állat képes ilyenre, értesz?
- Persze, hogy értelek – bólintott a nő.
- Minden vágyam, hogy elkapjam. És az sem baj, ha beledöglik a hajszába – nézett szigorúan a férfi.
- Megértem az érzéseidet. És azt is, hogy ha módod lesz rá, feltehetően ki is fogod iktatni – várt ki – De nem tartasz attól, hogy egyszer majd rosszul számítod ki a dolgokat?
- Arra gondolsz, hogy kinyírnak? – kérdezte olyan hangsúllyal Patrik, mintha lehetetlenségnek vélte volna a nő feltételezését.
- Mondjuk – bólintott.
- Erre sosem gondolok. Féljen az, aki gyilkosságot követ el. Jelen esetben pedig borzalmasan kell félnie annak, aki kóbor kutyákkal zabáltatott fel egy szerencsétlent, akiről azt sem tudjuk, kicsoda. Erről ez a véleményen.
- Brrr! – rázkódott meg a nő – Valóban durva. De itt vagyok neked én. Segíthetünk egymásnak az ellazulásban – mosolygott megint, és a férfihoz bújt:
- Ha már itt tartunk – kezdett el törülközőt keresni Patrik – A férjednek mit mondtál?
- Azt, hogy rengeteg melóm van, ezért éjszaka az irodában virrasztok, mert be kell hoznom a lemaradást.
- A helyébe én ezt nem hinném el – vigyorgott a férfi.
- Szerintem ő sem hiszi el. Vagy csak nem érdekli.
- Nem nagyon értelek – csóválta fejét Patrik – Dögös vagy, fiatal, eszed is van, akkor miért szenvedsz egy ilyen mellett?
- Talán tudsz jobbat ajánlani?
- Hónapok óta mást sem teszek, csak magamat ajánlgatom – vált kicsit sértődötté a férfi.
- Tudod jól, hogy nem lehet. Még legalábbis nem! – mondta határozottan a nő.
- De miért? – kérdezte értetlenül Patrik, majd megszólalt a nő telefonja.
- Hát pont ezért! – mutatott a készülékre, majd felkapta – Juhász Adél! – hadarta el.
- Kis Zoltán vagyok! Patrikkal mi az ördög van? Lehetetlen elérni! – emelte a hangját, s ekkor Adél aggódva Patrikra nézett, és válaszolt Zoltánnak:
- Majd útközben felveszem. Mi a gond? – terelte a témát.
- Kiderült néhány dolog az áldozatról. Néhány nagyon fontos dolog – csendesedett el.
- Ez jó hír! – kacsintott Adél Patrikra, aki csendben várakozott – Akkor találkozzunk a kapitányságon?
- Á, nem ilyen egyszerű az élet! – mondta Zoltán, és Adél érezte, hogy valami fontos mondandója van – Valami túlbuzgó hülyegyerek, aki még csak nem is zsaru, lehet, hogy többet tud, mint mi.
- Ezt nem egészen értem – vallott Adél.
- Ez az ürge úton van a lezárt helyszínre, a laktanyánál fogunk vele találkozni.
- De ha nem zsaru, akkor miért engedik be? – értetlenkedett a nő.
- Csinált már ilyet többször is. Aztán most gondolom elszállt az agya hülyének – válaszolt csalódottan a férfi, de Adélt nem hagyta nyugodni a dolog.
- És, hogy hívják ezt a „fantasztikus” embert? – vágta csípőre kezeit.
- Barabás Gábor. Az író – árulta el végre Kis, és ekkor már Adélnak is jobban összeállt a kép.
- Értem – várt ki – Már értem.
- Tán ismeri?
- Fogjuk rá. Fél óra, óra múlva ott vagyunk – igyekezett lerázni a rangidőst.
- Rendben van. Patrikot meg szedje össze! – jött az utasítás, majd letették a telefont.
- Na, mi van? – érdeklődött a férfi.
- Sztornó a zuhanyzás. Öltözz, és indulunk. Valaki már vár ránk – vigyorgott a nő.
- Kicsoda? – ráncolta szemöldökét a férfi.
- A kaviáros gyilkosságokra emlékszel?
- Hogy felejthetném el? – kérdezte kissé sértődötten a férfi.
- És a Molnár-Vetró párosításra? Akik nőket gyilkoltak és azok gyerekeit?
- Persze, de akkor nem mi nyomoztunk. Mi a közös szál?
- Az író – vágta oda a nő.
- Barabás? – kerekedetek ki Patrik szemei – Barabás Gábor?
- Ő bizony! Egy gyros-ba, hogy összekapnak Kis Zolival.
- Nem kötök fogadást. Ez már most biztos. Na, essünk túl rajta…

folyt.köv.