15.

Ugyanazon a napon, a késő délutáni órákban a Keletihez közeli gyorsétteremben találkozott egymással Barabás Gábor, és Dr. Takács Péter.
Az író már egy órával a megbeszélt időpont előtt ott volt, hogy legyen ideje még enni valamit.
Neki persze fogalma sem lehetett arról, hogy néz ki az ügyvéd, de ez nem jelentett gondot, mert az ő arcát mindenki ismerte.
Ez esetben is többen mentek oda hozzá autógrammot kérni, és ő mindig készségesen állt rajongóihoz.
Az egyik aktatáskás, nyakkendős emberről azonban rögtön lerítt, hogy minden bizonnyal nem könyvet akar dedikáltatni.
Ezt persze Barabás is azonnal felismerte, többek közt emiatt is kérte a rendőrség a segítségét:
- Üdvözlöm, Barabás úr! – nyújtotta kezét a férfi.
- Jó napot kívánok! – állt fel illedelmesen az író – Ha nem tévedek, ön Dr. Takács Péter? – várt a válaszra, és az ügyvéd is bemutatkozott:
- Igen! – bólintott – Dr. Takács Péter vagyok.
- Kérem, üljön le! – kínálta hellyel Barabás – Meghívhatom egy üdítőre, vagy kávéra?
- Köszönöm, nem – utasította el Takács, miközben helyet foglalt.
- Akkor talán térjünk is a lényegre – mosolygott az író – Miben segíthetek önnek?
- Tudja, művész úr…
- Hagyjuk ezt, ha kérhetem – tiltakozott Gábor – Nem lehetne, hogy inkább tegeződjünk? – ajánlotta fel.
- Ne vegye sértésnek, de jelen helyzetben ezt nem szeretném – utasította el ismét, és ez Barabást is meglepte. Az író még mindig illedelmes arcát mutatta, de természetesen nem zökkentette ki ez a kis távolságtartás:
- Mit ért „jelen helyzet” alatt, ügyvéd úr? – vigyorgott, majd hátra dőlt. Takács végig nagyon kimért volt, miközben elbeszélgetett az íróval.
- Dr. Somfai Félix ügyében vagyok itt.
- Soha ki nem találtam volna – ejtett meg egy gúnyos vigyort – Szóval a „jelen helyzet” annak szólt, hogy esetleg a bíróságon nehogy tegeződjünk?
- Kissé előreszaladt, művész úr – gúnyolódott Takács is – Bár az ön logikája és fantáziája páratlan és megkérdőjelezhetetlen, mégis sebezhetővé teszi.
- És mi volna az én támadási felületem? – vált látszólag kíváncsivá az író, és az ügyvéd folytatta:
- Beszéljünk a tényekről: önök rárontottak Dr. Somfai Félixre, miközben ő épp egy betegén próbált segíteni.
- Mivel három nyomozóval érkeztem… – várt ki – Jól hallotta, hárommal, így nem gondolom, hogy emiatt magyarázkodnom kéne.
- Továbbá az is tény, – folytatta Takács, akit nem lehetett kizökkenteni – hogy nem volt házkutatási parancsuk.
- Viszont alapos indokunk az volt arra, hogy elcsevegjünk a dokival. Pontosabban a nyomozó uraknak, és a hölgynek. A parancs pedig nem az én dolgom. Megtenné, hogy tovább halad a tényekkel? – siettette az ügyvédet, akinek ez a modor láthatóan nem tetszett, de lenyelte a békát:
- Dr. Somfai ártatlan, ez a legfontosabb tény.
- Miben ártatlan? – kérdezett vissza Barabás.
- Hát a gyilkosságban! – emelte hangját Takács.
- És ki gyanúsította őt? – tárta szét kezeit az író.
- Maguk, négyen!
- Tévedés – csóválta fejét Gábor – Én elkísértem a nyomozókat, ittam egy sört, miközben dumcsiztam egyet a kertésszel. Továbbá fél percig sem érdekel, hogy mit akar tőlem. Ha valami gondja van, azt a rendőrséggel beszélje meg, és ne velem. Somfai baromi tökös csávó, ha magát küldte rám, de azt hiszem ez óriási hiba volt.
- Miért is?
- Azért, mert nem tud elriasztani az ügytől. Ha ki akarok szállni, azt magamtól teszem, saját akaratból, és nem pedig azért, mert egy Ben Kingsley utánzat rám küldte az ügyvédjét. Szóval kár a gőzért ügyvéd úr – vigyorgott megint gúnyosan, és ez még inkább elbizonytalanította Takácsot, aki azért még tartotta magát:
- És mi van akkor, ha magát használom fel? Ha maga bukik, a rendőrség is bukik. Ha a doktor urat zaklatják, elég csak megkérdőjelezni egy civil ottlétének jogosságát, nem gondolja? Komoly kis pert akaszthatok a nyakukba.
Maga a kertben sétálgatott rendőri felügyelet nélkül! – emelte a hangját.
- Nem bírtam a klímát. Folyton tüsszögök tőle, és könnyezek – magyarázta komolytalanul Barabás.
- Ezért befolyásolta a kertészt?
- Szóval róla is tud? Akkor csak arról nem tájékoztatták, hogy a kertész olyan sötét, hogy nem szorul manipulációra, és már megbocsásson, de ön tudhatná: ha ebből komoly gond lenne, fabatkát sem érne a vallomása, mivel szellemileg nincs a topon – oktatta ki az ügyvédet, akinek ez tényleg csak most jutott eszébe.
- Egyébként – folytatta Barabás – Mennyit kap a dokitól azért, hogy ilyen szánalmas kis módszerrel akar engem elijeszteni?
- Ne sértegessen! – emelte hangját.
- Ne már! – tárta szét kezeit Barabás – Magunk közt vagyunk! Mennyit kap ezért?
- Semmi köze hozzá! De ha már itt tartunk… Maga mennyiért hagyná békén őt?
- Meg akar vesztegetni? Pénzt ajánl azért, hogy szálljak ki?
- Csak érdeklődöm – engedett meg egy sokatmondó vigyort az ügyvéd, miközben a táskájáért nyúlt.
- Tudja… A legutóbbi könyvemmel a megjelenés óta nagyjából hétmilliót kerestem, és az eladások száma folyamatosan növekszik. A könyv év elején jelent meg, és még csak nyár van – árulta el Barabás – A következő írásom szeptember környékén kerül a polcokra, és előzetes felmérések szerint túlszárnyalja a mostanit is. Tud követni? Illetve… – várt ki – Tud számolni?
- Mégis mit akar ezzel? – kérdezte Takács, de pontosan tudta, hogy mi ebben a lényeg.
- Csupán annyit, hogy számomra a mostani beszélgetés csak olaj volt a tűzre. Továbbá Somfai összes kastélyáért sem mondanék le a doktor úrról, amíg a végére nem járunk ennek az egésznek. Ami pedig magát illeti… - állt fel az asztaltól az író – Ne feledje, hogy sokszor nyilatkozok olyan újságnak, amit rengetegen olvasnak.
- Ezt vegyem fenyegetésnek? – állt fel Takács is.
- Ez csak egy üzenet Somfainak. Ha szívatni akar, valami fajsúlyosabb embert küldjön – mondta, miközben Takács alaposan elvörösödött:
- Ne vegye a szívére – szólt még vissza az író – Szép jövő áll maga előtt, csak legközelebb jobban gondolja át, mielőtt valakit piszkálni kezd egy ilyen miatt, mint Dr. Somfai Félix – intett az író, majd elhagyta az éttermet.
Takács még jó pár percig leforrázva állt ott, miközben próbálta megemészteni, hogy fordítva sült el a dolog…

folyt.köv.