27.

A hosszú és eseménydús nap késő esti óráiban Adél a fürdőkádban próbált ellazulni.
Formás testét ellepték a habok, fején kívül mindössze tetovált vállai látszottak ki a vízből.
Férje, Lóránt nem sokkal előtte végzett, így ő törülközőbe csavarva borotválkozott, miközben beszélgetni próbáltak:
- Milyen napod volt? – kérdezte Lóránt.
- Fárasztó – válaszolt halkan, lehunyt szemekkel a nő.
- Aggódom miattad. Mostanában láthatóan nem vagy önmagad – mondta válaszra várva, és a nő válaszolt is:
- Tudod… – várt ki – A mostani ügy valóban felemészti minden energiámat. Volt már részem néhány dologban, de ez a mostani megfeszített tempó rendesen próbára tesz – vallott, pedig sosem szokott panaszkodni.
Furcsa érzés kerítette most hatalmába a nőt. Sosem szokott férjének a munkáról beszélni, de most mintha alig várta volna, hogy Lóránt újból rákérdezzen.
Most valahogy megviselte, hogy a társain kívül nincsen senki, akinek kiönthetné szívét, vagy kibeszélhetné magából, amit érez.
Eszébe jutott Patrik is, de ezúttal máshogyan, mint ahogy gondolni szokott rá.
Hosszú idő után most először eltöprengett azon, hogy talán véget kéne vetnie ennek a minden szempontból tiltott és bűnös románcnak, és meg kellene próbálnia helyrehozni házasságát férjével.
Lóránt közben végzett a borotválkozással, és készült elhagyni a fürdőt:
- El ne aludj a kádban – mondta egykedvűen, de Adél utána szólt.
- Várj! – marasztalta – Ne menj még! – kérte olyan kedves hangnemben, ahogyan már régen hallotta őt beszélni férje. Így aztán meg is lepte a dolog, és odaült a kád szélére:
- Mi a baj, Kicsim? – kérdezte tőle aggódó hangon, miközben megsimogatta felesége arcát. Adél kicsit feljebb ült a kádban, így láthatóvá váltak tökéletesen kerek, feszes mellei is.
Lóránt alig tudott koncentrálni felesége mondandójára, olyannyira felizgatta a látvány, de azért összeszedte magát:
- Félek, ha nem kezdesz bele, akkor nem fogod tudni elmondani, mert neked esek – mosolygott a férfi, és ezen a nő is.
- Nem könnyű belekezdeni – vallott, de folytatta – Tisztában vagyok vele, hogy az elmúlt időszak nem volt túl rózsás kettőnk közt. Azzal is tisztában vagyok, hogy ennek leginkább én vagyok az okozója – sütötte le szemeit.
- Ugyan, Kicsim! – legyintett Lóránt, mint aki meg akarja kímélni a feleségét a kínosabb pillanatoktól, de az nem engedett:
- Csak azt akartam neked mondani, hogy sajnálom a történteket. És azt is, hogy ezentúl minden más lesz, megígérem! – fogadkozott, de férje most visszakérdezett:
- Attól tartok… nem lesz könnyű addig megváltoztatni a dolgok menetét, amíg tömeggyilkosokkal vagy körülvéve. Az pedig, hogy nem beszélsz a munkádról, egyfelől érthető, másrészt viszont nem tesz túl jót a kapcsolatunknak. Belementem anno, mert nagyon szerettelek, és most is szeretlek. Csak arra kérlek, hogy olykor ne a férjed legyek, hanem a legjobb barátod, vagy barátnőd, vagy bánom is én – nevette el a monda végét a férfi.
- Igazad van – helyeselt a nő, de Lóránt folytatta:
- Ha sosem beszélsz nekem a munkádról, vagy arról, ami bánt, megvisel, felzaklat, vagy egyszerűen kikívánkozik belőled, akkor nem tudok segíteni. Magadba fojtod, és lásd, ez lesz a vége – simogatta meg újból Adél arcát, aki megint csak ennyit tudott mondani:
- Igazad van.
- Legalább idáig eljutottunk. Ez is haladás.
- Mit szólnál hozzá… – várt ki – Ha ennek a mocskos ügynek vége, akkor örökre kiszállnék?
- Attól tartok nem tudsz.
- De, igenis menni fog! Persze ugyanúgy dolgoznék, esetleg könyveket írnék vagy aktákat tologatnék, de mindenképp a háttérben. Nincs több gyilkossági helyszín, nincs több hulla, nincs több kockázatos akció. Órákat is tarthatnék az akadémián, vagy dolgozhatnék egy biztonsági cégnek is, vagy bánom is én! – nevetett fel hangosan, és ezen most férje is elgondolkodott:
- Ha tényleg komolyan gondolod, nem lehetne már holnaptól? – kérte.
- Sajnos nem. Nyakig benne vagyunk ebben az ügyben, és mint említettem, Barabás Gábor is velünk dolgozik.
- Ha őt is bevontátok komoly dologról lehet szó. És pont ez az, amitől félek – szegte le fejét most a férfi.
- Ne aggódj, nem lesz baj! – tette Lóránt combjára a kezét.
- És legalább látjátok már a végét az ügynek? Legalább ennyit mondj – kérte.
- Gyanúsítottunk van, de bizonyíték még nincs. A holnapi nap sorsdöntő lehet. Lefoglaltunk pár fontos hangfelvételt, amik elárulhatják a tettest. És ha így lesz, hamarabb vége lesz ennek az egésznek, mint gondolnánk – mosolyodott el a nő.
- El sem hinnéd, mennyire várom már – vigyorgott vissza a férfi, és ekkor Adél egy határozott mozdulattal berántotta férjét a kádba, és egy egészen újfajta pancsolás következett, amibe talán még a habok is belepirultak…

folyt.köv.