16.

Sokat hűlt a levegő azon a napon. Egyeseknél előkerült egy-egy vékonyabb pulóver is, mert felfoghatatlan hideg front váltotta az addigi kánikulát.
A kora esti órákban Balog Boldizsár éppen hazafelé tartott egyik legjobb barátjától.
A fiatal férfi szemmel láthatóan nem volt teljesen tiszta, ide-oda botorkált a járdán, rózsaszínű napszemüvege pedig meglehetősen szokatlan volt a már késő délutáni borult időben.
Szőke haja kócos volt, arcán pedig már legalább egy hetes szőrzet éktelenkedett.
Még inkább felhívta magára a figyelmet azzal, hogy bár hűvös volt az idő, de ő hosszú bőrkabátban tántorgott az utcán.
Egyik alkalommal azonban nekiütközött egy másik férfi is:
- Mi van öreg, nem látsz a szemedtől? – lépett hátrébb, s erre az ismeretlen járókelő – aki napszemüveget és sapkát viselt – csak ennyit mondott:
- Nem vagyok idevalósi – szegte le a fejét.
- És azé’ kell nekem jönni? Ez itt egy békés hely, vágod? – hadonászott kezeivel Boldizsár, és ekkor az ismeretlen már jól tudta, hogy markában van a fiatal férfi.
Méghozzá sokkal könnyebben, mint azt előzetesen várta:
- Elnézését kérem – hajolt meg, de arcából mit sem lehetett látni – Esetleg lenne kedve kicsit segíteni a tájékozódásban?
- Hé! – vigyorgott a srác – Le kell szívnom érte, vagy csak forduljak meg?
- Se perverz nem vagyok, se homokos. Csupán vidékről jöttem egy kis kikapcsolódásra, de nem nagyon találom fel magam a városban. Mire van szükséged, Boldizsár? – húzta mosolyra a száját.
- Te meg… Te meg honnan tudod a nevemet? – mutogatott neki fenyegetően.
- Nagyok sok dolgot tudok még rólad. Nem is hinnéd!
- Mutasd az arcod! – szólt rá a bevérzett szemű férfi, miután eldobta rózsaszínű szemüvegét.
- Inkább mutatnék valami mást neked – nyúlt belső zsebébe az idegen, majd elővett onnan egy kiskanalat, és egy injekciós tűt.
- Hű… Hűha – mondta ezt teljesen átszellemülten Boldizsár, aki még talán szája szélét is megnyalta.
- Másom is van hozzá, de azt nem szívesen tenném itt közszemlére. Ha érdekel a dolog, akkor sétáljunk tovább, és beszélgessünk. Mit szólsz hozzá? – nevetett, majd elrakta a tárgyakat.
- Hát… miért is ne? – vette vissza a szemüvegét, majd elindultak – Tulajdonképpen ki vagy te? És mire vagy kíváncsi a városban?
- Minden érdekel. Te is. A város is.
- Az oké, de úgy igazából mi? – érdeklődött tovább.
- Csak annyi, hogy kérdezek, és te válaszolsz mindenféle visszakérdezés nélkül. És mire a végére érünk, megkapod a jutalmad. Jó lesz így?
- Jó hát! – vágta rá – kérdezz csak! – bátorította.
- Mióta drogozol?
- Honnan veszed, hogy…
- Visszakérdezés nélkül! – ismételte mérges hangon – Szóval mióta?
- Pár éve.
- Függőnek érzed magad.
- Szeretem.
- Honnan van rá pénzed?
- Csurran cseppen innen-onnan. De anyám mindig készséges – nevetett fel.
- Tud róla?
- Azt hiszi, hogy mindent tud. Pedig szart se! Ő egy megkeseredett alkoholista nő, és nekem próbálja osztani az észt! Szánalmas.
- Szereted őt?
- Hát… - várt ki – Ha nem lenne, honnan lenne pénzem, nem igaz? – nevetett, és közben azt hitte, hogy jópofaságát beszélgetőpartnere is díjazza. Fogalma sem volt arról, hogy ezzel valójában magát az ördögöt hergeli.
- Most is akarod? – kérdezte kimért hangon az idegen.
- Hát persze! De… Ki vagy te, hogy pár perc duma után kínálod nekem itt az árut?
- Van egy nagy titkom.
- Valóban? – vált kíváncsivá Boldizsár.
- Bizony! És megosztom veled! – suttogta.
- Hallgatlak – hajolt közelebb a fiatal férfi.
- Szeretném látni, ahogyan belövöd magad. Látni, ahogy a tűt a testedbe tolod, ahogy hatalmába kerít az érzés, és azt, hogy mivé leszel utána. Van ellene kifogásod? – érdeklődött, s Boldizsár láthatóan kissé meglepődött a fura kérésen, de nem volt ellenére.
- Igazából nincsen. Miért is ne? – vigyorgott – De hol?
- Itt a kocsim a következő utcában. Nem tűnik forgalmasnak a hely. Ha végeztél, haza is viszlek. Csak engedd, hogy lássam – kérte, s közben némi készpénzt is elővett a zsebéből.
A férfi jól tudta, mikor és hogyan tud hatni Boldizsárra, és nem is tévedett.
Pár perc múlva a valóban nem túl forgalmas utcában, egy sötétített üvegű kocsiban ültek.
Boldizsár gondosan szabaddá tette karját, amelyen jól látszott az elmúlt évek igénybevétele.
Egy, a zsebében talált erős gumival szorított egyet magán, amely jól láthatóvá tette a vénát.
Beszélgetőpartnere addig előkészítette az adagot, aztán odaadta Boldizsárnak.
A férfi beadta magának azt, amiről valójában fogalma sem volt, hogy micsoda.
- Ez, de csodálatos… Angyalok vigyáznak rám – mondta, majd elernyedt, és álomba merült:
- Szükséged is lesz angyalokra – jegyezte meg a férfi, majd elviharzott onnan áldozatával együtt…

folyt.köv.